Minden változik, mégpedig soha nem sejtett rekordsebességgel – mondja János Zsolt. A jelenlegi nyugdíjrendszerek számítási modelljei a legtöbb országban több mint száz évesek. Akkoriban sok tekintetben egészen más volt a helyzet. Például a fiatalok létszáma jóval nagyobb volt, mint a nyugdíjasoké, a lakosság várható élettartama pedig lényegesen alacsonyabb volt. Ma szinte minden európai országban a nyugdíjrendszer, az idősek ellátása. a következő évtizedek kulcskérdése. Az államok eladósodása nagyrészt a nyugdíjrendszerekre vezethető vissza.

Szám-kavalkád

2050-re megtízszereződik a százévesek száma a világban, beleértve az európai államokat is. A mi országainkban minden második idén született megérheti 100. születésnapját. Az ENSZ legfrissebb becslése szerint jelenleg 343 ezer százéves él szerte a világban. Ausztriában például 1400 olyan személyt tartanak nyilván, aki már megünnepelte centenáriumát. 1990-ben 200-an tartoztak e korcsoportba, 2050-ben csaknem 12 ezren lesznek.

Ez azt is jelenti, hogy minden második európai újszülött megérheti századik születésnapját. A legjobb esélyük erre egyébként az iskolázott nőknek van- ma a százévesnél idősebb nők száma négyszer annyi, mint a férfiaké. A szakértők szerint Japánban él a legtöbb százéves, és ez a jövőben is így marad: 2050-ben ott az összlakosság egy százaléka lehet százéves, vagy annál idősebb. Ma még kevés a 110 évet betöltöttek száma: világszerte csak 70 –et tartanak nyilván. Közülük 27 115 évesnél is idősebb.

Mindebből világosan következik, hogy a privát előgondoskodás a kor első számú követelménye. Az érintettek kérdése persze elsősorban az, hogyan kell ésszerűen eljárni.

Jó példát mutat e tekintetben az egyik szerződött partnere, amely minta-módszert dolgozott ki. Az időskori ellátás tervezésénél az első kérdés, vajon a várható jövedelem elegendő lesz-e az egyén megszokott életszínvonalának fenntartásához időskorában. Ebbe beletartozik a gondoskodás a hátramaradottakról, ha azok keresőképtelenné válnak, vagy ápolásra szorulnak. A továbbiakban is nőni fog az igény a megfelelő tőkefedezetű munkahelyi- és privát élet – és magán nyugdíjbiztosításra, amely alap-befektetéssel egészül ki. Mindehhez persze már ma is félre kell tenni.

Takarékoskodni mindenáron?

Néhány évvel ezelőtt az ilyenkor feltett kérdés így hangzott: Mennyit akarok félretenni nyugdíjas éveimre? Ma másként fogalmazunk: mennyit kell elvonnom a napi fogyasztástól, hogy félretegyem öreg bnapjaimra? Természetesen ez a takarékoskodás mindig egyet jelent azzal, hogy valamennyit el kell vonni a fogyasztástól – a jövőbeni fogyasztás biztosítása érdekében.

Nehéz döntés. János Zsolt tapasztalatai szerint Európa szinte valamennyi országának lakosságában tudatosult, hogy az állami nyugdíj nem lesz elég – és a legtöbben mégsem tesznek semmit. Azt mondogatják, hogy nincs pénzük az előtakarékoskodásra. A pénzügyi tanácsadó úgy látja, az emberek egyszerűen képtelenek változtatni a szokásaikon, semmit nem akarnak feladni, nem mondanak le az utazásról, a néha pazarló fogyasztásról, a túl bőkezű ajándékozásról. Talán itt van a legnagyobb különbség a nyugat – és a kelet-európaiak között. A nyugati államokban sok tekintetben kielégítettebbek az emberek, és már képesek más értékekben gondolkodni. Ez nem a tájékozottságukkal magyarázható, inkább azzal, hogy több ideje élvezik a fogyasztás örömeit. A közép-kelet-európai országokban élők érthetően igyekeznek sok mindent bepótolni, de tudomásul kell venni, hogy a feltételek radikálisan megváltoztak.

Az ügyfelei, az ő ismerőseik, akik eljárnak a tanácsadó cég rendszeres előadásaira, szakszerű áttekintést kapnak a világban végbemenő gazdasági folyamatokról – miközben az előadók, maguk is gyakorló pénzügyi tanácsadók nem győzik hangsúlyozni, hogy jóslással nem foglalkoznak, lehetetlen pontosan előrelátni a folyamatokat. De a lehetőségek mérlegelésekor mégis ki lehet szűrni a nagyobb kockázatokat. Ez vonatkozik az időskori előgondoskodásra is.

A személyre szabott pénzügyi tanácsadás e téren azzal kezdődik, hogy a szakember felméri ügyfele anyagi helyzetét, mérlegre teszi bevételeit és kiadásait, azok várható alakulását. Ennek tudatában tervezi meg, milyen összeg tehető félre az időskori napokra, anélkül, hogy a napi fogyasztás kellemetlenül, a megélhetést veszélyeztetve beszűküljön. Segít abban is, milyen befektetési formát érdemes választani. A piacot ismerve és áttekintve általában több megoldást javasol egyszerre – és a továbbiakban ügyfele életének, pénzügyi helyzetének alakulását figyelemmel kíséri, jelzi, ha változtatásra van szükség. Akik az ilyen szolgáltatást igénybe veszik, elégedettek, hiszen nagy tehertől szabadulnak meg.