Kevés a pályázó, és még kevesebb azoknak a száma, akiknek a meghirdetett állásokhoz megvan a kellő szakképzettsége- állapítja meg egy felmérés. A ManPower tanulmánya  rangsorolja a szakmákat, amelyek a legnagyobb hiánnyal küszködnek, s ebből azok is levonhatják a következtetést, akik ausztriai munkavállalásra készülnek.

Évente ötvenezer a Bécsbe települők száma - a növekedés annyi, amennyi St. Pölten, az igen népes Alsó-Ausztria tartományi főváros lakossága.  Ez nem lenne baj, ha a folyamat nem a vidék gyengülését jelentené. Márpedig erről van szó: arányosan csökken az egyes térségek jelentősége, és ezen - legalábbis a téma illetékese, Andrä Rupprechter mezőgazdasági miniszter szerint -  változtatni kell.  

Szép dolog, hogy Ausztria a versenyképességi rangsorban bejutott az első húsz közé, de most azzal kell foglalkozni, hogy ezt a helyezést meg is tartsa - véli sok szakember. Ezért vizsgálják most olyan figyelmesen, minek köszönhető, hogy az osztrák gazdaság négy lépcsőfokkal feljebb végzett,  és a nem éppen lebecsülendő 19. helyet szerezte meg a felmérésben szereplő 138 ország között.

Sokan, köztük maguk a munkatársak reménykedtek, hogy valami csoda mégis történik, és a kedvelt gazdasági napilap megmenekül. Nem így történt: a Wirtschaftsblatt szeptember 2-án utoljára jelent meg nyomtatott formában. A gazdasági napilap 21 évet élt, megbízható színvonalas újság volt, fontos eszköz megannyi üzletember, vállalatvezető  avagy csupán kívülálló érdeklődő számára.

Alig több mint két éve nyitotta meg Ausztria a munkaerőpiacot a Romániából és Bulgáriából érkezők előtt is. A lehetőséggel többen éltek, mint amire számítottak. 2015-ben tovább nőtt a kelet-európai munkavállalók száma is.

Január közepéig még nyitva tartanak a Zielpunkt üzletek, és próbálnak nagy árengedménnyel túladni a tartós cikkeken. Az osztrákok kedvelték a hálózatot, a mérsékelt áron kínált élelmiszerek mellett szívesen vásárolták a használati cikkeket is. Az üzletlánc múltja elég viszontagságos, az utóbbi időben gyorsan követték egymást a tulajdonosváltások. Arra azonban csak kevesen emlékeznek, hogy az eredeti alapítók egyike magyar származású.

Kitartó tárgyalások, alapos elemzések, végül pedig némi belátás mindkét oldalon, vagyis kompromisszumkészség: ezeknek köszönhető, hogy végre megszületett az adóreform. A legkevesebbet – és az ausztriai átlagot – keresők jól járnak, a gazdagok, az évi egy millió euró feletti jövedelemmel rendelkezőktől azonban ezentúl 55 százalékot vonnak el. Az összességében 5 milliárd eurós volumenű csomagot kiegészít egy 200 millió eurós gazdaságélénkítő pakett.

Soha ilyen egység, egyetértés, jó légkör – így áradozott a koalíció mindkét pártja a Schladmingban megtartott kormányülés után. Az ilyen kihelyezett tanácskozásokon (klauzúra az osztrák elnevezése) illik valami hangzatos eredményt felmutatni. Nos, ebben az idén ősszel sincs hiány: ötmilliárd eurós adókönnyítésről döntöttek a politikusok. Arról nincs szó, mikorra lehet számítani a tekintélyes gesztusra.

Nagy üzlet – ennyit mindenki tud a szerencsejátékról, az is, aki soha életében a lábát sem tette be játékkaszinóba. Nem csoda, hogy Ausztriában is nagy a harc az engedélyért. és kiemelt figyelem kíséri a törvény módosítását. Másfél éves huzavona után eldőlt, kinek jut az újabb három kaszinó létesítésének licence.

Irigylésre méltó az Osztrák Vasutak (ÖBB): a tavalyi évet jókora nyereséggel zárta, igaz, a korábbinál több állami támogatást is kapott. Mindent összevetve, az osztrákok minden jel szerint egyre gyakrabban ülnek vonatra.

Az osztrák kormány mintha feladta volna a külföldiek ausztriai bankbetéteinek titkosságát, és inkább arra összpontosít, hogy a hazaiakat biztosítsa: az ő adatait továbbra is védi a törvény. Michael Spindelegger pénzügyminiszter hamarosan egyeztet a témáról luxemburgi kollégájával. Ma már csak ez a két EU-tagország tartja a teljes anonimitást.

Az „előírt” vagy inkább elvárt időponthoz képest csak csekély késéssel megalakult az osztrák kormány, igaz, a tárgyalások megkezdése óta eltelt 56 napban néha az volt az eseményeket figyelők érzése, hogy ez a két párt soha nem fog megegyezni. A 122 oldalas koalíciós megállapodás most letölthető az internetről, és Werner Faymann (SPÖ) kancellár és Michael Spindelegger alkancellár már döntött az új kormány személyi összetételéről is.

Kormány még nincs, de az már bizonyos, hogy a választási ígéretek többségéből semmi sem lesz. A keserű valóság a pénzügyek kormányváltáskor szokásos alapos átvizsgálásakor derült ki, ami csak azért különös, mert az új kabinet megegyezik a régivel, vagyis aligha hihető, hogy a költségvetés helyzete a most tárgyaló küldöttségeket meglepetésként érte.

Évek óta tudható, hogy valami nincs rendben Herbert Stepic, az Ausztriában és kelet-Európában hatvanezer alkalmazottat foglalkoztató Raiffeisen Bank International nagyhatalmú vezére körül. Suttogtak a Haider-közeli – és pár éve csődbement – Hypo-Alpen Adria Bankhoz fűződő nem tiszta kapcsolatokról, különös ingatlanügyletekről, az általa is elismert túlzott nagyságú jövedelmekről- ám ez nem volt elég. Két offshore cégének leleplezése késztette végülis a minap lemondásra a bankvezért. Némi huzavona után most megvan az utóda.

Ha van örökzöld téma, akkor Ausztriában a banktitok megőrzése annak mondható. Az alpesi ország ugyanis ma már az egyetlen az EU-ban, amely őrzi a bankjaiban számlát vezetők adatait. Ezzel folyamatosan abba a gyanúba keveredik, hogy a pénzmosók érdekeit védi. Most minden eddiginél jobban fenyeget a veszély: az EU győz.

A válság Ausztriát sem kerülte el, de az osztrákok idén karácsony előtt sem húzzák szorosabbra a nadrágszíjat. A bécsi utcákon már november közepe óta ezt sejteti a csomagokkal sietők látványa. Ám ez nem csak a látszat: ugyanezt igazolják a Bécsi Gazdasági Kamara előzetes felmérései is.

Hosszas vita, és a környezetvédelmi szakvélemények alapos vizsgálata után az alsó-ausztriai kormány hozzájárult a bécsi (schwechati) repülőtér bővítéséhez és megadta az engedélyt a harmadik kifutópálya megépítéséhez. Ugyan külön nem említették, de a Malév bedőlése minden bizonnyal közrejátszott.

Egész Ausztriában bevezetik a Bécsben már működő rendszert, amelynek eredményeképpen a magánbiztosítással rendelkező osztrák betegek nem élveznek többé előnyt a műtéti besorolásnál.

Nem dől be az osztrák nemzeti légitársaság, amely már jó ideje a német Lufthansa leányvállalata. A tekintélyes összeg, amellyel a németek elhárítják a közvetlen csődveszélyt, nem ellenszolgáltatás nélküli adomány: fájdalmas takarékossági intézkedések teljesítése a feltétel.

Tíz évvel az euró bevezetése után az osztrákok – elsősorban az idősebbek - egy része még mindig schillingben számol, különösen, ha nagyobb összegről van szó. Az évfordulón, amely elválaszthatatlan a közös fizetőeszközbe vetett bizalom megrendülésétől, régi történetek kerülnek elő, no és az elmaradhatatlan felmérések, adatok. Kevés szó esik azonban arról az osztrák férfiúról, akit az euró atyjának is szoktak nevezni.