Hogy ki elől kellett viszonylag feltűnés nélkül elvinni a műkincseket? A müncheni ügyvéd az esetleges betörésre hivatkozott. Pedig a festményeket nagyobb „veszély” fenyegethette a jogos tulajdonukat visszaváró ma már idős örökösök képviselői részéről. Cornelius apja, Hildebrand Gurlitt, Hitler megbízásából annak idején szorgalmasan gyűjtögette a kincseket a tervezett linzi múzeum részére, és nem volt túl válogatós az eszközöket illetően. A nácik által elfajzottnak minősített képek elkobzása múzeumoktól éppúgy szerepelt a gazdag tárházban, mint az üldözöttek megfélemlítése, kirablása, vagy éppen a látszólag legális vétel – nevetséges, a menekülésért kizsarolt összegekért.

A Cornelius Gurlitt nevén lévő müncheni lakásban az adócsalás gyanúja miatt szimatoló hatóságiak bukkantak összesen 1406 ilyen enyhén szólva gyanús eredetű műkincsre – még 2012 februárjában. A világ erről csak tavaly ősszel kapott hírt, amikor a Focus című hetilap szemfüles riportere felfedte a „titkot” – a német hatóságok valószínűleg azért tartották vissza a szenzációs felfedezést, mert szakértőik nemigen tudtak megbirkózni a feladattal, vagyis a megtalált képek tulajdonjogának tisztázásával.

Cornelius Gurlitt egyébként sokáig nem került elő és amikor az újságírók rátaláltak, körömszakadtáig ragaszkodott ahhoz, hogy ő feddhetetlen, a képeket pedig törvényesen örökölte édesapjától. Tény, hogy ő valóban semmit nem csinál, s ez valószínűleg apja halála előtt is így volt. A világban szétszóródott távolabbi rokonai szerint mindig az a cél vezérelte, hogy megőrizze az általa tisztelt mesterek műveit. Az már más kérdés, hogyan jutott a felmérhetetlen kincshez az apa.

Mindenesetre tavaly ősszel, a müncheni gyűjtemény hírének elterjedésekor nem vonták be az osztrák hatóságokat az ügybe, bár nem volt titok, hogy Gurlittnak háza van Salzburgban. Az is hamar kiderült, hogy az osztrák állampolgárságú idős férfi fizetett valamennyi adót, mégpedig Ausztriában, így az adócsalás német vádja megalapozatlan. A Münchenben talált képek csaknem feléről – 600 darabról – már tudható, hogy szerepelnek az elrabolt műkincsek jegyzékében (Art Loss-Register ) http://www.artloss.com/. Az internetre fokozatosan felkerülő festményeket egymás után ismerték fel a tulajdonuktól megfosztott családok tagjai, illetve az örökösök.

Talán emiatt is vált időszerűvé kicsit körülnézni a salzburgi házban. A néhány hete bekukkantó szakértők eddig nem adtak választ arra a kérdésre, vajon az itt talált 60 kép eredete tisztázható-e. A képek mostani elszállításakor viszont nem volt jelen az osztrák hatóság képviselője, az magánakció lehetett. Nem tudni, hova vitték a felmérhetetlen kincset. A rabolt műtárgyak visszajuttatását, a restitúciót Ausztriában törvény írja elő, igaz, a gyűjtemények átvilágításának kötelezettsége csak az állami múzeumokra vonatkozik. Más a helyzet, ha egyértelműen kiderül a magántulajdonban lévő alkotásról, hogy eredete nem tisztázott. Németországban nincs restitúciós törvény.