A Legyen ön is milliomos győztesének, Elfriede „El” Awadalla írónőnek nem sikerült összegyűjtenie a 6000 támogató aláírást – ő egy nappal a határidő előtt 5 500 névvel a listán feladta. Alig 1200 támogatóra talált egy másik „civil”, Robert Marshall, aki pártot is alapított annak érdekében, hogy Ausztria lépjen ki az EU-ból. Nagy optimizmusában ő azonban beadta a csonka listát a választási bizottságnak – persze az indulás neki sem adatik meg. Az „igazi politikusoknak” gyerekjáték volt a feladat. Mindannyian alaposan túl is teljesítették a hatezres elvárást: az egykori zöld vezér, Alexander van den Bellen (független) 17.136, Andreas Kohl (Néppárt) 40 827, Irmgard Griss (független) 12 000, Norbert Hofer (FPÖ) 20 000, Rudolf Hundstorfer (SPÖ) 30 768 olyan támogatóval büszkélkedhet, aki kézjegyével és adataival is ellátta az íveket. A futottak még kategóriában Richard Lugner építőmester és üzletház tulajdonos csak a hosszabbításban javított, miután a hivatalos határidőre még nem volt meg a 6000 aláírás. A bizottság némi vizsgálódás után elfogadta jelentkezését, pedig olyan pletykák keringtek, hogy Lugner állítólag mozijeggyel jutalmazta azokat, akik mögé álltak.

 

Közülük választhatják ki tehát az osztrákok április 24-én, ki lehet a következő hat évben a Hofburg ura. Mivel túl sok az induló, aligha valószínű, hogy az első fordulóban bármelyikük is megszerzi a szükséges többséget. Az első közvélemény kutatások Alexander Van der Bellen és Norbert Hofer kettősét jósolják a döntőbe, ami a bal-jobb polarizációt jelentené és egyben azt is, hogy a választók megkerülik a nagy pártokat.

 

A 72 éves Van der Bellen kellő jogi ismeretek és a megfontolt személyiség félreérthetetlen jegyei mellé tekintélyes ismertséget tud felmutatni. A Zöldek egykori elnöke, aki a színes fiatal gárdából harminc évvel ezelőtt pártot kovácsolt, most függetlenként indul. Professzorként, egyetemi tanárként, jogtudósként tisztelet övezi, megszólalásai mindig figyelmet keltenek, nemcsak mondandójával, hanem előadásmódja, a pontos fogalmazás igényét jelző, jó helyen tartott szünetek miatt is. Bár a gyakorlati teendőket, a párt vezetését 2008-ban átadta a nála jóval fiatalabb Eva Glawischnignak, továbbra is parlamenti képviselő maradt, s csak három éve váltott a városi politikára. Nyílt titok, hogy az egyre több szavazathoz jutó Zöldek ma is kikérik és meghallgatják tanácsait.

 

A felmérések szerint Van der Bellen 26 százalékkal vezeti a mezőnyt, míg a második – 22 százalékkal – egyelőre a nála jóval kevésbé ismert FPÖ-politikus, Norbert Hofer. Kétségtelen előnye – vagy hátránya? Hiszen zöldfülűnek is tekinthetik – a kora: mindössze 45 évesként ő a legfiatalabb a mezőnyben. Ráadásul az FPÖ nagyszájú politikusai között mérsékeltnek számít: megszólalásaival viszonylag csekély figyelmet .Akik azonban jobban odafigyeltek pályájára, „báránybőrbe bújt farkasról” beszélnek, mondván, hogy jól becsomagolt és ( például parlamenti harmadik alelnök-elődjénél úribb modorban előadott) szavai mögött ott van az FPÖ ideológiája. Már csak azért is, mert Norbert Hofer a pártelnök fő ideológusa, a 2011-ben átdolgozott pártprogram eszmei szerzője.  Politikai pályáját Kismartonban kezdte, jelenleg a parlament harmadik elnökhelyettese, ma is Dél-Burgenlandban él,

 

Máris meglepetés, hogy a harmadik helyen 20 százalékkal a politikai múlttal nem rendelkező 70 éves Irmgard Griss, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnök asszonya áll. Őt számos tulajdonsága alkalmassá tenné a poszt betöltésére. Mellette szólnak alkotmányjogi ismeretei, pártatlanságának sokéves igazi bizonyítéka, és hogy ő lenne az első női államfő. Négy és fél perces you tube üzenetében, indulását bejelentve rokonszenvesen beszélt arról, hogy tudja: kívülről érkezne a politika világába, ám ebből képes erényt kovácsolni.

 

Annál többen ismerik az egyelőre a 19 százalékkal a negyedik helyre szorult szociáldemokrata párti jelöltet. A 65 éves Rudolf Hundstorfer intellektuális, vagy éppen elméleti tudományos téren, vagy kulturális vonatkozásban aligha veheti fel a versenyt a többiekkel. A Faymann kormány szociálisügyi minisztere azonban már csak szakszervezeti hátteréből – no meg személyiségjegyeiből – eredően azonban mindenkinél jobban beszéli az osztrákok nyelvét. Fő erénye szociális intelligenciája. Nagypolitikai karrierje nem olyan régen kezdődött, miután 2007-ben az Osztrák Szakszervezeti Szövetség elnökeként sikerült visszarántani a tönk széléről a súlyosan eladósodott szakszervezeti szövetséget a csődbe ment szakszervezeti bank (BAWAG) eladásával. Egy év múlva már ő volt a szociális ügyek minisztere. A posztot a kancellárváltás és az új választás után is megőrizte, egészen a jelöltségének bejelentését megelőző napokig. A rossznyelvek szerint Hundstorfer jókor válik meg minisztériumától. Reménytelennek látszik a vita szociális ügyekben, a nyugdíjak, a létminimumot biztosító (tartományonként eltérő) juttatás éppúgy heves szócsaták témája, mint a munkanélküliség, sőt, a menekülteknek biztosított ellátások kérdése is.

 

A harmadik (jogi) doktor, Andreas Khol a Néppárt régóta ismert politikusa, s mégis, messze leszakadva a mezőnytől egyelőre tíz százalékos támogatottságot mér a közvélemény kutatás. . Rólaaz is tudható, hogy a 74 éves politikus (mint életében annyiszor) a párt vezetőségének csak második választása volt: a hőn vágyott jelölt, Erwin Pröll alsó-ausztriai tartományfőnök, az ÖVP erős embere nemet mondott. A szintén egyetemi professzor és alkotmányjogász Khol sok évtizedes aktív politikusi tevékenységéből ugyan már visszavonult, de máig ő a Néppárt idősügyi bizottságának elnöke. Bár az utóbbi időben a nyugdíjak körül van elég vita Ausztriában, ismertsége ebben a korosztályban igen nagy. A hatgyermekes Khol igazi értelmiségi, kultúrát kedvelő, színházjáró és e körökben is széles kapcsolatrendszerrel rendelkező férfiú, akiről azonban az is tudott, hogy hű pártkatonaként követi az ÖVP mindenkori vonalát. Ő volt a Haider vezette FPÖ-hez fűződő partnerség legerőteljesebb szószólója, neki köszönhette Wolfgang Schüssel 2000-ben a vitatott koalíció létrejöttét. Emiatt az ÖVP számít a Szabadságpárt híveinek rokonszenvére. A Néppárt választási sikertelensége viszont jelzi, hogy a Khol által is követett konzervatív keresztény irányvonal ma nem túl népszerű.

 

A hatodik induló népszerűségét egyelőre még csak nem is mérték. Richard Lugner az osztrák közélet botrányhőse, eredeti foglalkozását tekintve építőmester, egy népszerű bécsi üzletközpont tulajdonosa, az egyik tévéállomás – saját magáról szóló – reality showjának főszereplője, aki csak és kizárólag a Bécsi Operabálnak él. Évről évre hatalmas összegért nevezetes hollywoodi – többnyire a reflektorfényből már kikerült – színésznőt szerződtet kísérőként, akivel bérlet páholyában és a táncparketten, no meg a bevásárlóközpontjában rendezett közönségtalálkozón parádézik. Őt aztán mindenki ismeri,éppen aktuális feleségével – a mostani vagy ötven évvel fiatalabb nála – keresi a nyilvánosságot. Szívesen beszél a viagra áldásairól, és időről időre magát népszerűsítő dalra is fakad. A legújabb, amáris terjed az interneten. Ő az egyetlen a hatból, aki már másodszor próbálkozik, és bár komolyan venni most sem lehet indulását, tény, hogy főként a döntőbe bejutó második helyezett eredményét befolyásolhatják a szavazatok, amelyeket ő szerez meg valaki – nála érdemesebb – elől. Hogy a magamutogatáson kívül mi hajtja ezt a 84. évét taposó férfiút, az rejtély.

A választási kampány alaposan beindult – központi téma persze a menekültügy –, szaporodnak a felmérések, hogy mennyire helytállóak az április 24-én derül ki. Végeredmény valószínűleg csak május 22-én lesz.