A miértre persze sokan keresik a választ. Welser-Möst és Dominique Meyer igazgató eleinte ideálisnak tűnt, ketten sikerrel változtattak a Holender-érában eléggé elmérgesedett légkörön, zökkenőmentes volt a napi menet. Az osztrák származású mester, aki megtartotta a Cleveland Orchestra zenei igazgatói posztját is, igen kedvelt Bécsben, jól kijött a zenekarral és páratlan munkabírásról tett tanúbizonyságot. Értékelték sokoldalúságát, s azt, hogy a kezdet kezdetén – 2010-ben, kinevezése után – olyan rövid idő alatt átvett előadásokat. Most úgy tűnik, a harmónia közte és az elzászi születésű francia intendáns között csak látszólagos volt.

Az egyébként kíméletlen (és pletykaéhes) kulturális sajtó meglepően tartózkodóan tálalta a távozás okait, és az érintettek – nemcsak Meyer és Welser-Möst, hanem az Operaház felettes intézménye, a Bundestheaterholding vezetői is szűkszavúnak bizonyultak. Indoklásul a közvélemény csak annyit tudhatott meg, hogy Welser-Möst elégedetlen volt, amiért Meyer sok esetben fontos döntésekből kihagyta. Bár soha senki nem vetette a szemére, hogy a tengerentúli megbízatása gyakori távolléttel is járt, Meyer finoman utalt erre: nem mindig volt mód a konzultációra. Bennfentesek tudni vélik, hogy elsősorban az operák színre állítása – vagyis a rendezői koncepciók, a rendezők kiválasztása – terén voltak ellentétek.

A zenei igazgatói poszt nem létezett mindig, így a betöltése sem kötelező, az Opera enélkül is nagyszerűen működhet. Fejfájást inkább az okozott, hogy Welser-Möst lemondta mind a 34 előadást, amelyen ő vezényelt volna. ( Két 2015-ös bérleti előadást, és a Filharmonikusok báljának megnyitóját tartotta meg csupán az eredeti műsortervből.) A linzi Bruckner –fesztiválon egyébként két héttel a bécsi szakítás után minden vállalt kötelezettségét teljesítette – óriási sikerrel. Welser-Möstnek egyébként korábban is volt már Ausztriában gondja intendánsokkal: két éve Salzburgban az akkori intendáns, Alexander Pereira egy döntésével nem értett egyet és lemondta a tervezett Mozart Da Ponte – ciklus zenei vezetését. Akkor azt kifogásolta, hogy az egyes operák bemutatói túl gyorsan követik egymást. E döntésével azonban nem fordított teljesen hátat a Salzburgi Fesztiválnak.

Bécsben késő ősszel Janáček A ravasz rókácska című operáját, a Traviatát és a Rigolettót – tavasszal Richard Strauss József legendája című balettjét és a felújított Elektrát vezényelte volna (címszerepben Nina Stemme). A Bécsi Filharmonikusok, (akiknek mellesleg új vezetőjük van: az 1974-es születésű Andreas Großbauer első hegedűs vette át a funkciót a 17 éven át regnáló Clemens Hellsbergtől), teljes lojalitásáról biztosította Dominique Meyert. Ez azt is jelenti, hogy elfogadják a hamarjában talált helyettest – ez ennél a zenekarnál nem is olyan természetes.

A kompromisszumkészsége miatt sokat dicsért Meyer hírnevének nem tett jót, hogy alig pár héttel Welser-Möst bejelentése után a francia Bertrand de Billy is megszakította a kapcsolatot a Bécsi Operaházzal. Ő közlékenyebb, másrészt távozása korántsem meglepő. Az elmúlt években többször előfordult, hogy nézeteltérése volt Meyerrel és emiatt lemondott szerepléseket. A jelek szerint ő is a rendezésekkel nem ért egyet. Mostani döntése a közeli jövőben négy Denevér előadást érint (Szilveszterkor és januárban). A repertoár darabokat továbbra is vállalja. De Billy szószegéssel is vádolja Meyert, mondván, hogy az intendáns több esetben nem tartotta be megállapodásukat. Ez általában a rendezésekre vonatkozott.

A lázas karmesterkeresés meglepően gyorsan eredménnyel járt, legalábbis, ami az idei előadásokat illeti. A Janáček-premiert novemberben a cseh, a Denevért a német veszi át. Igaz, ők kevésbé ismertek Bécsben, mint a két távozó, de mindketten sokat szerepelnek az európai zenei életben.

A Bécsi Operaház közönsége egyébként nem feltétlenül ért egyet a két „lázadó” karmester felfogásával, s a jelek szerint szívesen veszi a kevésbé hagyományos operarendezéseket is. Ezt igazolja, hogy a Bécsi Operaház kihasználtsága 90 százalékos. Másrészt a művészek érzékenysége közismert – ez a mostani szakítás sem biztos, hogy végleges.