Salzburg a bravúros Trubadúr előadás premierje után Anna Netrebko nevétől hangos. A világhírű szoprán Mozart városában egy számára vadonatúj feladatról számolt be: az Esterházy Magánalapítvány felkérésére elvállalta a jövőre Kismartonban bemutatandó gyermekopera védnökségét. A részletekről Netrebko Ottrubay Istvánnal, az alapítvány elnökével közös sajtóértekezleten tájékoztatott.

Ez még nem a hivatalos megnyitó, de tény: Salzburgban máris történik valami. Az idei Nyári Játékok július 27-i megnyitója előtt máris megkezdődött az úgynevezett „spirituális nyitány”: kilenc napon át az iszlám és a kereszténység találkozójának jegyében állítottak össze zenei műsort a szervezők.

Figyelmet keltett Pintér Béla és társulata Bécsben: a Titkaink című darabról, amelyet a Bécsi Ünnepi hetek egyik vendégelőadásaként játszották négy estén a Múzeum- negyed egyik színháztermében, a két legrangosabb országos napilap is közölt kritikát. Az alábbiakban Gonda László szó szerinti fordításában közöljük a Der Standard és a Die Presse írását, amely jelzi, miként értik a határon túl, a közeli szomszédban a darabot.

Ausztria lázban ég: az oly sok, gyakran ellentétes érzelmeket kiváltó szakállas hölgy a szombat éjszakai győzelem óta a nemzet büszkesége. Conchita Wurst fogadására a schwechati repülőtéren ezrek gyűltek össze, és az első sajtóértekezletre zsúfolásig megtelt a repülőtér e célra rendszeresített különterme. A 88,6 zenei rádió reggel nyolctól délig egyfolytában a győztes dalt sugározta. Ez utóbbinak egyébként magyar vonatkozása is van: szimfonikus kíséretét a Magyar Rádióban vették fel a Budapest Art Orchestrával.

Május 9. Európa Napja, egyúttal pedig – mivel az idén péntekre esik – a Bécsi Ünnepi Hetek megnyitója. A rangos színházi fesztivál, amelyet az idén 63.szor rendeznek meg, egyébként is nemzetközi, a megnyitó ünnepség pedig évről évre aktuális témákra épül. Az idén értelemszerűen Európa a központ: az eddigi „Ausztria énekel” helyett ezúttal a mottó: „Európa énekel”. A Városháza előtti téren rendezendő ünnepségre hét európai kórust hívtak meg.

Nemcsak Ausztria, az egész világ egyik meghatározó kortárs művésze hunyt el: Maria Lassnig éppúgy otthon volt Londonban, Párizsban, New Yorkban mint Bécsben, ahol az utolsó éveit töltötte. Nekrológja jó ideje készen állt már az osztrák sajtó kulturális rovatainál: a súlyosan beteg 94 éves festőnő május 6-i halála nem volt váratlan. Ez azonban nem csökkenti a gyászt.

A legfontosabb persze a közönség szeretete – ebben nincs is hiány – ám azért nem árt egy-egy szakmai elismerés sem. Talán ezért is okozott olyan nagy örömet a Bécsi Filharmonikusoknak a Birgit Nilsson-díj, amelyet a zenei élet kiválóságaiból álló zsűri ítélt oda a minap a zenekarnak. Az örömhöz hozzájárult, hogy a névadót, a 2005-ben elhunyt világhírű svéd énekesnőt jól ismerték, szerették és szívesen léptek fel vele.

Karlheinz Essl inkább eladta volna az államnak hőn szeretett és oly sok éve gyűjtögetett képeit, mintsem hogy hagyja bedőlni az általa alapított barkács áruházláncot. Már csak azért is, mert a Baumax csődje esetén a hitelező bankok tulajdonába megy át a hétezer darabos gyűjtemény, ami az anyag szétesését is jelentheti. Az állam – jelen esetben az alsó-ausztriai tartomány ura és parancsolója Erwin Pröll – azonban elutasította az ajánlatot. Most mégis, valami csoda folytán minden rendbejött: a múzeum a Bécs közeli Klosterneuburgban marad a helyén, a kortárs osztrák festményekkel egyetemben, és mintha a barkács áruházak sorsa is jobbra fordulna.

Ez a 2014-es év több újdonságot is hozott a legnagyobb osztrák prózai színház számára: most először történt meg, hogy elbocsátották az igazgatót, és női vezetője sem volt még az osztrákok nemzeti színházának. Karin Bergmann számára a Burgtheater nyitott könyv: a nyolcvanas évek óta dolgozik itt, először (Peymann idején) sajtó szóvivőként, később, Klaus Bachler helyetteseként. Most 2016-ig az ő feladata a katasztrofális anyagi helyzetbe került színház értékeinek megóvása.

Az ideiglenes és részleges távozásból végleges lett: Josef Ostermayer, a kulturális ügyek minisztere néhány órával azután, hogy Matthias Hartmann jelezte, háttérbe húzódik a folyamatban lévő ügyek tisztázásáig, felmentette tisztségéből a Burgtheater igazgatóját. Ilyesmi még nem fordult elő az osztrák nemzeti színház történetében.

Tevékenységének ideiglenes- és részleges- felfüggesztését jelentette be Matthias Hartmann, a Burgtheater igazgatója mindaddig, amíg a színház gazdálkodása körüli vizsgálat le nem zárul. Döntését írásban közölte az állami színházakat tömörítő Bundestheater Holding igazgatójával és az illetékes kulturális miniszterrel is. Hartmann indoklása szerint szeretne e lépésével véget vetni a sajtóhadjáratnak és a hecckampánynak, s biztosítani a tárgyilagos vizsgálatot. Ugyanakkor a művészeti vezetés feladatát továbbra is ellátja – hangzik a bejelentés.

Akinek egyszer is volt alkalma megnézni egy előadást a bécsi Burgtheaterben, az tanúsíthatja, milyen magas színvonalú nagyszerű színház ez, milyen nívós kiállítású remek rendezésekkel, irigylésre méltó alakításokkal kényezteti igényes közönségét. Nem csoda, hogy a nemzet színháza sokakat érdekel, az igazgatóválasztás mindig sorskérdés”, tevékenységét nagy figyelem kíséri. És szinte minden intendáns arat némi vihart. Okkal-joggal, ok nélkül.

Az elhagyatottnak tűnő salzburgi Gurlitt-villa körül a napokban váratlan sürgés-forgás támadt: az előállt teherautóra nagy sietséggel gondosan becsomagolt festményeket, rajzokat pakoltak fel. Hogy senkinek ne legyen kétsége a történtek felől, Cornelius Gurlitt, Hitler egykori műkereskedőjének 81 éves fia ügyvédje útján tudatta: nagy értékű kincseit, szám szerint hatvan festményt, rajzot, akvarellt helyeztetett biztonságba. Köztük. Monet, Renoir, Picasso alkotásait.

Nem adják ingyen – de legalább van: október 27-től a Bécsi Operaház előadásainak javát élőben közvetítik, s akinek lehetősége van az internetes csatlakozásra – és jegyet váltott a közvetítésre – otthon élvezheti az adást. A premier ráadásul magyar vonatkozású: az első élőben közvetített opera a Rózsalovag, amelynek karmestere Fischer Ádám. Még egy szenzáció fűződik Fischer Ádám nevéhez: 12 CD 45 Mozart szimfóniával, az ő vezényletével, a Dán Nemzeti Kamara Zenekar előadásában.

Az eddig soha nem látott, semmilyen nyilvántartásban nem szereplő Tiziano-kép a reneszánsz mesterének korai alkotása – állítja Artur Rosenauer osztrák művészettörténész. Fotót ugyan közölt a képről, ennél többet azonban nem árult el. Titok, hogy ki a boldog tulajdonos és az is, hol található a kép.

A bécsi Let’s CEE Fesztiválon Szabó István magyar filmrendező bemutatta legújabb filmjét, amelynek címe: Az ajtó. Az Oscar-díjas filmrendező a társadalmi utópiákról, az EU hiányosságaiból és az ő hazai hírnevéről beszélt. Az interjút Dorian Waller készítette, és a Der Standardban jelent meg.

Az idén háromszáz éve elhunyt I. Esterházy Pál hercegre emlékezik az Esterházy Magánalapítvány. A „Haydn Explosiv*2013“ kiállítás keretein belül bemutatott Harmonia Caelestis I. Pál azonos című zeneművét idézi.

Berlinben élő ukrán származású írónő kapta az idei Ingeborg Bachmann díjat. A német nyelvterület e legnagyobb irodalmi eseményének klagenfurti díjkiosztójának legörvendetesebb bejelentése azonban Alexandr Wrabetz ORF-igazgatónak köszönhető: a finanszírozás biztosított, a versenyt a jövőben is megrendezik.

Az idén már június utolsó napjaiban megnyílt a filmfesztivál a Rathausplatzon. Hatvanöt estén át élvezheti a közönség a csillagos ég alatt a kizárólag zenei filmeket. A gyönyörű épület előtti zenés este nem csak a muzsika és a tökéletes előadások örömét nyújtja: az idén is nemzetközi ínyencségekkel várják a térre kitelepült vendéglátók a vendégeket. A vetítés ingyenes – a kulináris élvezet persze nem, cserében viszont kulturált a környezet, finomak az ételek-italok.

Mephisto alias Hendrik Höfgen, Redl ezredes, Hanussen – nálunk főként így ismerik a bécsi Burgtheater nagyszerű színészét, aki ezekben a napokban ünnepli hetvenedik születésnapját. A nyilvánosságot inkább kerülő Klaus Maria Brandauer most tucatnyi televíziós műsorban, sajtóinterjúban válaszol a pályáját, életszemléletét, néha akár magánéletét firtató kérdésekre, beszél szerepeiről, filmkarrierje kezdeteiről és persze Szabó Istvánról, a hozzá fűződő idestova harmincöt éves barátságról.