Igaz, az A2-es autópálya, amelyen normál időpontban 15-20 perc alatt benn lehet lenni a központban, tartogat néha meglepetést: nem csak a csúcsforgalomban lehet zsúfoltság, hanem olyankor is, amikor a bécsiekre különlegesen rájön a bevásárlási láz, és tömegesen indulnak az ugyanezen az útvonalon lévő Shopping City Süd-be, avagy onnan hazafelé. De akinek ez nincs ínyére, az eleve a tömegközlekedést választja: a badeni villamos végállomása a Karlsplatzon van, ennél kényelmesebb és gyorsabb összeköttetésről álmodni sem lehet.

Ugyanez ajánlható azoknak a turistáknak is, akik Bécsben töltött napjaikat színesítenék meg egy kis vidéki kiruccanással. Megéri. A biedermeier városka, a történelmi emlékeket is idéző Kurpark – az egykori császári fürdővárosokra jellemző zenekari pavilonnal, ahol nyaranta valóban operett dalok csendülnek fel – kellemes sétalehetőséget nyújt. A csinos sétálóutca kávéházai, kisvendéglői csábítóak, s bár kétségtelen, hogy ez a városka is koranyártól mutatja a legvonzóbb arcát, minden évszaknak meg van a szépsége. A Kurpark közepén a Strauss-Lanner szobor emlékeztet arra, hogy az operett (egyik) fővárosában vagyunk: a badeni színház, amely építészete miatt is megér látogatást, a legjobb hagyományokat követve egyáltalán nem vidéki színvonalú előadásaival gyakorta idevonzza a kényes bécsi közönséget is. Nyaranta az arénában is rendeznek szabadtéri előadásokat, s vagy tíz éve kaszinó is kiegészíti az esti szórakozási lehetőségeket. Ide sokakat nem a játékszenvedély hoz, hanem a kitűnő étterem, az elegáns környezet – ha persze kicsit nyerni is lehet, az nem éppen hátrány.

A szép épületek, rendezett utcák mellett a városka legfőbb erőssége a sok zöldterület. Nevezetes a Doblhoffpark, annak is a Rózsakertje, és persze a termálfürdő, amelynek fedett része római kori emléket idéz, a legkorszerűbb technikával párosítva. A nyár e téren is különlegességet kínál: Ausztria legnagyobb homokos strandját, délies éghajlattal.

A már említett Kurpark hangulatos ösvényei a dombon felfelé vezetnek, páratlan kilátást nyújtva. Látható, hogy Baden nagyszerű levegője nem véletlen: erdőség veszi körül. Nem egyéb ez, mint a nevezetes Wienerwald, a Bécsi Erdő, amelyet Ödön von Horvath színdarabban, nagyon sok festő – köztük - Georg Ferdinand Waldmüller és Emil Jakob Schindler - ecsettel örökített meg. A terület Bécshez kötődik – de mint látjuk Baden is határain belül fekszik, s aligha intézhető el egy kézlegyintéssel: erdő van sok helyen, sokféle, tekintélyes méretű és nagyszerű állagú, de nem ilyen, mint ez a z osztrák fővárost elválaszthatatlanul körülölelő 126 ezer hektáros terület, 40 millió fával. Hétezer állatfaj honos itt, s 200 ezren élnek közvetlen vonzáskörében, 21 millió körüli az évente idelátogatók száma. Bécs 23 kerületéből nyolc az erdő szélén fekszik - sőt némelyiknek része is a fás terület. Nyugat, észak felé nem lehet a városból úgy kijutni, hogy át ne haladnánk rajta, s az itteni életet markánsan befolyásolja a hatalmas zöldterület közelsége. Bécs amúgy bitorolja a nevet: a terület 94 százaléka közigazgatásilag nem hozzá tartozik, hanem Alsó-Ausztria tartományhoz, amelynek 56 települése fekszik a területén.

Erdő a város körül

A Bécsi Erdőt mint területi egységet először egy 1002 november 2-án kelt dokumentum említi. Ha nem is a későbbi Wienerwald néven, de pontosan körülhatárolva, a tájat jellemezve szerepel benne a terület, amelyet II. Henrik császár ezzel a pecsétes írással a Bécsben akkortájt éppen csak berendezkedő babenbergi hercegség ugyancsak Henrik névre hallgató őrgrófjának adományozott. A ma oly rendezetten természetes erdőség akkor még gondozatlan, inkább ijesztő, mint vonzó táj volt, a természet erői és a vadállatok megfékezhetetlen birodalma. A Babenbergek 1160-ban már itt - az egykori Vindobona-ban - alakították ki székhelyüket, s hamar megkezdték a vadon megszelídítését is.

Így jóval a Habsburgok előtt épültek már kolostorok az erdőség területén- a heiligenkreuzi cisztercita kolostor éppúgy, mint a klosterneuburgi Ágoston-rendi, vagy a mauerbachi, amely karthauzi szerzetesek otthonául szolgált évszázadokon át. A több mint ezer esztendős történet csúcspontja egyébként a 19. századra esik, ekkor hódították meg a városiak, fedezték fel a nagy művészek és ekkor, pontosabban 1870-ben mentette meg a pénzéhség miatti kiárusítástól - és a települések terjeszkedésétől - az Erdő Hőse, egy bizonyos Joseph Schöffel. Bátran szállt szembe a városi hatóságokkal, és végül nem kis áldozatot is hozva kiverekedte igazát. Nevét ma érdemrend viseli, amit a Wienerwald fejlesztésében jeleskedő személyek kapják. Kevésbé nevesített hősöknek tudható be, hogy ezek a kolostorok, apátságok ma felújítva, műemlékvédetten rendezvényeknek adnak otthont, s időről időre a közönség előtt is megnyílnak. Dícséri ez a kései leszármazottakat, az osztrákok rendszeretetét, különleges elkötelezettségüket az emlékek megóvása mellett.

Ezernyi kirándulási lehetőséget nyújt a terület: 11 ezer hektárt foglal el a négy természetvédelmi park - közülük egy Bécsben, a Lainzi Állatkert területén található. Nem csoda, hogy külföldiek és a bécsiek szívesen jönnek, igénybe veszik a jól kialakított kerékpárutakat, szívesen üldögélnek a vendéglőkben, heverésznek a mezőkön, élvezik a természetet.