Muehl 1998-ban Parkinson-kórtól gyötörten Portugáliába költözött, ott is hunyt el. Betegsége ellenére alkotott, sőt, 2001 óta új műfajt, az elektronikus festészetet művelte. Életművének igazán értékesnek mondható darabjai ugyanakkor a hetvenes években még a kommunában, majd később a börtönben jöttek létre.
A művészet eszközével lázadt a társadalom ellen, eközben törvényeket sértett, határokat lépett át. Günter Brus, Hermann Nitsch mellett ő jelképezi a bécsi akcionizmust.
Nem érte be ezzel, 1970-ben létrehozta a Praterstrasse kommunát, amelyet két évvel később a burgenlandi Friedrichshofba költöztetett át. Fénykorában, 1983-ban a létesítmény ezen a helyszínen illetve más városokban több, mint 600 taggal rendelkezett.
Muehl a burgenlandi Friedrichshofban létrehozott közösségben a teljes szabadságot valósította meg. Később kiderült, hogy ez a szabadság szabadosságba csapott át, s elsősorban a szexualitásra vonatkozott, ám igazán minden megszorítástól mentes életet inkább csak a kommunavezér számára jelentett. Magyarán: Muehl igényt tartott minden 14 éven felüli leányra, akiket szívesen vezetett be a szerelem titkaiba – s később kiderült, hogy a gátlások alól felszabadított életre vágyók kommunatagok közül sokan másként értelmezték a szabadságot.
Az újdonság varázsa, a kötöttségektől mentes pucérkodás, az egyenrangúnak hitt közösségi élet tömegeket vonzott, ám a kísérlet mégis csak megbukott. Muehl börtönbe került. Az érzelemmentes szex mellett mégis csak kialakultak a hagyományos érzelmek, s valószínűleg a féltékenység késztette a feljelentőt, hogy felhívja a figyelmet némi visszásságra (14 éven aluli lányoktól kényszerített szexuális kapcsolat, a despotizmus, kábítószer fogyasztást, stb.) Később előkerültek filmfelvételek is az excentrikus előadásokról, amelyeken a kommunatagok valóságos extázisban lejtették vad táncukat, meztelenül természetesen. Muehl 1991-ben kezdte meg hétéves börtönbüntetését. Eközben színdarabot is írt a Burgtheater és egy akkortájt divatos avantgárd rendező számára.
Szabadulása után Portugáliában az Art & Life Family-kommunához csatlakozott. Viselt tetteiért először 2010-ben kért bocsánatot a bécsi Leopold múzeumban rendezett kiállításának megnyitóján – akkor már nagyon betegen. A kommunában történtekről újabb információval nemrégiben egy film szolgált (Az én nem létező családom): az alkotó, Paul Julien Robert 1979-ben Friedrichshofban született, ki tudja melyik kommunatag fiaként.