Az osztrák kormány a napi feladatok megoldására tett kísérletek mellett nem feledkezik meg a jövőről – már csak azért sem, mert míg az előbbiben hathatós segítséget kap a jól szervezett civilektől és az egyháztól, a hosszabb távú elképzelések kidolgozását aligha háríthatja másokra. Sebastian Kurz külügyminiszter a minap közzétette, milyen intézkedésekkel segítenék az integrációt.

Ulrich Habsburg, aki a dinasztia más leszármazottaihoz hasonlóan nem használja az őt megillető Lothringen nevet, nem adja fel: megpályázza az államfői posztot. Az ötlet pikáns: Habsburg a Hofburgban? Hogy a nevén kívül mit tud még felmutatni, az persze nagy kérdés.

A parlament megszavazta, mese nincs, 2018. május 1-től egyetlen ausztriai vendéglőben sem lehet dohányozni. Ami a legtöbb külföldi számára ma már szinte természetes – ők azon csodálkoztak, miért kénytelenek Ausztriában még mindig nyelni a mások füstjét, ami a dohányzásra kijelölt részekből bizony csaknem akadálytalanul átszivárog a cigimentes övezetekbe. Az osztrákok azonban nem akarnak belenyugodni...

A menekültkérdés Ausztriában is belpolitikai téma, különösen most, hogy Johanna Mikl-Leitner (néppárti) belügyminiszter szokatlanul erélyes lépést jelentett be: Ausztria azonnali hatállyal megszünteti a menekült-kérelmek feldolgozását. A hatóságok a jövőben – további intézkedésig – csakis a visszatoloncolás lehetőségét latolgatják.

Nem igazán jó hír a magyar munkavállalóknak, hogy Burgenlandban kormányra kerül az idegellenes kirohanásairól ismert, a kampányban a keleti munkavállalók ellen lázító Szabadságpárt. A koalíciós megállapodás a szociáldemokratákkal feltűnően gyorsan, alig öt nap alatt megszületett.

Kérdés, kiderül-e valaha, vajon Rakhat Alijev, Kazahsztán volt bécsi nagykövete, a kazah diktátor Nurszultan Nazarbajev veje valóban öngyilkos lett-e, avagy nem kevés ellenségeinek egyike eltette láb alól. Nem mintha ez egyszerű feladat lett volna, hiszen a volt diplomatát tavaly két kazah bankár meggyilkolásának vádjával letartóztatták, s azóta a bécsi (josefstadati) börtön egészségügyi részlegében egy magánzárka lakója volt.

Munkaruhában – fehér köpenyben – gyűltek össze vagy másfél ezren a jobb munkakörülményeket követelő kórházi orvosok a bécsi Múzeumi Negyed egyik, e gyűlés céljaira kibérelt termében. A munkaidő csökkentése, amelyet új törvény rögzít, elvben nincs ugyan ellenükre, ám a túlórapénzek elmaradása miatt anyagi veszteségtől, a nagyobb munkaerő-igény miatt pedig létszámhiánytól, így a gyógyítás ellehetetlenülésétől tartanak.

Johanna Mikl-Leitner belügyminiszter már a párizsimerényletnapján belejelentette, hogy a terrortámadások miatt anyagi és személyi erősítést kap az osztrák rendőrség. Az ígéret a következő kormányülésen realizálódott: a kabinet négy év alatt összesen 290 millió eurót biztosít a terrorelhárítás korszerűsítésére, a személyi állomány növelésére.

Valósággal megdicsőült az osztrák belügy: jóval a párizsi merényletek előtt, még tavaly év vége felé a kommandósok három nagyvárosban dzsihádista hálózatok aktív tagjait tartóztatták le. A novemberi második razziában összesen 900 kommandós vett részt, s az akkor Bécsben, Linzben, Grazban letartóztatott 16 gyanúsított kihallgatása révén ma már többet tudni a keményvonalas szalafisták ausztriai hálózatáról.

A számtanilag második legerősebb koalíciós változat jött be, mégpedig viszonylag zökkenőmentesen. Alig egy heti intenzív tárgyalások után a Néppárt (ÖVP) és a Zöldek (Grüne) részvételével alakult meg az új voralbergi kormány. A két pártvezető, Markus Wallner (ÖVP) és Johannes Rauch (Zöldek) nem győzi dicsérni a 75 oldalas koalíciós megállapodást.

Az augusztus elején elhunyt Barbara Prammer utódát jóval a kinevezésre kijelölt időpont előtt megtalálták az illetékes osztrák politikusok. Egy dolog kezdettől fogva bizonyos volt: a jelölt csakis nő lehet, olyan, aki méltó a tisztségre, és legalább nagyjából képes betölteni az űrt, amit a széles körben nagyra becsült politkus maga után hagyott.