Nyolc évvel ezelőttig semmiben nem különbözött az élete a többiekétől, akik napi nyolc órában végezték munkájukat. A linzi születésű asszony a bécsi magisztrátus egyik osztályán dolgozott, nevelőként. 41 évi munkaviszonya a szociális gondozás különböző területeihez kötötte. Amikor 2002-ben nyugdíjba ment, pontosan tudta, hogy az igazi munka most kezdődik.

Egyesületet alapított, s hozzálátott a feladathoz, a hajléktalanok, a menedéket kérő – ám engedélyhez csak nehezen jutó – nincstelenek elhelyezéséhez. Hivatalokban kérincsélt, támogatókat gyűjtött, kérvényeket írt, szervezett. Nyolc év után ma 100 lakásban 400 rászorulót helyez el, ennél sokkal többeket élelmez, segít tanácsaival, nyújt többet, mint a remény a talpra álláshoz.

Ute Bock szállásain, az általa fenntartott lakóközösségekben rend van, s bár a szomszédok néha panaszkodnak, az erélyes hölgy hamar bebizonyítja, hogy merő rosszindulat vezérli őket, nincs igazi okuk a felháborodásra. Ugyanilyen rend van a könyvelésében – igaz, ma már 50 munkatársa segíti, szigorúan önkéntes alapon.

Hogy mit jelent ez az immár elfogadott intézmény, azt azok tudják igazán értékelni, akik ideig - óráig élvezték a segítséget. Ott kezdődik, hogy Ute Bock jelenleg ezer embernek postai címet biztosít az egyesület bécsi (II. kerületi) „főhadiszállásán”. Ezek az emberek ily módon elérhetők, megtalálhatók. Ennél is többet jelent, hogy heti négyezer eurót oszt szét élelmezési költségként: a családok 60 eurót, az egyedülállók 20 eurót kapnak. Nem sok, de az életben maradáshoz elég - mondja.

A kevés védencéért, akinek alapellátását az állam fedezi, Bock lakbért kap. Egyébként a költségeket kizárólag adományokból fedezi. A legínségesebb időkben is érkeznek a borítékok, ki-ki annyit ad, amennyit tud. Öt eurós adomány is előfordul, de 30 ezer is. Az egyesület honlapjáról megtudható, milyen formában lehet adakozni, de az is kiderül, mennyiféle rendezvény – jótékonysági fesztivál, sportverseny stb. – kötődik már Frau Bock nevéhez.

Eddig minden jelentkezőnek tudott segíteni, az idei az első év, hogy nem elég a férőhely. Nem keseredik el, fáradhatatlanul szervez. És az sem töri le, ha egyik-másik védence becsapja. Bűncselekményt nem tűr el, ha ilyesmi előfordul, együttműködik a törvények őreivel. Saját erkölcsi érzékén túl a többiek érdeke is ezt kívánja - véli.

Ute Bock elképesztő emberi sorsok ismerője, történetekben, szomorúakban és happy enddel végződőkben nincs hiány. Ő maga már régen feladta álmait – annak idején utazott volna, most beéri azzal, hogy a nála menedéket keresők elbeszéléseiből tudjon meg többet a távoli tájakról. Naponta öt óránál többet soha nem alszik. Saját otthonát csak egy cicával osztja meg, de magányosnak nem mondható, és optimizmusa is töretlen.

Őszinte hívei között történetesen akadt egy ifjú filmrendező: Tom-Dariusch Allahyari immár két filmet készített Ute Bockról, a másodikat „Ute Bock őrült világa” címmel az idei Viennalen mutatták be. Az első tavaly készült: Bock for president volt a címe). Ezúttal a címszerepet maga Ute Bock játszotta – s mindezt persze elsősorban abban a reményben, hogy a film révén még több támogatóra lel. Ugyanez várható a könyvről, amely a Molden kiadónál mostanában jelent meg.