Kincsek a Kunstkammer termeiben

 
2013. Márc. 11. 11:09

Kincsek a Kunstkammer termeiben

2013. március 11., Hétfő 11:09

A kora tavasz bécsi múzeumi szenzációja kétségkívül a Kunstkammer újranyitása. A Kunsthistorisches Museum megadta a módját, és a folyamatos híradással, egy-egy étvágygerjesztőnek szánt részleges bemutatóval már jó előre kellő érdeklődést is keltett. A hivatalos megnyitó is méltó volt az eseményhez, a politika, a közélet és a nemzetközi képzőművészeti világ színe-java eljött.

Tömegek várták, hogy 11 év után végre ismét bebocsátást nyerjenek a felújított, korszerűsített termekbe és egy pillantást vethessenek a Habsburgok kincseinek e káprázatos gyűjteményére. Az elképzelhetetlen pompa és ragyogás minden képzeletet felülmúl: érdemes jegyet váltani.

A látvány nehezen leírható, álljon itt ehelyett néhány tény és adat a felújításról, illetve az annak eredményeként létrejött kiállításról.
Tizenegy évig tartott a munka, az összesen 2700 négyzetméternyi húsz terem rekonstrukciója és a műkincsek restaurálása 18,5 millió euróba került. A legrégebbi darab 1100-ból származik, maga a most kiállított 2200 műkincs összesen 17 Habsburg –ház gyűjtési szenvedélyének köszönhető. II. Ferdinánd főherceg (1529-1595) és Leopold Wilhelm főherceg (1614-1662)vásárolta az első darabokat. Érdeklődési körük igen széles volt, nem csak képzőművészeti tárgyakat, hanem a kor tudományának bizonyítékait is, naturáliákat, idegen kultúrák egzotikumait, különlegességeket, dokumentumokat, ásványi kincseket, relikviákat és tudományos –műszaki berendezéseket is beszereztek.

A 2200 tárgy közül 350 szorult nagyon alapos restaurálásra, szakemberek egész csapata foglalkozott az aprólékos munkával. A kiállítás fő darabja a Saliera: Bienvenuto Cellini egyetlen fennmaradt, s mint ilyen, pótolhatatlan aranyműves munkája. Az 1540 körül készült, alig 26 centiméter magas, 33centiméter széles sótartó értékét annak idején, 2003-ban, amikor a műtárgyat elrabolták, 50 millió euróra becsülték.

A Saliera elrablásának és előkerülésének története

Érdemes feleleveníteni ezt a krimibe illő történetet. Egy bizonyos Robert Mang, biztonságtechnikai cégtulajdonos 2003. május 11.-én éjszaka kissé pityókásan felmászott az éppen tatarozott Szépművészeti Múzeum épületén felhúzott állványzatra. Az első emeleten könnyedén benyomta a külső ablakot, ám a leeresztett rolóval nem boldogult. Lemászott a kocsijához, majd egy késsel tért vissza, átvágta a rolót, s a teremben egy mozdulattal betörte a vitrin üvegét. Ahogy jött, úgy távozott, hóna alatt a magában Sally-nak elkeresztelt csinos kis aranytárggyal. S hogy miért jutott hozzá ilyen könnyen? Mang szakértői szeme egy korábbi látogatáson felmérte, hogy a vitrin nem biztonsági üvegből készült, nincs törést jelző szenzor. Azt viszont csak remélte, hogy a riasztó sem működik, feltételezte ugyanis, hogy a múzeum biztonsági berendezései fabatkát se érnek.

Másnap, immár kijózanodva az akkori múzeumigazgató Wilfried Seipel és Elisabeth Gehrer miniszterasszony pánikhangulatú sajtónyilatkozataiból tudta meg, hogy a tárgy potom 50 millió eurót ér. Inába szállt a bátorsága. A zsákmányt egy kis bőröndben ágya alá dugta – ott töltött több mint két esztendőt az FBI nemzetközi lopott műkincsekre kiadott körözési listáján az első öt közé sorolt sótartó.

Aki ott volt a mindig magabiztos Wilfried Seipel 2003. májusi sajtóértekezletén, soha nem felejti. A sírással küszködő múzeumigazgató kétségbeesetten magyarázta a bizonyítványt: a Hosszú Zenei Éjszaka hajnalba nyúló programja miatt felfordulás volt, a riasztó annyiszor szólalt meg tévesen, hogy az őrség már nem vette komolyan, és egy idő után ki is kapcsolta. Később néha még borzolta a közvéleményt egy-egy krimibe illő hír az amerikai sajtóban az interneten közzétett angol nyelvű hirdetésről. Részletesen elemezték a megadott telefonszámon jelentkező hangot, ám hogy a háttérben Seipel és a biztosító, az Uniqua milyen kalandos kincskereső körutakon vesz részt, az csak a happy end után derült ki. Az is, hogy például egy az olasz maffiakapcsolataira hivatkozó és kiadásaira rögtön 7 ezer eurót legomboló szélhámos hogyan hajszolta át Seipel igazgatót egész Olaszországon.

Volt reálisabbnak tűnő történet is: két év után a tényleges tolvaj a Volksgarten megadott helyén elrejtett bizonyítékkal (a sótartó egyetlen lev ehető részével, a tengert jelképező férfialak háromágú villájával) igazolta, hogy a tárgy tényleg birtokában van. Először ötmillió, aztán tízmillió eurós váltságdíjat követelt – az átadás azonban rendre elmaradt.

Végül ez a váltságdíj követelés lett a zsákmány értékesítésében kevésbé ügyes tolvaj veszte. Miután több ízben fenyegetőzött a szobor beolvasztásával, egyik újabb, kártyás telefonról küldött sms-ének sim kártyáját az eladóhellyel egyetemben beazonosították. A Mariahilferstrasse-i mobil telefonbolt biztonsági kamerájából az időpont alapján levett tűrhető fotót a sajtóban közzétették. Barátai felismerték Robert Mangot, aki jelentkezett is a rendőrségen. Először kikérte magának a gyanúsítást, ám később megtört, vallott, és elvezette a rendőröket és a múzeum szakértőit az akkor már egy alsó-ausztriai kis település határában elásott kincshez.

A túláradó örömet csak ideig-óráig csorbította a csalódás a kisszerű történet miatt. Hogy tudniillik még csak nem is profi rablóbanda áll a háttérben, műgyűjtők felbujtására, avagy a műkincs hatalmas értékére spekuláló gyakorlott maffia, hogy az akciót nem előzte meg sokéves szervező-tervező munka. A lényeg persze az volt, hogy a szobrocska alig sérült, s a gyors helyreállítás után új, jól megközelíthető és őrzött helyre került.

Ismét régi fényében

Igazi helye azonban ez a mostani. A Saliera az újonnan megnyitott Kunstkammer elsőszámú szenzációja. Négy hónapig tartott a restaurálása, a köztévében sugárzott dokumentumfilm, amely végigvezet a gyűjteményen, hosszan elidőzik ennél az aprólékos munkánál. A legeldugottabb részeket is megtisztították.

Efféle rablás többet nem fordulhat elő. A 300 vitrin sérthetetlenségét biztonsági üveg védi. Egyébként mindegyiknek saját mikroklímája és szellőzése van, ami megelőzi a műtárgyak idő előtti megrongálódását.

Maga a gyűjtemény elrendezése kronológikus sorrendet követ, a kurátorok ezt az anyag megismerése szempontjából előnyösebbnek tartották, mint a tematikus rendszerezést. A restaurátorok továbbra se maradnak munka nélkül: a raktárban további hatezer műtárgy van. Kétségtelen, hogy a legértékesebbeket választották ki az új kiállításra, de biztosan lesz még meglepetés, amikor további kincseket mutat majd be a Kunstkammer.

5 komment:
afwGtfNyGBr | 2017. január 29., Vasárnap 09:50
What I find so inesetrting is you could never find this anywhere else.

wf4Iptesf4 | 2017. január 29., Vasárnap 14:49
Your's is a point of view where real <a href="http://oqddikk.com">innleeigltce</a> shines through.

N26e7LZduXGC | 2017. február 1., Szerda 17:57
Articles like these put the consumer in the driver seat-very imatotpnr. http://pweyzzhzy.com [url=http://otmleuvci.com]otmleuvci[/url] [link=http://lzwudx.com]lzwudx[/link]

XaPgA9br | 2017. február 3., Péntek 23:40
That's the <a href="http://nbrjdsum.com">thinnikg</a> of a creative mind

6rDs0Tqq | 2017. február 5., Vasárnap 23:46
I went to tons of links before this, what was I thninikg? http://yhdfxxmxjg.com [url=http://nrmhjmgztka.com]nrmhjmgztka[/url] [link=http://gxrbltrgyg.com]gxrbltrgyg[/link]

Szólj hozzá:



jooble
BCB Consulting
Bogipark
Ilona stüberl