Hainburg egy ideig még reménykedett, már csak azért is, mert egy új óvoda létesítése volt a nagy álom, ennek megvalósulása pedig a városkában működő Austria Tabak adóbefizetésétől függött. Ilyesmire ezután nem lehet számítani: az utolsó ausztriai cigarettagyárat is bezárják.

Évek óta tudható, hogy valami nincs rendben Herbert Stepic, az Ausztriában és kelet-Európában hatvanezer alkalmazottat foglalkoztató Raiffeisen Bank International nagyhatalmú vezére körül. Suttogtak a Haider-közeli – és pár éve csődbement – Hypo-Alpen Adria Bankhoz fűződő nem tiszta kapcsolatokról, különös ingatlanügyletekről, az általa is elismert túlzott nagyságú jövedelmekről- ám ez nem volt elég. Két offshore cégének leleplezése késztette végülis a minap lemondásra a bankvezért. Némi huzavona után most megvan az utóda.

Ez már a huszadik. A jubileum kapcsolódik egy régebbihez: az idén minden a Ringstrasse 150. születésnapja jegyében történik. Így érthető, hogy a Városháza előtti korcsolyapálya nyitóünnepségén a Ringnek szentelt romantikus jégtáncot láthatott a közönség. A fényjátékot csodálók közül aztán több százan maradtak, és a magukkal hozott, vagy a helyszínen kölcsönzött felszerelést felöltve vették igénybe a pályát.

Bár úgy tűnik, oldódik a görögországi válság miatti feszültség, érdemes elgondolkodni a tanulságokon, és azon, hogy a fejlemények fényében a magánbefektetőknek hogyan kellene pénzügyeiket igazgatniuk. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ausztriai Hypo bank esete is mutat bizonyos párhuzamokat a görögországi történésekkel. János Zsolt MAS, a szervuszausztria.hu szakértője, Határon átnyúló pénzügyek rovatunk állandó szerzője ezt a témát járja körül.

Kilencven tanút hallgat ki az Alkotmánybíróság, mielőtt – július 6-ig – dönt arról, helytállónak találja-e az Osztrák Szabadságpárt panaszát az elnökválasztás második fordulóján történt szabálytalanságokról, illetve a választási eredmény tudatos befolyásolásáról. Ha a taláros testület igazat ad az FPÖ-nek, a második fordulót meg kell ismételni. Utóbbi lehetőségében még a panaszt beadó szabadságpárti ügyvéd – Dieter Böhmdorfer egykori igazságügyi miniszter – sem hisz, ám szavai szerint csakis egy ilyen látványos lépéssel tehető egyértelművé, hogy a levélszavazás rendszere reformra szorul.

Akinek egyszer is volt alkalma megnézni egy előadást a bécsi Burgtheaterben, az tanúsíthatja, milyen magas színvonalú nagyszerű színház ez, milyen nívós kiállítású remek rendezésekkel, irigylésre méltó alakításokkal kényezteti igényes közönségét. Nem csoda, hogy a nemzet színháza sokakat érdekel, az igazgatóválasztás mindig sorskérdés”, tevékenységét nagy figyelem kíséri. És szinte minden intendáns arat némi vihart. Okkal-joggal, ok nélkül.

A Kapsch neve nemcsak a cég hazájában, Ausztriában, hanem a világ sok országban, szinte valamennyi földrészen összeforr a telekommunikációval, a vasúti, avagy a kékfényes GSM rendszerrel, az elektronikus útadóval, a biztonságos adattárolással – még ha egyik-másik szakkifejezés sokaknak mintha kínaiul is lenne. Magáról a cégről, történetéről azonban kevesen tudnak: a Kapsch nem a rivaldafény híve, még a sokaknak oly fontos tehetség- és művészet pártoló tevékenységet is szerényen, inkább a háttérből űzi.

Ellentmondásos, sok vitát generáló képzőművész haláláról érkezett hír. A 87 éves korában most elhunyt Otto Muehlről az elmúlt években nem sok szó esett. Bécs tíz évvel ezelőtt már megbocsátott a néhány évtizede még nemcsak mélyen megvetett, de egyenesen kiátkozott akcionista alkotónak, akit ráadásul művészetén túl kommunavezérként ismert és ítélt el a világ.

A pénzügyi válság nyomai életünk egyre több területén megmutatkoznak. Vajon ez tényleg csak a válság, vagy egészen világosan látjuk már a tartós társadalmi változásokat? A választJános Zsolt, a szervuszausztrtia.hu határon átnyúló pénzügyek című rovatának állandó szerzője összeköti olyan időszerű kérdésekkel, amelyek ilyenkor, a tanév kezdetén sok család számára időszerűek.

A Városháza épülete díszletnek tökéletes, a tér és a park bőségesen ad helyet, a technikai lehetőségek határtalanok, igény is van: miért ne változhatna a hely évről évre január utolsó hetétől március közepéig Jégálommá. Itt nem fordulhat elő, hogy olvad a jég, a bécsiek pedig örülnek, hogy adóeurójukból ilyesfajta rendezvényre is telik.

Egyre több bécsi barátom invitál új otthonába – a fővárostól 25 kilométerre, Badenbe. Elragadtatottan mesélnek az új környezetről, a varázslatos kisváros előnyeiről, hozzátéve, hogy egy pillanatig sem okoz gondot a távolság.

Nemcsak a hivatalos Ausztria gyászol: Barbara Prammer, az osztrák parlament elnöke politikai hovatartozástól függetlenül népszerű volt az osztrákok körében. Betegségét nem titkolta: ahogyan annyi más tekintetben, e téren is szakított a szokásokkal, és tavaly szeptemberben a nyilvánosság elé tárta rákbetegségét. Nem vonult vissza, július elejéig betöltötte hivatalát.

A Stephansdom előkelő társaságot fogad július 16-án: a Habsburg Ottó lelki üdvéért tartott requiemre az európai arisztokrácia legjava éppúgy eljön, mint a vezető politikusok, messzi tájról. A temetést és a gyászmisét a család tíz tagjából alakított bizottság szervezi.

A meglepetés Naomi Campbell volt: a világhírű modell bejelentés nélkül érkezett az Operabálba. Ezt leszámítva minden a megszokott rendben történt, és ezúttal is elmaradt a nyolcvanas években szinte természetesnek tartott tüntetés a pompa és a gazdagság ellen. Parádés volt a nyitóműsor, a hölgyek mesés ruháikkal versengtek, a táncparketten mozdulni sem lehetett. A televízió képernyői előtt pedig csaknem milliós nézőközönség élvezte a 144 első bálozó bevonulását, az igényesen összeállított műsort, figyelte a hírességekkel készült interjúkat.

Még jó, hogy a báli szezon csúcspontja éppen ezekre a vigasztalanul szürke és komor hetekre esik! Az osztrákok és különösen a bécsiek egyébként bál-ügyben nem ismernek tréfát: ezeket a rendezvényeket nagy becsben tartják, s a karácsonyi szünet után a társasági élet már csakis a táncos mulatságokról szól.

Semmire nem vágyunk úgy, mint olyan befektetésre, amelynek csak nyerési esélye van, kockázata nincs. A hamis illúzió – vagy a villámgyors bukás első építőkövét akkor tesszük le, amikor kezdünk hinni egy ilyen lehetőségben. Mert ilyen befektetés vagy akár spekuláció nem is létezik? Így van – állítja határozottan rovatunk állandó szerzője, János Zsolt, a PFS Partners tanácsadó cég ügyvezetője.

Kérdés, kiderül-e valaha, vajon Rakhat Alijev, Kazahsztán volt bécsi nagykövete, a kazah diktátor Nurszultan Nazarbajev veje valóban öngyilkos lett-e, avagy nem kevés ellenségeinek egyike eltette láb alól. Nem mintha ez egyszerű feladat lett volna, hiszen a volt diplomatát tavaly két kazah bankár meggyilkolásának vádjával letartóztatták, s azóta a bécsi (josefstadati) börtön egészségügyi részlegében egy magánzárka lakója volt.

Az UNIDO megújuló energia-konferenciáján németül kezdte beszédét, és amit mondott, azzal minden osztrák szívét meghódította. Ausztriáról beszélt, arról, hogy milyen csodás érzés újra itt ébredni, a kávé illatát, a császármorzsa ízét érezni, s hogy számára a haza milyen fontos. Ország-világ meggyőződhetett róla, hogy Arnold Schwarzenegger ennyi év után is megőrizte tökéletes osztrák németét.

Kit ne érdekelne, merre tartanak a piacok, mit érdemes és mit tilos tenni a megtakarításra, idős napokra, vagy éppen konkrét célok megvalósítására szánt pénzekkel? Rovatunk pénzügyi tervezője, János Zsolt MAS a szervuszausztria.hu kérésére most hangosan töpreng a válaszon.