Persze az is lehet, hogy éppen a gyakorlottság nyújt csalóka biztonságérzetet, és ennek birtokában vágnak bele olyan kalandokba, amelyektől a szakemberek óvnak.  Tény: nincs csábítóbb, mint a friss szűz hó, a még járatlan, szinte kihalt hegyoldal. Márpedig ezeken a terepeken a leggyakoribb a lavina kialakulása, vagyis: aki neki akar vágni, az inkább számoljon tízig és forduljon vissza, érje be a kitaposott úttal, ahol ugyan nyüzsögnek a síelők, de legalább biztonságos.

Ami azt illeti, van mód az előzetes tájékozódásra. Az előrejelzés minden ausztriai hegyi településen naprakész.  A tapasztalat mégis az, hogy a síelők a leginkább a közepes fokozatúnak besorolt veszélyt hagyják figyelmen kívül - csak legyintenek, és aztán kész a baj.

 Az osztrák mentőszolgálat nem tehet egyebet, mint fáradhatatlanul figyelmezteti a téli üdülőket, hogy vegyék komolyan a lavina előrejelzést és ne kockáztassanak.

Ők persze "egyszerűbb" esetekben is kapnak riasztást, vagyis készen állnak arra, hogy a balesetet szenvedetteket mentsék. Sőt: az alpesi üdülőhelyek klinikáin az orvosok néha napi 16 órás műszakot teljesítenek - téli szezonban szabadság vagy szabadnap szóba sem jöhet. Van olyan nap, amikor 100-120 új beteg érkezik, közülük tucatnyit azonnal műteni kell, másoknál elegendő gipszelni, helyretenni. Az orvosi statisztika szerint a síelők 38 százaléka a térdén sérül meg, a következő leginkább veszélyeztetett testrész a váll (19,4 %) illetve a kar (17,1 %). A hódeszkán száguldozók 42 százaléka a karján sérül meg, s a térd csak a második a gyakorisági listán (22%).

 A kitűnő osztrák sípályákon évente 8 millióan siklanak le, méghozzá a statisztika szerint összesen 500 milliószor, s ez még a mostani járványos időben is érvényes. Igaz, mostanában Ausztriában senki sem dicsekszik azzal, hogy a hétvégén hódol a téli sportnak – jobb erről nem beszélni. De azért útnak indulnak, még ha igazoltatások tucatjai teszik is kellemetlenné az utazást. (Március végéig: vagyis még az idei szezonban lehetőség nyílik a felvonók, és a lesikló pályák zavartalan használatára. A kormny a minap minden védelmi intézkedés felfüggesztését jelentette be.)

A balesetek előfordulásáról a rendszerességükről ismert osztrákok pontos statisztikát vezetnek. Kiderül ebből, hogy az idő előrehaladtával nő a balesetveszély: délután 50 százalékkal több az eset, s a szakértők ezt nem csak a fáradtság, hanem a nagyszerű sí-kunyhókban elfogyasztott forralt bor, vagy esetleg más szesz rovására is írják. A legtöbb baleset egyéni esés következménye, csak 8 százalék tömeges „karambol” eredménye.

Égi segítség

Az osztrák téli üdülőhelyeken kikapcsolódást keresőknek nem kell olyasmi miatt aggódniuk, hogy ha balesetet szenvednek, késlekedni fog a segítség. Kevés ország van, ahol ilyen tökéletesen megszervezett a helikopteres mentés. Sőt, az ausztriai Alpenverein – az alpesi szabadidős sportegyesület – főtitkára úgy véli: gyakran az egyszerűbb és olcsóbb megoldás helyett is a levegőből érkezik a segítség. Igaz, nem mindig látszik azonnal, mennyire súlyos a sérülés.

Ma már magán-cégek is végzik a szállítást, a legnagyobb flottával azonban továbbra is az Osztrák Autóklub (ÖAMTC) rendelkezik: Christophorus névre keresztelt mentőszolgálatának ma már 16 állomása van. Bármely ausztriai síterepen történik a baleset, a mentőhelikopterek legfeljebb 15 percen belül a helyszínen vannak, fedélzetükön mentőorvossal. Igaz, ez a szolgálat nem csak a síbalesetet szenvedők rendelkezésére áll, más baleseteknél, sürgős orvosi segítséget igénylő esetekben is hívják az egyre bővülő flottát. Tavaly már csak nem 20 ezer bevetést teljesítettek a gépek. A síszezonban a Christophorus mellett még különböző kisebb magáncégek 23 helikoptert működtetnek. A legismertebb közülük az osztrák Alpenverein –amely az oly kedvelt Hüttéket (kunyhókat) is üzemelteti. Az egyesület szorosan együttműködik svájci és bajor testvérszervezetével, és télen-nyáron segíti a mentést.  A legtöbb bevetés helyszíne Alsó- Ausztria, utána Tirol, Stájerország, Felső-Ausztria, Karintia, Vorarlberg és Salzburg a sorrend.

Ami az anyagi hátteret illeti, a mentőhelikoptert és személyzetét biztosító cég – legyen az az ÖAMTC, avagy bármilyen magánvállalkozás – egy bevetési perce ma már közel 100 euróba kerül, s ehhez jön még az orvosi ellátás díja. Az osztrák társadalombiztosítás nem fedezi ezt a költséget, ám az ÖAMTC, illetve az Alpenverein tagjai viszonylag megfizethető áron köthetnek különbiztosítást, amely a mentőhelikopter és az orvosi ellátás igénybevételén kívül még a szükséges szállásköltségre is térítést biztosít. A nagyobb biztosító társaságok is kínálnak különleges pluszbiztosítást, amelynek megkötésével az érintettek baj esetén mentesülnek a tetemes költség alól. Enélkül egy bevetés átlag 3000 eurójába kerülhet annak, aki igénybe veszi. Ennek ellenére nincs vagy csak igen kevés panasz van a költség miatt: akit baleset ér, mindennél előbbre valónak tartja, hogy gyorsan orvoshoz jusson.

A mentőhelikopterek nem csak a téli csúcsforgalomban repülnek szinte állandóan – a lesikló pályákon „elbukottak” és a lavinák áldozatai egyformán pácienseik közé tartoznak. Minden évszakban nagy szükség van rájuk, hiszen a hegymászás is dívik az Alpokban, nem beszélve a más járművekkel nehezen megközelíthető hegyi csöpp településekről, avagy a csúcsok közelében lévő „kunyhókról”, amelyek a turisztikai kínálatban egyre népszerűbbek. Innen nem csak balesethez, hanem akut rosszulléthez más sürgősségi beavatkozáshoz is a helikopteres szolgálatot hívják.

A háttérhálózat is kifogástalan

Ami a baleseti ellátást illeti, Ausztria igen jól kiépített hálózattal rendelkezik. A központi kórházakban összesen 56 baleseti osztály van, ezen kívül hét traumatológiai kórház működik az országban. Ötven kilométeres körzeten belül elérhető a színvonalas baleseti ellátás, és ezen a járványhelyzet sem változtatott.
A baleseti kórházak gazdája a balesetbiztosítási szövetség. A legnagyobb baleseti osztály a bécsi Általános Kórházban van. Az osztály, amelyen hetvennégy orvos, több mint 300 nővér, műtős, kisegítő látja el a sérülteket, állandóan felvételes, a hozzá tartozó 5 és fél műtő (egy műtőn az Ortopédiával osztoznak) közül három 24 órán át bevetésre kész. A rendelkezésre álló ágyak száma 118, plusz öt ágy gyermekeknek, ez itt egy kisebbfajta gyár.

Délután három után kilenc ügyeletes és 3 szakorvos áll készenlétben, s ha az országban magas rangú külföldi delegáció tartózkodik, avagy valamilyen konferencia, kiemelt látogatottságú koncert, labdarúgó mérkőzés van, két operációs team áll készen minden eshetőségre. Évente 4600 beteget vesznek fel ide, az öt és fél műtőben 6400 operációt végeznek.
A sípályák közelében lévő baleseti kórházak, illetve osztályok nem ilyen óriásiak, ám a hatalmas „forgalom” önmagában is garanciája a megfelelő tapasztalattal rendelkező orvosi gárdának.

 Az adatok, számok meggyőzőek, aki szerencsétlenségére ki is próbálhatta a létesítményeket, jó tapasztalatot szerezhetett. A legjobban persze az jár, aki elkerüli a balesetet – és ezt némi óvatossággal maga is elősegíti.