Az idén sem kezdődik a tánc!

A bálszezon elmaradása gazdasági veszteség Bécs városának

 
2022. Feb. 10. 09:03

Az idén sem kezdődik a tánc!

A bálszezon elmaradása gazdasági veszteség Bécs városának

2022. február 10., Csütörtök 09:03

Rendes körülmények között ilyenkor már régen tart a bécsi bálszezon. A hagyományoknak megfelelően már november közepén eldördül a startpisztoly – hogy mindenkinek jusson az élményből, a Stephansplatzon keringőznek a város vezetői, és persze bárki csatlakozhat hozzájuk. A járvány ettől az örömtől is megfosztotta az osztrákokat – nézzük csak, mi minden marad el.

A csúcspont január-február lenne – ha nem jelentette volna be a bécsi városvezetés, hogy 2021-22-ben egyetlen hivatalos bál sem lesz. A leglátványosabb, az Operabál február harmadik csütörtök éjszakáján veszi általában birtokba az alkalomra átalakított opera teljes épületét. Bécsi fiatalok százai reménykedtek az idén hiába, hogy hosszas és fáradságos tánctanulás eredményeként a nyitótánc részesei lehetnek. Az Operabál persze csak a leglátványosabb, és a nagyszerű műsornak köszönhetően művészi szempontból a legkiemelkedőbb.

Persze nem csak azok szomorkodnak, akik szeretik ezt az igazi bécsi rongyrázást – akár mert megengedhetik maguknak, hogy részt vegyenek, akár mert szeretik otthon karosszékből nézni a mindig nagyon színvonalas Operabál közvetítést. Bécs város gazdasági vezetésének is igazi érvágás a báli szezon kiesése. Évente legalább 120-130 millió euró bevételtől esik el a város. És akkor még nem említettük azokat, akik ugyancsak éves keresetük egy részéhez ilyenkor jutnak: varrodák, kozmetikusok, fodrászok, virágkötők, a kereskedelem, az idegenforgalom. Persze a bécsi gazdaság is profitál ezekből az előkészületekből, van adótartalma mindannak, amit a bálozók új ruha, cipő vásárlására, fodrászra, kozmetikusra, tánctanfolyamra, taxira költenek. 

Hogy például a legutóbbi igazi szezonban miből folyt be a városi kasszába a tekintélyes summa, azt felmérések és kimutatások pontosítják.  A bécsiek általában vagy 450 bál közül választhattak. Sokan nem is érik be egyetlen rendezvénnyel, több bálra is váltanak jegyet. A bálozók száma évente meghaladja az 500 ezret, fejenként és alkalmanként csaknem 300 eurót költenek. A külföldiek is jelentősen hozzájárulnak a bevételhez: kiadásaik közül az első természetesen maga a belépő, a fogyasztás a bálon, de fontos a szálláshelyek és vendéglátóipari létesítmények bevétele is.

Pénzben ki sem fejezhető, hogy a bálozók nem csak és kizárólag táncolni akarnak. Igaz, a legtöbben – 85 százalék – a kellemes este kedvéért mennek el partnerükkel, sokakat kifejezetten a bécsi bálok legendás hangulata vonz, vagy éppenséggel barátokkal akarnak találkozni. Ám nem elhanyagolható az a haszon sem, ami a bálokon folytatott üzleti tárgyalások eredménye. A felmérések szerint a résztvevők legalább 10-15 százaléka a táncparkett közelébe sem megy: számukra a kapcsolatteremtés a fontos. Ők azok, akik üzleti partnereket hívnak meg, vagy beérik azzal, hogy például az Operabál televíziós közvetítésében akár egy pillanatra láthatók legyenek a fontos személyek között.

A bécsi bálok hagyománya a 14. századra vezethető vissza, fénykorát a táncos rendezvény azonban a Biedermeier idején – a Bécsi Kongresszus (1814/15) és a 48-as forradalom között élte. A történészek ezt azzal magyarázzák, hogy a Bécsi Kongresszust megelőző háborús időszakban az embereknek különlegesen nagy szükségük volt vigasságra és felejtésre. Talán mára is vonatkoztatható ez: ha válság van, ha sanyarúak a kilátások, a bécsi bálok akkor sem vesztenek népszerűségükből. 

A szervezőknek még így a báli szezon elmaradása közepette is van dolguk, hiszen például a Bálok Báljára – az Operabálra – már előzetesen, akár egy évvel korábban is elfogyott az összes méregdrága páholy jegy. A jegy tulajdonosait kártalanítani kell - ügyintézés tehát akad bőven.

Egyébként a rangsorban a második legnevezetesebb évről évre a Filharmonikusok bálja – időben megelőzi az Operabált. Ráadásul ugyancsak mutatós teremben, a Musikvereinben rendezik, és a műsor értelemszerűn itt is mindig színvonalas. A legelső „igazi” pedig szilveszterkor a Császárbál, a Hofburgban. Feltételezhető, hogy az előkészületek időben megkezdődtek – reménykedve, hátha mégis csak csitul a járvány, enyhülnek az intézkedések. 

A többi, kevésbé nevezetes bécsi bálra könnyebben bejuthat „közönséges halandó” is. Szinte minden szakmának van saját mulatsága, a mérnököknek éppúgy, mint a fogorvosoknak, tűzoltóknak, kétkezi munkásoknak, népszerű a kávé – és a bonbonbál. És nem maradhat ki a felsorolásból az „ellenbál” sem, az, amire a Városháza mindeddig a nincsteleneket hívta meg, nagyjából az Operabállal egy időben.  Ez az egyetlen rendezvény, amely eltekint a méregdrága belépőtől, és a máshol kötelező formaságoktól. Csak reménykedni lehet, hogy ez az idei az utolsó ilyen rendhagyó bál nélküli év!

A nyolcvanas évek heves tiltakozása – elsősorban a hiúság vásárának tartott Operabál ellen – már évek óta a múlté. A rendőri készültség ennek ellenére mindig nagy, meg is jelenik pár kósza tüntető, de incidens, vagy igazi tömeges megmozdulás már régen nem volt. A kiadásokból a rendőrségi készenlét leírható lenne - ha éppen a bál elleni tüntetés helyett nem kellene most az oltás ellen tüntetőknél bevetni a rendfenntartókat.

Íme, egy kis ízelítő a báli hangulatból - mindható nosztalgiázásnak is: https://www.wien.info/de/musik-buehne/tanz/opernball-354680

0 komment:

Szólj hozzá:



jooble
Bogipark
Ilona stüberl