Előjáróban egy félreértést kellene tisztázni – mondja János Zsolt: a külföldiek banktitkainak őrzését Ausztria nem önszántából adja fel. Az Európai Unió a FATCA, az adózók nemzetközi azonosítását célzó amerikai rendszer európai bevezetésének eszközével kényszeríti az egyes államokat arra, hogy minden jövedelmet nyilvánosságra hozzanak. Pedig Ausztria szívesen tartaná meg az anonimitást, ahogyan azt Svájc és Luxemburg is teszi. Nem véletlen, hogy ezek az országok éppen e pénzekre alapozva teremtettek igencsak erős bankszcénát. Nem szabad azonban elhallgatni, hogy e bankok Európában olyan kedvező projekteket finanszíroztak, amelyek éppen most hullanak a fejünkre, és amelyeket a józan adófizetők is kénytelenek finanszírozni!

A bankok szemszögéből ez a nyitás a lehető legrosszabb pillanatban következik be. A válság után éppen kezdenek magukhoz térni és remélhetőleg ismét feléledni. A szóban forgó pénzek pont jól jönnének a saját tőke gyarapításához, és bizony hiányozni fognak. A következmények egyelőre nem beláthatatlanok – mondja János Zsolt.

Ha közelebbről szemügyre vesszük, milyen adósságállománnyal rendelkeznek ezek az egyedi bankmodellt fenntartó „különleges” országok, rögtön megértjük, miért akarja megszüntetni az EU e helyzetet. Luxemburg a banki kezesség révén évi GDP-jének 1000 százaléka feletti adósságot halmozott fel, Ausztria esetében ez a hivatalos 86 százalék helyett 440 százalék. Ezen bizony változtatni kell – véli a pénzügyi tervező.

Sokan hangoztatták hosszú éveken át, hogy ezek a kezességek csak könyvelésileg léteznek és soha nem érvényesülne. Hogy mennyire reális a kezességvállalás, azt az osztrákok a példáján láthatták. A kb. 500 millió euróból 13-29 milliárd euró lett.

Mit jelent a jelenleg még érvényes szabályozás rövidesen várható módosítása a magyar befektetők szempontjából?

1. Eddig Ausztriában a biztosítási- és a forrásadót (35 %) vonták le a magyar befektetőtől. Ez lényegesen több, mint a magyarországi hozamadó. Hogy a magyar ügyfél ne fizessen túl sokat, adóbevallásában fel kellett tüntetnie a befektetéseket és a levont adókat. Ebben az esetben a már levont adót jóváírták. A magyar hatóságok banki kérdőívével azonban már előzetesen eleget tehetett a bevallásnak, s ebben az esetben az osztrák bank eltekintett az adó levonásától. Ahogyan az olvasó a témában megjelent cikkből http://www.szervuszausztria.hu/ausztriagazdasag/szervuszausztria-penzugyek-osztrak-banktitok-spindelegger-123487.html arról értesülhetett, ez a 35 százalék több, mint az osztrák tőkehozam adója ( 25 %). Ezzel mellesleg már régen meggyűlt Ausztria baja: a kilencvenes évek végén kimondatott, hogy a tőkejövedelmek után Európa valamennyi országában 35 % adó fizetendő. Akkortájt az átállás határidejét 2011-ben határozták meg – vagyis Ausztria számára az alkotmányában rögzített 25 % módosítása a következő probléma.

2. Ami most bekövetkezik, az „csak” annyi változás, hogy a kamatot és az osztalékot ezentúl névre lebontva jelzik az osztrák bankok. Ha azonban a magyar befektető adóbevallásában a szóban forgó jövedelmet már korábban is feltüntette, akkor azt a hatóság már ismeri, így valójában nincs is változás.

3. Milyen lehetőségek állnak ezek után a magyar befektetők rendelkezésére? A unit-linked biztosítások, különösen azok, amelyek az osztrák alapokhoz kötődnek, évenkénti bejelentés nélküli befektetési lehetőséget nyújtanak. Tíz éves futamidő után a hozam adómentes Magyarországon. Itt is van egy eltérés, mert Ausztriában 15 év a fontosabb. Ez alatt van egy 11 százalékos biztosítási adó. 15 év fölött csak 4%.

4. Egy másik lehetőséget jelent a direkt beruházás ingatlanprojektekbe. Ezzel kapcsolatban figyelni kell arra, hogy ha a projekthez tartozó bankszámla közvetlenül a magyarországi ügyfél nevére szól, akkor ezt a kamathozamot is lejelentik, még ha nagyon kicsi is. Ha azonban a projektet egy saját alapítású osztrák társaság bonyolítja le, akkor nincs bejelentési kötelezettség a külföldi pénzügyi hatóság felé.

5. Kétségtelen persze, hogy az ügyfél helyzetét figyelembe véve kell az egyedi lehetőségek közül kiválasztani a megfelelő megoldást.

Összefoglalva azonban annyi megállapítható, hogy minden kreatív kis és nagy adóelkerülési modell a múlté. A következő években a kevés még nyitva álló ajtó is becsukódik.

János Zsolt és munkatársai szívesen válaszolnak egyéni kérdésekre. A legjobb alkalmat erre a PFS-Partners rendszeresen megtartott gazdasági fórumai nyújtják.