Sokáig kellett Orbán Viktornak várnia erre a találkozóra...  Orbán hívei már ezt megelőzően euforikusan ünnepelték a találkozót: végre megmutatkozik, hogy a két kormányfő szoros szövetségesként tekint egymásra. Végetér a politikai jégkorszak, amely  Trump elődje, Barack Obama elnöksége idején  Budapest és Washington között fennállt.  És félretették az Obama alatt szokásos szemrehányásokat is, miszerint Orbán aláássa a demokráciát. 

Orbán bírálói ezzel szemben azt emelték ki,  hogy a térségből Orbán az utolsó miniszterelnök, akit Washingtonban fogadnak - még Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök is megelőzte őt. Emellett az amerikai külügyminisztériumban  Márki-Zay Pétert, az ellenzék soraiba tartozó egyik kihívóját is fogadják.

A valóságban ez a barátság azonban nem feltétlenül olyan, mint ahogyan azt Orbán néhány híve szeretné. A “Wall Street Journal” egyik januárban, Budapest Amerikával kapcsolatos politikájáról megjelent cikke heves vitát váltott ki. Egy bizalmas beszélgetésben  Orbán az Amerikával és Oroszországgal, valamint a NATO-val  kapcsolatos politikáját  “olyan semlegesnek " nevezte, mint amilyen Ausztria.  A NATO-ban ezt nem találták túl lojálisnak.  A Miniszterelnöki Hivatal rögtön reagált: fake news.

Az egyensúly politikája

A Presse fotója a cikkhez.  (c) APA/AFP/DANIEL MIHAILESCU/SAUL L (DANIEL MIHAILESCU)

A tényeknek sem felel ez meg, hiszen  Magyarország teljesíti a NATO-n belüli kötelezettségeit, drasztikusan megemelte fegyverkezési kiadásait, és résztvesz a szövetség afganisztáni és koszovói külföldi misszióiban. A balti köztársaságok légterének biztosításában a magyar harci repülők segítséget nyújtanak az orosz fenyegetések elhárításához.  

Mégis, viszonyában a  “nagyhatalmakhoz”, amelyek közé Németországot, Kínát, Oroszországot és természetesen az USA-t sorolja, az orbáni politika valamiféle egyensúlyra törekszik. A fő gondolat: mindenkinek “adni valamit, amitől érdekeltté válik abban, hogy Magyarország sikeres legyen”. A németeknek  gazdasági együttműködést, az oroszoknak egy óriási megbízást a Paksi Atomerőmű kibővítésére, a kínaiaknak egy “logisztikai átrakó központot” az Európába irányuló exportjukhoz és az amerikaiaknak elsősorban katonai együttműködést.

Az egyenlő távolságtartásból itt csak egy leheletnyi érvényesül, és ez Trump elnök vezetése alatt is bosszantja az USÁt.  Geopolitikailag Washington olyan Közép-Kelet- Európát akar, amely hűséges hozzá, és nem nyit ajtót Putyinnak vagy a kínaiaknak Európába.

Az Obama-kormánytól eltérően, amely a politikai szerelem megvonásával és nyomás gyakorlással akarta Orbánt észhez teríteni, Trump készségét mutatja, hogy közeledjen  Magyarországhoz és a régió többi országához. Külügyminisztere, Mike Pompeo látogatást tett Budapesten, és az új nagykövet, David Cornstein is sokkal barátságosabban viselkedik, mint a korábbi  amerikai nagykövetek voltak Obama idején. 

Az amerikaiak azonban azt is tudtul adták, hogy barátságos magatartásukért ellenszolgáltatást szeretnének kapni. Kétségtelenül Orbán volt az egyetlen EU-tag kormányfő, aki a 2016-os választási kampányban támogatta Trumpot. Ugyanakkor sokkal ellenállóbbnak is mutatkozott az amerikai kívánságokkal szemben,  mint a többi hivatali kollégája a térségben. Szilárdan kitart a Kínával és Oroszországgal szembeni nyitás politikája mellett, s megvétózta Ukrajna felvételét a NATO-ba,  mivel nem tetszett neki az ukrán kisebbségi törvény.

Hadiipari megállapodások

Ezért Orbán szeretné tovább erősíteni a katonai együttműködést. Már a találkozó előtt hallani lehetett, hogy Magyarország amerikai légvédelmi rakétarendszert akar vásárolni, esetleg F-35 típusú sugárhajtású harci repülőgépet is vesz. Az is elképzelhető, hogy Orbán amerikai cseppfolyós gázt fog vásárolni, hogy csökkentse az orosz földgáztól való függőséget. Ennél több közeledés nem is várható. (a budapesti szerk: lapzártánk idején nincs hír arról, mennyi valósult meg ezekből az előzetes hírekből)

(Die Presse, nyomtatásban: 2019.05.14.)

Fordította: dr. Gonda László