Május 22-ig biztosan marad az anonim számlakezelés, az EU csúcs azonban valószínűleg térdre kényszeríti a banktitkot hősiesen védelmező osztrák kormányt. Maria Fekter (ÖVP) pénzügyminiszter egyelőre makacsul ragaszkodik a már korábban is csak nehezen megvédett joghoz, miközben Faymann kancellár (SPÖ) engedékenyebbnek tűnik, és tárgyalási készséget mutat.

Pedig ez a banktitok már nem ugyanaz, mint korábban, Ausztria fokozatosan rákényszerült a szigorításokraElőször 1989-ben, jóval az EU-csatlakozás előtt kifogásolta Brüsszel az anonimitást. Öt évig tartott, amig 1994-ben, közvetlenül az EU-taggá válás előtt szigorítást rendeltek el: ettől kezdve 200 ezer schillinges betét elhelyezése felett a banktisztviselőt kötelezték a személyazonosság ellenőrzésére. Ugyanekkor szünt meg az értékpapir számlanyitás névtelensége. Ezekre az intézkedésekre, valamint a gazdasági rendőrség nem ritka beavatkozásaira hivatkozva Ausztria még egy ideig hitelesen állította, hogy a takarékbetétek anonimitása nem alkalmas a pénzmosásra, hiszen a számítógépes rendszerek még azt is kimutatják, ha egyidőben gyanusan sok helyen nyitnak 200 ezer schillinghez közeli betétkönyvet. A pénzmosás gyanuja miatti feljelentések, bankbetétzárolások szaporodó esetei bécsi vélemény szerint a rendszer tökéletes működését jelezték.

A következő intézkedés 2000-től lépett érvénybe: akkor vezették be, hogy betétkönyv nyitásakor, vagy tranzakció végrehajtásakor az elhelyezett összeg nagyságától függetlenül minden esetben kötelező az igazolvány felmutatása. 2002 július 1-től az intézkedést kiterjeszették a korábban nyitott betétkönyvekre, ettől az időponttól végleg megszűnt Ausztriában a névtelen bankbetét gyakorlata. A régi betétesek, akik addig megőrizték inkognitójukat, akár a korábbi jelszó megtartása mellett is kénytelenek voltak igazolni személyazonosságukat – s ezt a bankok feljegyezték, nyilvántartották. Ezután már nem lehetett névtelenül, vagyis adómentesen ajándékozni betétkönyvet.

Bár a pénzintézetek ettől kezdve pontosan ismerték ügyfeleiket, tudták, kinek milyen megtakarítása van, ez a tudás a mai napig csakis a pénzintézeté. Ügyészségi utasítás nélkül adatokat senki nem kaphatott, vagyis a pénzüket osztrák banknál elhelyezők biztosak lehetnek abban, hogy féltett titkuk nem jut illetéktelen tudomására. Némi engedményt e téren csak a külföldiek vonatkozásában tett Ausztria: ma a külföldiektől a betétük után 35 százalék forrásadót vonnak, (szemben a hazaiak 25 százalékával), és az osztrák pénzügyminisztérium nevesítés nélkül országokra lebontva az összeget átutalja az érintett államok kincstárának. A teljes információcsere – amit most az EU követel – minden adat átadását jelentené.

Ausztria, kompromisszumos javaslata értelmében, csakis a külföldiek adatait vinné be a közös rendszerbe, és ezt is csak akkor, ha bilaterális külön megállapodása Svájccal és Liechtensteinnel érvényben maradna. A meccs még messze nem lefutott, a tárgyalások egyre intenzívebbek. Maria Fekter oroszlánként küzd, és mellesleg egyre közelednek az őszi parlamenti választások.