Az újabb siker persze nem volt váratlan, hiszen előzőleg mindkét osztrák alkotó Golden Globe díjat kapott. Márpedig utóbbi 1946-os alapítása óta a díjazottak közül negyvenhatan Oscart is kapott.
Michael Haneke francia-nyelvű filmje, a Szerelem amúgy sorozatban kapta eddig is a különböző fesztiválok díjait. Christoph Waltz alakítását pedig Tarantino Django elszabadul című filmjében a szaksajtó és a közönség nem győzi dicsérni.
Haneke filmjét részben az ORF finanszírozta, Waltz sikeréhez Ausztria csak annyiban járul hozzá, hogy az 56 éves színész az ország szülötte, bécsi lakos. Mindez persze nem számít, az sem, hogy Waltz tulajdonképpen egyetlen osztrákot sem tud megnevezni, akinek hálával tartozik. Az osztrákok így is büszkék a teljesítményre, az elmúlt években erősödő filmipar pedig további ösztönzést és új sikereket remél.
Ausztria lassan hozzászokhat a hollywoodi elismeréshez: a sikersorozat 2009-ben kezdődött, ekkor kapott Stefan Ruzowitzky A pénzhamisítók című filmje rendezéséért Oscart. Haneke két éve a Fehér szalaggal tarolt, Christoph Waltz nevét pedig ugyanebben az évben ismerte meg a világ, amikor Tarantino Becstelen brigantyk című filmjének mellékszereplőjeként lett Oscar-díjas.
Haneke évtizedek óta elismert rendező, igaz, inkább a franciák elismerését és a németek támogatását élvezhette, Waltz azonban a semmiből bukkant elő, és az ORF szerkesztőinek okozott is némi fejfájást, amikor első díjának hallatára nagyszerűségét bizonyító dokumentum-részleteket kellett összeszednie. Ma ilyesmiről már szó sincs, a színész reflektorfényben áll, s ha szerepeket nem is kap Ausztriában, pályáját figyelik.
A többi, kevesebb babért szerző osztrák filmes csak hálás lehet két honfitársának: az osztrák film 2009 óta a korábbinál jóval nagyobb támogatásban és kevesebb kritikában részesül. Az ORF például megváltoztatva terveit továbbra is finanszírozza a filmgyártást, sőt, nőtt a filmtámogatási alap költségvetése is. Az osztrák közszolgálati televízió anyagi helyzete persze azóta sem javult látványosan, ám vezetői felismerték: kiválásuk a filmeseknek súlyos érvágás, nekik maguknak pedig presztízsveszteség lenne. Végül is, ki ne akarna osztozni a sikerben. Most éppen ez történik. A film gyártók pedig arra számítanak, hogy a támogatás növelésének tendenciája folytatódik.