Olyan mesterei voltak, mint Kadosa Pál, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos, Nagy Olivér és Szőnyi Erzsébet. 1956 után hagyta el a budapesti Zenekadémiát, s egy amerikai ösztöndíjnak köszönhetően Bécsben folytatta tovább tanulmányait. Itt diplomázott 1961-ben zeneszerzés- és zongoraszakon.
Pályája kezdetén - Karajan ajánlásával - korrepetitorként dolgozott a Bécsi Operában, miközben zongoraszólistaként nemzetközi hírnevet szerzett. Sokszor lépett fel a Bécsi Filharmonikusokkal. Utóbbi tevékenységgel a hetvenes évektől felhagyott, különösen, miután 1975-ben a grazi Zeneművészeti Főiskola professzora lett. Később ugyanezt a rangot nyerte el Bécsben: 2004-ig tanított a bécsi Zene - és Előadó Művészeti Egyetemen (Wiener Universität für Musik und darstellende Kunst).
Első, rendelésre írt operáját a Theater an der Wien mutatta be, 1968-ban, ekkor már megbízásos alapon tanított a grazi egyetemen. Kamarazenei darabjait, szimfóniát folyamatosan játsszák, időről időre Magyarországon is. Tanított Budapesten is, nem egy díjban részesült (Bartók-Pásztor díj, legutóbb Erkel Ferenc díj). És persze az első, "Selyemhernyók" című operát újabb követte: tíz évvel később mutatták be Grazban az "Orpheus ex machina" címűt, majd még két másik kisebb operácskát is komponált. Harminc évvel az első opera után gyermekeknek írt daljátékát a Bécsi Operaház vitte színre. Rendszeresen járt Magyarországra, a Vértesben vásárolt egy kis házat, ahol a csend és nyugalom ihlette újabb kompozíciókra. A budapesti Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 2009-ben fogadta tagjai közé.
.png)
