Február 19-től a legnagyobb nyomásnak kitett déli (szlovén) határon – napi maximum 80 menekült kérelmet fogadnak be a hatóságok. A továbbutazási szándékot bejelentő menekültek száma sem haladhatja meg a napi 3200-at – kérdés, sikerül-e a belügyminisztérium által bejelentett szigorítást betartatni. A nagyobb nyomaték kedvéért Spielfeldnél jó ideje a Bundeswehr páncélosa áll.

 

Az osztrák kormány a távolabbi jövőre is gondol. A legújabb szabályozás szerint az idei plafon 37 500. Az elképzelés az, hogy minden évben valamivel csökkenne ez a szám – a végeredmény 2019-ig összesen 127 500. 2017-re 35 ezer, 2018-ra 30 ezer, 2019-re 25 ezer menekült érkezhetne. A számítás a lakosság összlétszámán alapul: a menekültek száma nem haladhatná meg a teljes népesség 1,5 százalékát. Természetesen a kvóta csak az elismert – vagyis nem illegális – menekültekre vonatkozik, a jogcím nélkülieknek el kell hagyniuk az országot. Ráadásul a kvóta a családegyesítési céllal érkezők számát is tartalmazza.

 

 

A szomszédos országok együttműködési hajlandósága nélkül persze legfeljebb erőszakkal lehet valóra váltani ezt az elképzelést – hiszen a korlátozás bevezetése előtt már az idén 11 ezren nyújtották be a kérelmet – ehhez jött még 8 ezer családegyesítési kérvény. 2015-ben pedig 90 ezer volt a benyújtott kérelmek száma.

 

A határok lezárása, illetve az ellenőrzés bevezetése és ezzel a schengeni könnyítések felfüggesztése láthatóan az osztrák kormány számára sem könnyű döntés. Ennek is betudható, hogy a 13 határátkelőhelyen létesítendő zárlat – pontosabban újra bevezetendő ellenőrzés – egyelőre csak „ígéret”: „ha a helyzet úgy kívánja” áprilistól rendelhetik el ezt a mindkét ország lakosai számára kellemetlen intézkedést.

 

A legfrissebb adatok szerint a naponta ingázó magyarok száma napi 30 ezer – és akkor még nem beszéltünk az 1-2 napra átruccanó, kultúrát fogyasztó, vagy egyszerűen csak turistáskodó, esetleg vásárló magyarokról, akiknek nem lesz túl kellemes újra sorban állni a határon. A 13 határátkelő között Nickelsdorf és Heiligenkreuz is szerepel, és bár Klingenbcah kimaradt, de a gyakorlott utazók tudják, hogy ott – Sopronnál – már ma is gyötrelem reggel 7 és 9 között – vagy visszafelé 17 és 19 óra között – átjutni. És persze azok az osztrákok sem tapsikolnának, akik rendszeresen átjárnak (ahogy ők mondják „lejönnek” – Magyarországra, üzleti céllal, vagy egyszerűen csak a fogorvoshoz. Vagyis könnyű szívvel ilyen döntést hozni csak vészhelyzetben lehet – van remény, hogy a szándék bejelentése részben az EU-csúcsnak szólt, részben betudható az elnökválasztási kampánynak.

 

 

Ausztria a területén regisztrált menekültek integrációja érdekében jól szervezett hálózattal rendelkezik: a nyelv elsajátítása nemcsak kötelezettség, hanem lehetőség is, amihez a menekültek tanfolyamokon kapnak segítséget. Sőt, az ausztriai élet alapszabályaival is kötelesek megismerkedni: ezek a kurzusok koedukáltak, mintegy jelezve, hogy az itteni civilizáció nem ismeri a nemek szerinti elkülönítést. Fontos része a tananyagnak a kulturált viselkedés alapjainak megismertetése, és ízelítőt kapnak a résztvevők az öltözködési szokásokból is.

 

S hogy mi történik, ha valaki az érintettek közül vonakodik elvégezni az előírt tanfolyamokat? Ezentúl szankciók fenyegetik: a regisztrációval együtt járó – Ausztriában a nincstelenek számára garantált – minimális juttatás összegét a hatóság csökkentheti. Ahogy maga az összeg, a szankció is tartományonként eltérő lehet. A jövedelemmel nem rendelkezők számára jelenleg meghatározott havi 837 euró tehát a menekültek számára egyes tartományokban csak akkor fizethető ki teljes egészében, ha bizonyíthatóan mindent elkövetnek beilleszkedésük érdekében. Ez elsősorban az előírt tanfolyamok látogatását jelenti.

 

A támogatásról egyébként élénk vita alakult ki: a kisebbik kormányzó párt elképzelései szerint a segély egy részét utalványban kellene kiadni. A jelenleg még nem lezárt tárgyalásokon az összeg újragondolása is téma, s nem csak a menekültek miatt. A vonzó támogatás sok osztrákot is tétlen életre ösztönöz.