A kuratórium szabadulna tőle minél előbb – Alexander Pereira viszont ragaszkodik szerződésének betartásához, vagyis maradna 2016-ig a Salzburgi Nyári Játékok intendánsa. Közben a milanói Scala már 2015-től várja: a minap jelentették be, hogy ő lesz a nevezetes intézmény következő igazgatója. A salzburgi fesztivál híveit most az is aggasztja, vajon a kevéssé kedvelt Pereira viszi-e a szponzorok és a művészek egy részét is.
Ellentmondásos, sok vitát generáló képzőművész haláláról érkezett hír. A 87 éves korában most elhunyt Otto Muehlről az elmúlt években nem sok szó esett. Bécs tíz évvel ezelőtt már megbocsátott a néhány évtizede még nemcsak mélyen megvetett, de egyenesen kiátkozott akcionista alkotónak, akit ráadásul művészetén túl kommunavezérként ismert és ítélt el a világ.
Rendhagyó az idei Bécsi Ünnepi Hetek: ez Luc Bondy utolsó fesztiválja. A svájci színházcsináló 16 éve formálja a legjelentősebb bécsi kulturális eseményt. Vele együtt a prózai és a zenei programok intendánsa is átadja a stafétabotot. Jövőre Markus Hinterhäuser és a belga fesztiválszakértő, Frie Leysen irányítja a rendezvénysorozatot.
A kora tavasz bécsi múzeumi szenzációja kétségkívül a Kunstkammer újranyitása. A Kunsthistorisches Museum megadta a módját, és a folyamatos híradással, egy-egy étvágygerjesztőnek szánt részleges bemutatóval már jó előre kellő érdeklődést keltett. A hivatalos megnyitó is méltó volt az eseményhez, a politika, a közélet és a nemzetközi képzőművészeti világ színe-java eljött.
Úgy történt, ahogyan ígérték: március 12-én, az Anschluss 75. évfordulóján történelmi visszatekintéssel újult meg a Bécsi Filharmonikusok honlapja. Bár részleteiben jó ideje ismert, hogyan szolgálta az Ausztria szimbólumának tekintett zenekar a nácikat, milyen buzgalommal távolította el soraiból a zsidó muzsikustársakat, néhány újdonságot mégis talált a történészbizottság.
A kora tavasz bécsi múzeumi szenzációja kétségkívül a Kunstkammer újranyitása. A Kunsthistorisches Museum megadta a módját, és a folyamatos híradással, egy-egy étvágygerjesztőnek szánt részleges bemutatóval már jó előre kellő érdeklődést is keltett. A hivatalos megnyitó is méltó volt az eseményhez, a politika, a közélet és a nemzetközi képzőművészeti világ színe-java eljött.
Nem mindennapi siker ilyen rövid idő alatt másodszor is megszerezni az arany szobrocskát. Ha valaki eddig kétségbe vonta volna Michael Haneke és Christoph Waltz két évvel ezelőtti díjának jogosultságát, azt most meggyőzheti az Amerikai Filmakadémia mostani döntése.
A hollywoodi siker nem érte váratlanul Ausztriát: a kancellári hivatal gratuláló távirata készen állt, s percekkel a bejelentés után, bécsi idő szerint hajnali fél 6 előtt pár perccel már útnak is indult. Michael Haneke francia-nyelvű filmje, a Szerelem éppúgy Oscar esélyes, mint Christoph Waltz, a pár éve még szinte ismeretlen bécsi színész, aki ismét Tarantino –filmben aratott sikert, s nyerte el a legjobb mellékszereplő Golden Globe díját.
A siker programozott és mégsem ugyanakkora minden évben. A kritikusok a 2013-as bécsi újévi koncertet az intézmény 73 éves történetének csúcspontjaként méltatják. Egyben annak bizonyítékaként, hogy Franz Welser-Möst és a Bécsi Filharmonikusok tekintetből is értik egymást. Ez a jó hangulat is érződött e „könnyedebbnek” tekintett hangversenyen is.
Ilyenkor, december első felében az újévi koncert pontos műsora még hétpecsétes titok. Annyi tudható, hogy ezt a délelőttöt a Musikverein Aranytermében uralja a valcer, a két Strauss, a zeneszámokat pedig a mindenkori karmester állítja össze. Az idén, immár másodszor Franz Welser-Möst, az Operaház zeneigazgatója.
A bécsi Konzerthaus a zenei élet egyik központja, a csodaszép Jugendstíl épületben remek koncerteken hallhatja a közönség a világ legjobbjait. Mégpedig nem csak a komolyzene hírességeit: a színvonalas dzsessz is itthon van ebben a hangversenyteremben. A minap Al Jarreau örvendeztette meg a közönségét. Nem egyedül: a zongoránál Joe Sample remekelt.
Ez az ötvenedik Viennale – és ha a program összeállításánál nincs is jele az eltérésnek a megszokottól, ünneplésben nincs hiány. Bár a fesztivál csak október 25-én kezdődik, (és november 7-ig tart),– szám szerint 50 kisebb nagyobb rendezvény már május óta emlékeztet a jubileumra.
Ismét nyílt nappal indul az idei szezon az Operában. Ezúttal szeptember 2-án vasárnap tárják ki a kapukat, hogy akinek csak kedve van, kezet foghasson az igazgatóval, és kicsit bepillanthasson a kulisszák mögé.
Szeptember 9.-ig tart még az idei, hatodik grafeneggi zenei fesztivál. Tavaly csaknem 22 ezren élvezték az itteni koncerteket, az idén még többen jönnek. Rekord, hogy a látogatók a kortárs művek hangversenyeit is rohamozzák.
Mindenki nyert. A Belvedere megszabadult a havi üzemeltetés költségeitől és a főépülettől távol eső kiállítási helyiség programjának gondjától, Francesca Habsburg pedig végre hozzájutott a monumentális művek bemutatásához elengedhetetlen helyhez. Az igazi nyertes persze a kortárs művészet, a performanszok és installációk iránt fogékony közönség.
Ilyenkor hat héten át Ausztria fővárosa kétségkívül Salzburg. Az idén az érdeklődés középpontjában a fesztivál új igazgatójának személye áll. Az a férfiú, aki egyáltalán nem bánja, ha „cirkuszigazgatónak” avagy „ösztönlénynek” nevezik, abban sem talál semmi különöset, hogy csaknem 40 évvel fiatalabb élettársa megütközést (vagy idősödő férfitársak körében némi irigykedést) vált ki.
Nyáron Ausztria nem szenved hiányt fesztiválokban. Opera, operett, prózai színház, komolyzene, dzsessz, tánc, film – szinte minden műfaj helyet kap valamilyen vonzó szabadtéri helyszínen. A fesztiválok krémje mégis a salzburgi, még ha a nagy hagyománnyal rendelkező nyári játékokra nem is jut el közönséges földi halandó: kevés a jegy, viszont drága.
Kevés izgalmasabb – regény- és filmhősnek alkalmas – személyiség létezik, mint gróf Almásy László, a romantikus kalandor, a sivatagkutató, a felfedező, a hős. Halálának 60. évfordulójára tavaly emlékezett a világ, s ebből az alkalomból rendez most kiállítást a burgenlandi tartományi múzeum.
Bécs az első jubileumi kiállítások bezárása után sem marad Klimt nélkül: a Wien Museum május közepén csatlakozott a rendezvényekhez, mégpedig teljes gyűjteményének első bemutatójával. A szecesszió nagymesterének rajongói nem is gondolták, hogy a város múzeuma ilyen tekintélyes anyaggal rendelkezik. Igaz, itt nem a festmények dominálnak, inkább azok a rajzok, vázlatok, vagy a századforduló festősztárjának magánéletéhez tartozó tárgyai, amelyek hozzásegítenek az életmű jobb megértéséhez.
Bécsben szeretik a biztonságot, és ez vonatkozik a legnagyobb színházakra is. Ha az igazgatónak nem fáj a feje saját beosztása miatt, évekre előre tudja, hol a helye, akkor sokkal meggyőzőbb programmal állhat elő, hosszú időre előre tervezhet. Jó ez a létesítménynek, a közreműködő művészeknek, és persze a közönségnek is.