A szezon tulajdonképpen már novemberben megkezdődött. Nem is akárhogyan: 11. hó 11.-én 11.00 órakor a Grabenen évről évre ezrek perdülnek táncra, követve a Bécsi Tánciskolák hívó szavát. Az előtáncosok a város vezetői, és hírességek, csupa olyan, akivel a szürke hétköznapok embere máskor aligha keringőzhet egy parketten. Az adventi és karácsonyi ájtatosság megálljt parancsol, de a karácsonyi lakomák után rögtön kezdődnek - vagy folytatódnak – az előkészületek, a hölgyek sóhajtozva próbálják leadni a felszedett dekákat, hogy a már csaknem kész báli ruha csinosabban álljon. És a majdani bálozók soha nem látott szorgalommal látogatják a tánciskolák kurzusait.

Az első nagyobb rendezvényeken januárban már régen túl vannak – a szezon a kéményseprők báljával indult, november 19-én. Ez azonban csak bemelegítés volt! A szilveszter éjszaka tarolt. A legelegánsabb most is a Császárbál volt, a Hofburgban. Aki ide nem fért be, vagy nem tudta megfizetni a méregdrága belépőt, tucatnyi más mulatságon vigasztalódhatott.

Mégsem ez a csúcspont. Az idén a megszokottnál később, március 3-án adja át az Operaház a terepet a bálozóknak. Ez az igazi nagy esemény, a Bálok Bálja, amelyről a televízió is egyenesben közvetít, s ahol a közélet krémjének illik megjelennie. Nem mintha a Filharmonikusok Bálján résztvevőket nem figyelnék árgus szemek, vagy egy-egy szakma számára ne lenne halálosan fontos a saját rendezvénye. A báli kalendáriumban elképesztő
rendezvények szerepelnek, még a súlyemelőknek is van báljuk, nem beszélve a kávétermesztőkről, a cukrászokról, ingatlanosokról, vagy az ügyvédekről, az orvosokról, katonákról. A sor hosszan folytatható lenne.

A rendezvények örömet okoznak, de nemcsak azoknak, akik jó zenére, szép ruhában, felékszerezve szívesen keringőznek a gyönyörű termek parkettjén, mit sem törődve a zsúfoltsággal. Bécs Gazdasági Kamarája is örülhet: az idén 74 millió euró bevételre számít – nem hasra ütésszerűen, hanem komoly tanulmányok alapján. Okkal-joggal: március közepéig legalább 250 ezer vendéget várnak a jó 400 bécsi bálra. A bevétel nem csak a báli belépőkből adódik össze: a kozmetikusok, fodrászok, ruhakölcsönzők, varrodák, taxisok ilyenkor alig győzik a munkát, szépen nő a bevételük, s ezzel a beszedhető adó is. Az előrejelzéseket közreadók úgy számolnak, hogy Bécs kezd kilábalni a válságból. Ennek ezernyi jele van, s az egyik, ha jóslatuk beválik, a gazdag báli szezon.

Ilyenkor nem árt kicsit utánanézni, mióta ismerik a bécsi keringőt. Az elnevezés maga, a valcer a "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik. A keringő gyökerei egészen a 12–13. századig követhetők, legalábbis a mozdulatok felfedezhetők abban a táncban, amit a vándor énekesek lejtettek. Igazi elterjedése 1800 körülre tehető, bár ekkor még az udvarnál gúnyolták, főként, mert ez volt az első olyan páros tánc, amely engedte – sőt megkívánta –, hogy a partnerek érintsék egymást. Amikor azután idősebb Strauss és Lanner zongorához ült, és az ő taktusaikra forogtak-pöröget a parketten a párok, már nem lehetett a hódító hadjáratot megakadályozni. A csúcspont persze ifj. Johann Strauss nevéhez fűződik . a hódítás pedig azóta is tart, legalábbis a bécsi báltermekben.