Hogy miből jön össze a tekintélyes summa, azt felmérések és kimutatások pontosítják. Először is az idén az előző évinél is több, összesen közül választhatnak a bécsiek. Vannak, akik nem érik be egyetlen rendezvénnyel, több bálra is váltanak jegyet. Az előzetes adatok a 2012-13-as szezonban 490 ezer bálozóról szólnak, akik fejenként és alkalmanként átlag 245 eurót költenek. A Bécsi Gazdasági Kamara adatai szerint 270 ezer bécsi tervez báli részvételt, közülük minden negyedik többször is, (ez összesen 375 ezer látogatás) s ehhez jön még 115 ezer külföldi. Kiadásaik közül az első természetesen maga a belépő, a fogyasztás a bálon. A bécsi gazdaság számára fontos bevétel az előkészület költsége is: új ruha, cipő vásárlása, fodrász, kozmetikus, tánctanfolyam, no és a taxi.

Senki nem hiheti, hogy a bálozók csak és kizárólag táncolni akarnak. Igaz, a legtöbben – 85 százalék – a kellemes este kedvéért megy el partnerével, sokakat kifejezetten a bécsi bálok legendás hangulata vonz, vagy éppenséggel barátokkal akarnak találkozni. Egyébként a bécsiek szívesen táncolnak, sikeresek a manapság oly divatos tánctanfolyamok. Van azonban jó tíz százalék, akit egyáltalán nem érdekel a táncparkett, közelébe sem megy: számukra a kapcsolatteremtés a fontos. Ők azok, akik üzleti partnereket hívnak meg, mások beérik azzal, hogy például az Operabál televíziós közvetítésében akár egy pillanatra láthatók legyenek a fontos személyek között.

Ez, a Bálok Bálja, az Operabál a leghíresebb. Februárban rendezik, mindig csütörtökön (az idén 7-én) . A méregdrága páholy jegyek akár egy évvel korábban is elfogynak. A rendezők válogatnak a jelentkezők közül, nem mindenkit látnak szívesen a „a világ legszebb báltermében”, ahogyan az erre az alkalomra széksoraitól megfosztott és alaposan átalakított Operát nevezik. A művészeké az elsőbbség, de a páholyokban ott szorong Ausztria politikai és közéleti krémje, üzletemberek, mindazok, akik számára létkérdés megmutatni magukat, no és fontos vendégeik. Őket az élő tévéközvetítésnek köszönhetően százezrek látják.

A rangsorban a második – amely időben megelőzi az Operabált – a Filharmonikusok bálja a Musikvereinben. E két rendezvény műsorával is kitűnik, neves művészek lépnek fel. Ami az Operabált illeti, a névsor egészen január közepéig szigorúan őrzött titok, de tudható, hogy a világhírű énekesek szívesen tesznek eleget a felkérésnek.

A többi, kevésbé nevezetes bécsi bálra „közönséges halandó” is bejuthat. Szinte minden szakmának van saját mulatsága, a mérnököknek éppúgy, mint a fogorvosoknak, tűzoltóknak, kétkezi munkásoknak, népszerű a kávé – és a bonbonbál. És nem maradhat ki a felsorolásból az „ellenbál” sem, az, amire a Városháza a nincsteleneket hívja meg, nagyjából az Operabállal egy időben. Ez az egyetlen rendezvény, amely eltekint a méregdrága belépőtől, és a máshol kötelező formaságoktól.

A nyolcvanas évek heves tiltakozása – elsősorban a hiúság vásárának tartott Operabál ellen – ma már a múlté. A rendőri készültség mindig nagy, meg is jelenik pár kósza tüntető, de incidens, vagy igazi tömeges megmozdulás évek óta nem volt. Az idén se várható, mint ahogy az sem, hogy a kétségtelen gazdasági válság bármit is változtasson a bécsiek e hagyományán.