Aki járt valaha a Turizmus ZRT valamelyik ausztriai kiállításán, Magyar Napok rendezvényén, az tudja: van egy olyan stand, ahol minden időpontban hosszú sorok állnak. Az osztrákok – és más országokban az ottaniak – türelmesen várnak, hogy hozzájussanak a hagyományosnak tekintett magyar csemegéhez, a kürtőskalácshoz. Azt már csak a beavatottak tudják, hogy Molnár László, a legsikeresebb kürtőskalács készítő, az említett vásárok rendszeres résztvevője, eleve osztrák kapcsolatnak köszönhetően kezdett bele e csemege készítésébe.

Az osztrákoktól nem szégyen tanulni, különösen a turizmus terén – vallja Kovács Balázs. Hat éve vezeti a Magyar Turizmus Zrt. bécsi képviseletét, és tapasztalatait, terveit, eredményeit szívesen megosztja a Szervuszausztria.hu olvasóival. Mint ahogy azt is, mit tanult az eltelt évek alatt itt, Bécsben.

Igazán stílusosan, Húsvét előtt jelent meg az Albertina tetején a hatalmas rózsaszín Nyúl. Nem akármilyen: Dürer nevezetes rajzának polieszterből készült szobor változata. A színválasztás csak annyit jelez, hogy a német művész alkotásának nincs sok köze a valósághoz.

„Most fektessek be, mikor közeledik minden idők legmagasabb csúcsa?“...ezt a kérdést gyakran fel lehetne tenni – véli János Zsolt pénzügyi tervező, a PFS Partners pénzügyi tanácsadó cég ügyvezetője, rovatunk állandó szerzője. Ezúttal azokat látja el tanáccsal, akik évek óta játszanak a gondolattal, hogy miként kellene végre jó helyen beszállni. Ő maga ezt megvalósíthatónak tartja, főleg akkor, amikor a többi ismert pénzbefektetési lehetőség (lekötött betétek, kötvények) alig hoz hasznot vagy „infláció után” még deficites is. Érdemes hallgatni a személyes pénzügyi tanácsadóra.

A legfontosabb persze a közönség szeretete – ebben nincs is hiány – ám azért nem árt egy-egy szakmai elismerés sem. Talán ezért is okozott olyan nagy örömet a Bécsi Filharmonikusoknak a Birgit Nilsson-díj, amelyet a zenei élet kiválóságaiból álló zsűri ítélt oda a minap a zenekarnak. Az örömhöz hozzájárult, hogy a névadót, a 2005-ben elhunyt világhírű svéd énekesnőt jól ismerték, szerették és szívesen léptek fel vele.

Karlheinz Essl inkább eladta volna az államnak hőn szeretett és oly sok éve gyűjtögetett képeit, mintsem hogy hagyja bedőlni az általa alapított barkács áruházláncot. Már csak azért is, mert a Baumax csődje esetén a hitelező bankok tulajdonába megy át a hétezer darabos gyűjtemény, ami az anyag szétesését is jelentheti. Az állam – jelen esetben az alsó-ausztriai tartomány ura és parancsolója Erwin Pröll – azonban elutasította az ajánlatot. Most mégis, valami csoda folytán minden rendbejött: a múzeum a Bécs közeli Klosterneuburgban marad a helyén, a kortárs osztrák festményekkel egyetemben, és mintha a barkács áruházak sorsa is jobbra fordulna.

Kellemetlen meglepetés érheti Bécsben azokat az autósokat, akik eddig azt tapasztalták: a parkolási büntetést el is felejthetik. A külföldi rendszámú autókon megjelentek a kerékbilincsek: háromnál több csekkért jár ilyesmi. Levetetése bürokráciamentes, ám nem olcsó mulatság.

Ez a 2014-es év több újdonságot is hozott a legnagyobb osztrák prózai színház számára: most először történt meg, hogy elbocsátották az igazgatót, és női vezetője sem volt még az osztrákok nemzeti színházának. Karin Bergmann számára a Burgtheater nyitott könyv: a nyolcvanas évek óta dolgozik itt, először (Peymann idején) sajtó szóvivőként, később, Klaus Bachler helyetteseként. Most 2016-ig az ő feladata a katasztrofális anyagi helyzetbe került színház értékeinek megóvása.

Az ideiglenes és részleges távozásból végleges lett: Josef Ostermayer, a kulturális ügyek minisztere néhány órával azután, hogy Matthias Hartmann jelezte, háttérbe húzódik a folyamatban lévő ügyek tisztázásáig, felmentette tisztségéből a Burgtheater igazgatóját. Ilyesmi még nem fordult elő az osztrák nemzeti színház történetében.

Tevékenységének ideiglenes- és részleges- felfüggesztését jelentette be Matthias Hartmann, a Burgtheater igazgatója mindaddig, amíg a színház gazdálkodása körüli vizsgálat le nem zárul. Döntését írásban közölte az állami színházakat tömörítő Bundestheater Holding igazgatójával és az illetékes kulturális miniszterrel is. Hartmann indoklása szerint szeretne e lépésével véget vetni a sajtóhadjáratnak és a hecckampánynak, s biztosítani a tárgyilagos vizsgálatot. Ugyanakkor a művészeti vezetés feladatát továbbra is ellátja – hangzik a bejelentés.

Ünnep ez a javából: az egykori Bibliotheca Esterházyana csaknem ezer kötete ismét a helyére került. Két moszkvai könyvtárból közel hetven év után szállították vissza a 16.-18. század közötti könyveket. A ritka értékes állomány jó állapotban vészelte át a kényszerű „számüzetést“: a megállapodás értelmében Kismarton digitalizált formában kutatási célokra továbbra is rendelkezésre bocsátja a most visszakapott könyveket.

A színvonal ezen a hagyományosan még februárban és mindig csütörtöki napon megrendezett bálon megszokott, és ennek megfelelően az idei, az 58. Operabál is siker volt. A nyitóműsorban remek művészek operaáriákat adtak elő a Bécsi Filharmonikusok zenészei kíséretében, a balettszámok szemet gyönyörködtetőek voltak, az első bálozók bevonulása tökéletesre sikerült, és az illatos virágokkal feldíszített bálterem parkettje is zsúfolásig megtelt.

Nehéz évük lesz a Spanyol Lovasiskola nemes paripáinak: nem is elsősorban a sok fellépés, különböző külföldi utak jelentik a gondot, hanem az, hogy túlsúlyosak. A Lovasiskolát irányító Elisabeth Gürtler szigorú diétát rendelt el, aminek részleteit hozzáértő szakemberek dolgozzák ki.

Akinek egyszer is volt alkalma megnézni egy előadást a bécsi Burgtheaterben, az tanúsíthatja, milyen magas színvonalú nagyszerű színház ez, milyen nívós kiállítású remek rendezésekkel, irigylésre méltó alakításokkal kényezteti igényes közönségét. Nem csoda, hogy a nemzet színháza sokakat érdekel, az igazgatóválasztás mindig sorskérdés”, tevékenységét nagy figyelem kíséri. És szinte minden intendáns arat némi vihart. Okkal-joggal, ok nélkül.

Az ausztriai banktitok – vagy annak feloldása – nem tartozik az egyszerű kérdések közé, ráadásul sokakat érint. A szervuszauasztria a jobb megértés kedvéért az olvasókat tanáccsal segítő szakemberhez fordult. Az alábbiakban közreadjuk János Zsolt pénzügyi tervező, a Határon átnyúló pénzügyek című rovatunk állandó szerzője (PFS-Partners) válaszait.

Az elhagyatottnak tűnő salzburgi Gurlitt-villa körül a napokban váratlan sürgés-forgás támadt: az előállt teherautóra nagy sietséggel gondosan becsomagolt festményeket, rajzokat pakoltak fel. Hogy senkinek ne legyen kétsége a történtek felől, Cornelius Gurlitt, Hitler egykori műkereskedőjének 81 éves fia ügyvédje útján tudatta: nagy értékű kincseit, szám szerint hatvan festményt, rajzot, akvarellt helyeztetett biztonságba. Köztük. Monet, Renoir, Picasso alkotásait.

A hercegi dinasztia nemcsak hatalmas ingatlanbirodalmat, és mesés műkincs gyűjteményt hagyott a mai utódokra, hanem egyfajta mentalitást is. Kismartonban – Eisenstadtban – évszázadokon át magától értetődő volt a művészetek pártolása, a Fényes Miklós által alapított gyűjtemény gyarapítása, s akkor még nem beszéltünk a kastély zenei életéről, amely szorosan összefonódik Haydn nevével.

Az osztrák kormány mintha feladta volna a külföldiek ausztriai bankbetéteinek titkosságát, és inkább arra összpontosít, hogy a hazaiakat biztosítsa: az ő adatait továbbra is védi a törvény. Michael Spindelegger pénzügyminiszter hamarosan egyeztet a témáról luxemburgi kollégájával. Ma már csak ez a két EU-tagország tartja a teljes anonimitást.

Nem csoda, ha valaki 81 évesen kivonul az aktív életből – Frank Stronach azonban elsősorban az ausztriai politikának fordít hátat. Kanadában minden bizonnyal folytatja üzleti tevékenységét. Kérészéletű pártkarrierje azonban nem merül feledésbe: az általa alapított és a parlamentbe bekerült politikai csoportosulás továbbra is az ő nevét viseli.

Halottakról jót vagy semmit. Ez azonban igen nehéz a minap elhunyt Kurt Krenn püspök esetében: a st.pölteni egyházkerület éléről 2004-ben kényszer hatására távozott egyházi vezető az osztrák katolikus egyház legnagyobb válságának felelőse. Halála most feleleveníti a történteket.