Elment az utolsó császár és király legidősebb fia

 
2011. Júl. 4. 17:58

Elment az utolsó császár és király legidősebb fia

2011. július 4., Hétfő 17:58

Az Osztrák Köztársaság úgy gyászolja az utolsó császár legidősebb fiát, a trónörökös Otto von Habsburg-Lothringent, mintha egy cseppnyi árnyék sem vetült volna a királyfiból tekintélyes európai politikussá lett férfihez fűződő kapcsolatára. A gyászmisén, amelyet július 17-én a Stephansdomban celebrálnak a 98 évesen elhunyt Habsburg Ottóért, a dinasztia száznál jóval több tagján kívül minden bizonnyal ott lesznek az osztrák politikai és közélet vezetői is.

A szerencsés újságíró, aki csaknem két évtizeden át Bécsben dolgozhatott, el sem kerülhette volna a találkozást Habsburg Ottóval, no és persze az osztrák politikai életet még a 2000-es évek elején is felkavaró dilemmával: hogyan is kell a Habsburgokat kezelni. Az emlékek között keresgélve a legkedvesebb talán az, ahogyan a 90. születésnapra 2002-ben oly sok különösnek tűnő megnyilvánulás után végre felülkerekedett a józan ész, és az idős úr betehette a lábát a Hofburgba, gyermekkora helyszínére.

Akkor a hivatalos ünnepségek kiegészítő programjaként német televíziósok kérték fel, legyen idegenvezetőjük. Az utolsó császár legidősebb fia ennek eleget tett a kérésnek, s első kézből származó ismereteit, emlékeit megosztotta az érdeklődőkkel. A sokszor látott termek, az egykori császári lakosztály egészen másként festett így: az idős úr, aki a Képviselő úr, vagy Doktor úr megszólítást kedvelte, s csak a szépszámú rokonság egészen bensőséges összejövetelein viselte el az egyébként kijáró császári fenség címet, a történelemi falak között egyszerűen csak gyermekkori élményeit elevenítette fel. Persze voltak hiányok is – elmesélte például, hogy neki is élmény volt a kincstár, ahol most járt életében másodszor.

Csöppet sem találta terhesnek, ahogy az éppen arra járó turistacsoport "megcsodálta". Szívesen adott autogramot, és örömet okozott számára az együttlét az egykori császári lakosztályt látogató gyerekekkel. Hétszeres apaként, 22 unoka nagyapjaként persze megszokta a különös kérdéseket, nem lepte meg, hogy arról faggatják, milyen "királyfinak" lenni. Szája szögletében bujkáló mosollyal beszélt arról is, hogy a kis hallgatók némelyike által oly hőn óhajtott királyi trón kellemetlen kötelességekkel is járna. Például az Osztrák-Magyar Monarchiában 12 nyelv volt használatban, az uralkodótól ennyi lenne elvárható. Ezt bizony nem könnyű elsajátítani - ő is csak hetet beszél - mondta, és szeretettel mesélt édesanyjáról, s arról, hogy még ma is hálás a példás neveltetésért, a szigoráért, amivel a feladatok teljesítését megkövetelte.

Hányatott élete volt, de minden bizonnyal nem a Monarchia bukása utáni kényszerű száműzetés, majd az általa oly hevesen elítélt hitleri uralom időszaka lehetett a legkeserűbb élmény. Sokkal inkább az, ahogyan a Második Köztársaság két rivális nagy pártja még a hatvanas években is teljes meggyőződéssel ellenezte a megbocsátást, s az 1919 április 3-i Habsburg törvényekre hivatkozva (amely teljes vagyonelkobzást és a hazatérés tilalmát írta elő) akadályozta a Habsburg név viselőinek ausztriai beutazását. A feltételt, vagyis az írásbeli lemondást mindenfajta trónkövetelésről testvéreivel ellentétben Ottó teljesítette, ám még így is 1966-ig tartott, amíg – egyszínű néppárti kormány nagyvonalúságának köszönhetően - hazatérhetett. (Édesanyja Zita már korábban Bruno Kreisky kancellártól megkapta ezt az engedélyt).

Ottó személye, nyugalma, derűje sokat segített az évtizedes rossz hangulat érezhető eloszlásában, az, hogy soha nem mutatta csalódottságát – amiért például kerek, és a kilencvenes évektől kezdve is megünnepelt születésnapjaira nem kapta ajándékba a Habsburg törvények hatályon kívül helyezését (európa parlamenti képviselőségét is bajor politikusként érhette el.) Pedig nemcsak személyisége, bölcs humora, kiegyensúlyozó képessége játszott közre abban, hogy tekintélyt szerzett: az európai politika érdekében kifejtett fáradhatatlan tevékenysége általános elismerésnek örvendett. Az, ahogyan az ötvenes évek óta kitartott álma, az egyesült Európa mellett, ahogyan még idős korában is járta a kontinens országait és agitált az egykori Monarchia országainak felvétele mellett. Nevéhez fűződik a Pán Európai Mozgalom, amelynek sokáig elnöke volt, az ő egyik álmát valósította meg az a bizonyos pán-európai piknik, a magyar határnál, amely a vasfüggöny lebontását megelőzte.

Hét gyermeke, 22 unokája, hat testvérének leszármazottai révén a népes dinasztia természetesen halála után is jelen van, nemcsak Ausztriában, hanem Európa több országában. A név viselőit azonban már nem lengi körül a történelmi aura, s senki nem gondolja, hogy a legidősebb fiú, Karl – aki most a családfő szerepét átveszi – akár csak a nyomába érhet.

 

 

0 komment:

Szólj hozzá:



jooble
BCB Consulting
Bogipark
Ilona stüberl