Hányan vannak, és hogy érzik magukat Ausztriában a migrációs hátterű emberek? A kérdést tudományos bizottság vizsgálta, és ami a statisztikát illeti, meglepő eredményre jutott: az osztrák állampolgárok közül minden ötödik külföldön született és csak később költözött Ausztriába.

Az ezeregyéjszaka jegyében rendezték május utolsó szombatján Bécsben az Élet Bálját. Az összegyűlt szponzorpénzek a hagyományoknak megfelelően az idén is az AIDS betegek megsegítését szolgálják, a figyelem pedig a velük kapcsolatos egészségügyi és társadalmi kérdésekre összpontosult. Vidám mulatság formájában, rendkívül látványos külsőségek közepette, világszerte ismert személyiségek részvételével.

Igazuk lett azoknak, akik előre sejtették: a háromnevű gróf ezúttal is megússza. Pedig a Strasser volt belügyminiszter ellen néhány nappal korábban hozott ítélet olyan reményeket keltett, hogy ezentúl szigorúan büntetik a korrupció vádját. Persze csak ha valóban bebizonyosodik. Nemcsak a gróf, hanem környező országbeli partnerei – köztük soha meg nem nevezett magyarok – is fellélegezhetnek.

Az év végi nagy turistaroham idején a kisebb ajándékra vadászók még a megszokott, jobbára giccses tárgyak közül válogathatnak csak, de van rá remény, hogy jövőre változik a helyzet. A Wien Tourismus már „intézkedett”: hat európai hírű dizájnertől kért be terveket. A végső döntés a közönségé: a megadott honlapon szavazhatnak, s a győztes mű kerül végül a boltokba.

Jókora volt a túljelentkezés, pedig ki gondolná, hogy vannak olyan hét és tizenkét év közötti gyerekek, akik nyaralás helyett inkább előadásokat hallgatnak, szemináriumokon és workshopokon vesznek részt. A 10. Gyermek Egyetem július 21.-ig tart, és nem véletlen, hogy a mottó a kíváncsiság, az ami valószínűleg a jelentkezőket hajtja.

Nyoma nem volt tiltakozásnak, rosszallásnak. A szokás szerint kihívóan színes öltözékekben felvonulók jókedvűen buliztak, akik pedig kíváncsiak voltak rájuk, a forgalom elől lezárt Ring két oldalán bámészkodtak. Ez volt a 17. Szivárványparádé Bécsben.

Az idén kegyes volt az időjárás a rendezvényhez (két éve kétszer is halasztani kellett), így a megszokott május végi időpontban élvezhették az ínyencek a Kultúrák Párbeszéde napján a az ízléses standokon feltálalt nemzeti ételeket. A Votiv templom előtt, a Sigmund Freud Parkban Magyarországot az idén is az Ilona Stüberl – Fodor Mária – képviselte.

A báli szezon csúcspontja az idén különlegesen hideg napokra esik – aligha lehet irigyelni a tűsarkú cipőben, vékony harisnyában a bejárathoz tipegő hölgyeket, még ha hosszú nercbunda is takarja a lenge báli ruhát, és a kocsitól nem is kell túl hosszú utat gyalog megtenni. Az osztrákok és különösen a bécsiek egyébként bál-ügyben nem ismernek tréfát: ezeket a rendezvényeket nagy becsben tartják, nincs az a zimankó vagy hóvihar, ami bárkit is visszatartana a részvételtől.

A szó kriptát jelent, a bécsiek azonban másra gondolnak, amikor hallják. A Gruft 25 éve a hajléktalanok menhelye. A Caritas jóvoltából ebben a hatodik kerületi valóban részben földalatti helyiségben nappali tartózkodási lehetőséget és éjszakai szállást kapnak a rászorulók, azok, akiknek nincs hova menniük.

Kudarc, hiszen anyagi kárt okoz a szociális projektnek, amelyre a bevételt felhasználják. De siker is egyben: milyen tekintélye lehet az osztrák hajléktalanok Augustin című lapjának, ha már hamisítják is!

Ilyenkor Bécs olyan, mint egy igazi mediterrán város. Nem csak a kánikula miatt, inkább a virágözön, a kávéházak és éttermek utcai teraszai, a színes ernyők alatt jókedvűen kávézó, söröző vendégek vidám hangzavara emlékeztet valamilyen igazi déli városra. Talán csak az ablakban, erkélyen száradó fehérnemű hiányzik, ezt ugyanis a házközösségek szabályzatai szigorúan tiltják. Bécs ilyenkor – és még nagyon sokáig, a vénasszonyok nyarába belenyúlva – az utcákon él.

A Stephansdom előkelő társaságot fogad július 16-án: a Habsburg Ottó lelki üdvéért tartott requiemre az európai arisztokrácia legjava éppúgy eljön, mint a vezető politikusok, messzi tájról. A temetést és a gyászmisét a család tíz tagjából alakított bizottság szervezi.

Az Osztrák Köztársaság úgy gyászolja az utolsó császár legidősebb fiát, a trónörökös Otto von Habsburg-Lothringent, mintha egy cseppnyi árnyék sem vetült volna a királyfiból tekintélyes európai politikussá lett férfihez fűződő kapcsolatára. A gyászmisén, amelyet július 17-én a Stephansdomban celebrálnak a 98 évesen elhunyt Habsburg Ottóért, a dinasztia száznál jóval több tagján kívül minden bizonnyal ott lesznek az osztrák politikai és közélet vezetői is.

A bécsiek már régen tudják, hogy a Life Ball nem puszta látványosság. Persze kifejezetten kedvelik a ritka szórakoztató és a Városháza előtt ingyen (vagy a tévé közvetítés révén) megtekinthető profi megnyitót, kellőképpen megbotránkoznak a meghökkentő ruházatokon, szeretik közelről megbámulni a hírességeket. Ám eközben észrevétlenül tudatosul bennük az is, miről szól ez a rendezvény.

Huszonnégy ország, negyvenhat produkció – számokkal röviden így lehetne az idei Bécsi Ünnepi Heteket jellemezni. A számok azonban messze nem tükrözik, mit is jelent ez a hathetes rendezvénysorozat, amelynek visszatérő résztvevői között Grönlandtól Japánig, Malitól Kazahsztánig sokféle kultúra képviselője szerepel.

Bombaként robbant a hír a "sógoroknál": Peter Noever, az Iparművészeti Múzeum (MAK) igazgatója benyújtotta lemondását. Az idén hetven éves Noever a fővárosi múzeumvilág fenegyerekének számít, magabiztos különcnek, egyúttal pedig megkérdőjelezhetetlen szakértőnek. Nem a diktatórikus vezetői módszereit érő bírálat, sokkal inkább zűrös anyagi ügyeinek leleplezése késztette távozásra.

Csöndes évforduló volt. Hozzátartozók, barátok, a roma diszkrimináció ellen harcolók rövid megemlékezéseket hallgattak meg és virágot, mécsest helyeztek el azon a helyen, ahol 16 évvel ezelőtt négy roma fiatal lelte halálát. Az ausztriai cigány szervezetek képviselői azt is említették, hogy a mélyben még mindig ott rejtőzik a cigányok elleni gyűlölet, s mostanában a szomszédos országokból is érkeznek ilyen hírek.

Még jó, hogy a báli szezon csúcspontja éppen ezekre a vigasztalanul szürke és komor hetekre esik! Az osztrákok és különösen a bécsiek egyébként bál-ügyben nem ismernek tréfát: ezeket a rendezvényeket nagy becsben tartják, s a karácsonyi szünet után a társasági élet már csakis a táncos mulatságokról szól.

Lázad a szakma. Nemcsak a független, megfelelő képesítéssel, szaktudással – a nyelvismereten kívül jogi tájékozottsággal – rendelkező, s mindezt vizsgával alátámasztani képes tolmácsok, de a bírák, ügyvédek, közjegyzők is kifogásolják a tervezett törvénymódosítást. Féltik a bírósági munka színvonalát, s attól tartanak, sérül az idegen anyanyelvű vádlottak azon joga, hogy megfelelően képviselhessék saját érdekeiket. Hogyan is tehetnék, ha nem értik pontosan, mi folyik körülöttük.