Negyedszázad után, a gazdasági helyzet érezhető romlása közepette mintha már kicsi lenne a hely az igényekhez képest. A döntés megszületett: 2013 közepéig a Gruftot továbbépítik, mégpedig a mellette lévő templom területén. Pontosabban alatta: a próbafúrásokat és a statikai vizsgálatokat már megkezdték, s ha minden jól megy másfél év múlva el is készülhet az új éjszakai szállás.

Ez azonban nem elég. A naponta kiosztott étel adagok száma az idén alaposan megnőtt, ezért a templom kertjében egy egyemeletes épületet is terveznek. Ebben ebédlő üzemel majd, és a lesz az összegyűjtött ruha tárolására és kiadására alkalmas helyiség is.

Nem mondható, hogy a környék lakói egyértelműen boldogok. Elsősorban azt kifogásolják, hogy az építkezésnek áldozatul esik a templom kertje, az itteni fák és növények helyett egy épület magasodik majd. A mentsétek meg a templomkert fáit néven indított mozgalom elismeri, hogy a hajléktalanok ellátásának bővítése szükséges, de ökológiailag elfogadható megoldást sürget.

Hogyan kezdődött? 1986-ban, Advent idején a Barnabiten templom akkori lelkipásztora a közeli gimnázium diákjaival megszervezte az ingyen konyhát. Pontosabban először napi két órában forró teát és levest osztottak. Hamarosan a két órából hat órás „nyitva tartás” lett, s az egyébként jótékonyságra hajlamos bécsiek adomány ajánlattal álltak elő. Érkezett a használt ruha, a segítség a mosakodási lehetőség megteremtésére, és a tanácsadásra. Mivel délután négykor a szolgáltatásnak vége volt, hamarosan felvetődött a kérdés: hova menjenek azok, akiknek nincs otthonuk. Eltartott egy pár évig, de Bécs Város segítségével 1994 óta a Gruft 24 órán át nyitva áll a rászorulók előtt. 1996-ban a Caritas, a bécsi érsekség humanitárius szervezete átvette az üzemeltetést, s egyben kiterjesztette a szolgáltatást, egyebek között utcai mozgó segítőkkel, akik hetente háromszor járják a várost, és helybe viszik a meleg ételt.

A Caritast 1921-ben alapította a bécsi érsekség az első világháborúban megnyomorított családok megsegítésére. Az azóta eltelt kilencven évben mindig van olyan réteg, bel – avagy külföldön, amely rászorul mások jó szívére. Az osztrákok ügyes szervezőkészségének köszönhetően már a harmincas évek gazdasági válsága idején jól működő hálózat segítette a rászorulókat. A második világháború idején kényszerszünet következett: a hitleri birodalom nem engedte segíteni áldozatait, a Caritast betiltották.

Az 1949-es újjászervezés után máig tartó szolgálatok alakultak ki – a pályaudvarokon például, ahol a legszívszaggatóbb jelenetek lejátszódtak. 1956-ban fontos szerepet játszott a szervezet a magyar menekültek életében, az egykori disszidensek máig hálával emlékeznek, s köztük sokan később tolmácsként, kisegítőként maguk is elszegődtek segíteni a segítőket. A világ kitágult, a Caritas már régen külföldre is juttatja az ausztriai adományokat, feledhetetlen a „Bajban a szomszéd” néven a Balkán háború idején szervezett kampány. Mára több mint tízezer munkatársat, és két és félszer annyi önkéntest foglalkoztat, s felsorolni sem lehet, milyen intézményeket tart fenn, hajléktalan otthonokat, menekült táborokat, biztosít nappali étkezési lehetőséget, házi ápolást, és ha kell, konkrét anyagi segítséget nyújt.
Évente nagyjából 40 millió euró folyik be a lakosságtól – a könyvelésbe bárki betekinthet, hiba nincs.

Ezernyi formája van az adománygyűjtésnek: saját használtcikk áruháza, a Carla, Bécs nem túl kieső részén, egy régi nagy raktár helységben a begyűjtött holmikat és az örökös nélküli hagyatékokból idekerült, néha kifejezetten értékes régiségeket kínálja megfizethető áron.
Ez többszörös támogatás: sok kispénzű család innen szerzi be nem csak a ruházatot, hanem háztartása felszereléseit is. Jóleső a tudat, hogy a vételár egyéb projektek finanszírozását szolgálja. Senki ne higgye, hogy itt csak „vacakot” árusítanak: szép régi bútordarabokhoz, szőnyegekhez, porcelánhoz is hozzá lehet jutni, ha nem is annyira olcsón, de megfizethetőbb áron, mint amennyit ugyanezért egy antikvitás kereskedő elkérne. Új holmi is akad hébe-hóba: csődbement boltok, avagy korszerűbb termékre áttérők adományozzák azt, amit nem tudnak értékesíteni.

Az ilyen bevételeknek, a lakosság adományainak, nem utolsósorban pedig a Város és az egyház segítségének köszönhető, hogy a szolgáltatások kiterjesztésére, konkrétan a hajléktalanokat befogadó Gruft fejlesztésére gondolhatnak.