 |
| A lap fotója a cikkhez. © afp / Attila Kisbenedek |
Április 3-án választás lesz Magyarországon. Mivel úgy látszik, hogy az ellenzék végre megértette a fennálló többségi választási rendszer lényegét, a jelentős ideológiai különbségek ellenére együtt lép fel. A társadalom megosztott, tisztán matematikailag a liberális konzervatív Márki-Zay Péter vezette lista akár nyerhet is. Habár Magyarországon már régóta nincs liberális demokrácia – ezt Orbán Viktor miniszterelnök személyesen maga jelentette ki 2014 nyarán – az ellenzéknek nem maradt más lehetősége, mint úgy tennie, mintha az ország még mindig egy működő demokrácia volna, amelyben a kormányt le lehetne váltani.
A Vladimir Meciar utáni Szlovákiában vagy a Franjo Tudjman utáni Horvátországban az egyesült ellenzéki pártok, amelyek ideológiailag éppen olyan színesek voltak, mint a jelenlegi magyar ellenzék, megnyerték a választásokat, és így békésen letérhettek az autokrácia útjáról. Minden más alternatíva, például a forradalom, Magyarországon se nem reális, se nem kívánatos.
Az elmúlt tizenkét év alatt Orbán egy olyan rendszert épített ki és fel, amely egy esetleges vereség után is a hatalmon maradhatna. A gazdaság nagy része, a propaganda eszközzé átalakított médiák túlnyomó többsége, valamint minden állami intézmény az általa vezetett Fidesz ellenőrzése alatt áll. A - jelenlegi ellenzék számára irreális - kétharmados alkotmányozó parlamenti többség nélkül egy új budapesti kormány csak törvénytelen módon tudná felszámolni az orbáni rendszer örökségét, ami a társadalom további szétszakadásához és számos jogi konfliktushoz vezetne.
Klán-lojalitás
A témával foglalkozó irodalomban komoly vita bontakozott ki Orbán-rendszerének minősítéséről. Politikai ideológiától függően különböző módon nevezik meg. Az az elmélet, amely „hibrid rezsimnek” tartja, valójában semmitmondó, mert a „hibridség” tartalmilag nem válaszolja meg a kérdést, válasz helyett egy új, de üres fogalommal kerüli meg a kérdést. A baloldali bírálatok pedig, amelyek szerint „autoriter neoliberalizmusról” van szó, megragadnak ugyan egy fontos szempontot, mégpedig azt, hogy ez a szociális állami politika ellentéte, ám ideológiailag elfogultak. Számos neoliberális állam létezik, amely nem számít autoriternek.
Az Orbán-rendszert a „populista demokráciák” közé sem lehet besorolni, mert alkotmányjogilag megnehezítették és sok esetben politikailag lehetetlenné tették a népszavazások megtartását. Orbán alkalmankénti „nemzeti konzultációi” pedig nem helyettesítik a népszavazást, ráadásul számos kérdés egyértelműen propaganda céllal kerül megfogalmazásra.
Orbán magyarországi rendszerét Magyar Bálint szociológus és korábbi liberális politikus „posztkommunista maffiaállamnak” nevezi. Ennek a rendszernek ugyanis nincs semmiféle ideológiai célja – ezért hibás az összehasonlítás a meggyőződéses fundamentalista katolikus Lach Kaczynskivel is. Orbán olyan rendszert hozott létre, amely klánként – feudalista módon – működik: ő van legfelül, az „oligarchák” az „uralkodónak” köszönhetik a vagyonukat. Nem valamiféle ideológia, hanem a klán-lojalitás tartja egyben a rendszert. Ennek megfelelően a rendszer értelmezése inkább a büntetőjog körébe tartozik, semmint a politikai filozófiáéba.
Törvényes korrupció
Magyarország nem egyszerűen korrupt. Számos korrupt ország létezik. Magyarországon azonban egy klán olyan mértékben hatalmába kerítette az állami intézményeket, hogy a korrupció jogilag a törvényeknek megfelelően működik, mert a törvényeket már a politikai-bűnözői akaratnak megfelelően alkották meg, és az államügyészséghez hasonló ellenőrző intézmények nem látják el a feladataikat.
Ha a Fidesz mégis elveszítené a választásokat, az a legjobb esetben is csupán lehetővé tehetné a rendszer erodálását. Egyébként az új kormány segítség és eszköz nélkül állna az orbáni „mély állammal” szemben, amely továbbra is szorosan ellenőrzés alatt tartaná az országot. (Wiener Zeitung, 2022 mácius 31.)
 |
| Péter Techet jogász és történész, a freiburgi és a zürichi egyetem tudományos munkatársa |
Fordította: dr. Gonda László
.png)
