A legújabb botrány még tavaly novemberben kezdődött, amikor Matthias Hartmann igazgató menesztette helyettesét, egy bizonyos Silvia Stantejskyt, aki 1980 óta dolgozik a színházban a gazdasági ügyek felelőseként. A szövetségi színházakat tömörtő felettes szerv – a Bundestheater Holding – mindenható igazgatója arra figyelmeztette Hartmannt, hogy visszaélésekre bukkant a könyvelésben: összességében öt számjegyű eurós összeg vándorolt a Burgtól Stantejsky magánszámlájára. Igaz, az ügy máig sem tisztázódott, a gyanúsított hölgy állítja, hogy az utalásokkal a színház csak megtérítette azokat a kölcsönöket, amelyekkel ő különféle kifizetéseket magánvagyonából megelőlegezett. Kívülálló színházi szakemberek pedig csak vonogatják a vállukat: nincs színház, ahol nem zsonglőrködnek, hogy a sikeres hétköznapi ügymenetet segítsék, a hiányt leplezzék, idei-óráig pótolják.

Georg Springernek, a Holding igazgatójának is lehettek kételyei, mert ő maga beérte volna a felfüggesztéssel – amíg az ügy nem tisztázódik, illetve a számvevőszék el nem készíti végső jelentését. Matthias Hartmann azonban jobbnak látta a búcsút, s ezzel felbőszítette az amúgyis békétlenkedésre hajlamos társulatot: a színészek és a Burg alkalmazottai egy emberként álltak ki az igen kedvelt hölgy mellett. Nem úgy, mint néhány hónappal később – a minap – amikor nagy szavazattöbbséggel megtagadták a bizalmat Hartmanntól. Őt mindenképpen vétkesnek tartják, ha tudott a „kreatív” könyvelésről, azért, ha nem, akkor viszont azt rótták fel, hogyan lehetséges ez. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezek az anyagi ügyek háborítják fel ennyire a kedélyeket. Hartmann kemény kézzel igazgatja a színházát, nem titok, hogy munkatársai többsége ki nem állhatja az egocentrikusnak tartott igazgatót, a félelem légkörét, amely állítólag a színházban eluralkodott. És persze nem tetszik a darabválogatás, a szereposztás, és egyéb kifejezetten a színház mindennapjaival összefüggő ügy.

A közfigyelem most viszont a színház vitán felüli teljesítménye helyett ingatag anyagi helyzetére terelődött. A pénzügyi ellenőrzés legfrissebb adatai szerint a tavalyi deficit 8,3 millió euró, több mint a duplája az előző évinek. Amióta a színház önállóan gazdálkodó egységként kikerült a közvetlen költségvetésből, néhány milliócskával mindig többet költ a lehetőségeinél. Az önálló gazdálkodás nem jelenti azt, hogy nélkülöznie kell az állami támogatást, ám ez utóbbit évekkel ezelőtti szinten befagyasztották. Ennek eredményeként a közszolgálati státuszban lévő alkalmazottak évenkénti kötelező béremelését már nem állja a költségvetés. (Ugyanez a szabály vonatkozik más állami kulturális intézményekre, például a múzeumokra is).

Hartmann 2009-ben vette át a vezetést. Szerződését remek művészeti teljesítménye miatt máris meghosszabbították 2019-ig. Utánozhatatlan előadásai kül – és belföldön egyaránt elismerést hoztak a bécsi színházművészetnek- indokolta a kulturális kormányzat a hosszabbítást. Különösen figyelemreméltó a klasszikusok (Faust, Rómeó és Júlia, Lear király stb.) korszerű és mégis hagyományhoz hű színrevitele, és az igazgató érdeklődése a 21. század színháza iránt. Ő maga most gazdasági eredményeire is hivatkozik: a kihasználtság 86 százalékos, 2009 és 2012 között jegyeladásból a bevétel 5,7 millió euróról 7,3 millió euróra nőtt – miközben éppen a gazdaságosság miatt az eredetileg 120 fős társulat létszámát 80 főre csökkentette. A Burg egyébként egy-egy évadban a négy játszóhelyen csaknem 900 előadást tart.

Hogy Matthias Hartmann megosztó személyiség, az Budapesten sem titok. A Burg igazgatója megkülönböztetett figyelmet szentel a magyar kultúrának: tavaly év elején ugyancsak nagy feltűnést keltett nyílt levele bírálta a kulturális kormányzat diktatórikus módszereit. Erre, és saját színházának renoméjára hivatkozva utasította vissza Vidnyányszky Attila meghívását egy nemzetközi színházi találkozóra. Szópárbajba keveredett Balog Zoltán miniszterrel is, majd a találkozójukról beszámoló magyar sajtóval. S bár mindennek ellenére a Burg márciusi magyar színházi napjaira meghívta a budapesti Nemzeti Színházat, most le kell nyelnie a visszavágást. Ezúttal Vidnyánszky utasította vissza a vendégszereplést. A labda a bécsi térfélen van – s hogy le fogják ütni, az nem vitás: március közepén a jobbnál jobb magyar alternatív társulati előadások mellett lesz pódiumbeszélgetés is a magyar színházi életről is. 

A nemrég alakult új kormány kulturális felelőse egyébként bizalmát nyilvánította Hartmann iránt, az ellenzék – elsősorban a parlamentbe most bekerült Neos nevű kispárt – leváltását követeli. Ilyesmi előfordult már a Burg életében: a kettővel korábbi igazgató, a szintén német Claus Peymann folyamatosan korbácsolta az indulatokat, miközben a Burg sorra szerezte a nemzetközi elismerést, s szilárdan tartotta vezető helyét a németnyelvű színházi világban, nem beszélve a közönség szeretetéről. És persze Peymann minden áskálódás ellenére 15 évig maradt. Hartmann közvetlen elődje, Klaus Bachler nem váltott ki ilyen indulatokat, igaz, az ő regnálásának tíz éve elég unalmas időszak volt a színház életében.

Ami pedig a költségvetési pénzekkel visszaélő, vagy egyszerűen csak pazarló kulturális intézményvezető esetét illeti, ilyesmire is volt már más példa is. Ott volt például nemrégiben Peter Noever, az Iparművészeti Múzeum (MAK) sokak által nem kedvelt, ám igen jó szakemberként ismert igazgatója, aki állítólag állami pénzen rendezett születésnapi partit a mamájának, két kézzel szórta az adófizetők pénzét saját utazásaira. Később a lenyúlt pénzt visszafizette, és az ügyészség pedig nem talált okot az eljárásra, de már előzőleg is nyílt titok volt, hogy nem a pénzügyek miatt menesztették – pontosabban mondott le – az őt körülvevő utálat űzte el. Hartmannt se nagyon kedvelik, de hogy az ő sorsa hogyan alakul, s egyáltalán, hogyan végződnek a most teljes gőzzel beindított vizsgálatok, azt egyelőre nem tudni.

A március 14-19 közötti Magyar Fesztivál programja a Burgtheater honlapján található.