Az idei bregenzi és salzburgi  megnyitó premier volt az új osztrák államfő számára: Alekszander Van der Bellen a szokásoknak megfelelően kis kultúrpolitikát is vegyített hivatalos  beszédébe. Mörbisch ilyen szenzációval nem dicsekedhet, tény azonban, hogy itt is jelen van "mindenki, aki számít",  ráadásul azért, mert jól érzi magát. Így aztán Carl Zeller viszonylag nem olyan ismert operettje, a Madarász-  operettje bemutatójának televíziós közvetítése most is az előadás élményén túl nyújtotta a "leskelődés" örömét: melyik híresség avagy az ő neje milyen ruhában jelent meg az eseményen, ki kire mosolygott, és mit válaszolt a közvetítő ripporter néha bugyuta kérdésére.

A bregenzi közönség

Bregenz, a varázslatos tószínpad általában a fantasztikus díszlettel - no és a létesítmény egyedülálló  méretével és elhelyezkedésével - hódít. Színházi előadásokat is tartanak a (a kőszínházban), de inkább csak becsületből: a vonzerő a Bodeni tavon felépített  mindig szenzációs színpadkép, és persze maga az operaelőadás, amely a fantasztikus technika jóvoltából a jó hatezer férőhelyes nézőtér minden pontján tökéletesen hallható. Elragadóbb látványt nehéz elképzelni, mint a néha haragos, máskor csillagos ég alatt, a csillogó víztükörből kiemelkedő látványos díszlet, de aki hátra - körbetekint a hatezres közönségre, a szépen elrendezett széksorokra, annak is tátva marad a szája. Érdemes már kicsit a kezdés előtt beülni, mert jó a rálátás a tóra, ahonnan a szomszédos országokból, Svájcból és Németországból - hajón érkezik a közönség egy része. 

Az idén Bizet Carmen című operáját mutatták be július 19-én (szakadó esőben) és adják elő remélhetőleg kedvezőbb időjárási viszonyok között augusztus 20-ig. Huszonöt év után tér vissza ez a mű a tószínpadra, de persze más rendezésben - a dániai Kasper Holten jóvoltából, aki jelenleg a londoni Royal Opera House Covent Garden operaigazgatója. Nem csoda, hogy a díszlet készítésére angol tervezőt kért fel. A fesztivál állandó zenekarát - a Bécsi Szimfonikusokat - Paolo Carignani vezényli - őt az itteni törzsközönség már ismeri, hiszen 2015-16-ban a Turandot karmestere volt. A program és a szereposztás a fesztivál honlapján található.

Egész Salzburg egyetlen színpad (volt)

Legalábbis a nyitás előtti hétvégén. Pontosan nyolcvan ingyen látogatható előadás várta a közönséget, több mint 30 helyszínen, csaknem ezer közreműködővel. A fellépők között ott voltak sokan az "igazi" fesztivál szereplői közül is - legalábbis az egyik legnépszerűbb rendezvényen, az autogram-órán. A nyílt hétvége egyébként a Salzburgból csúfosan eltávolított Alexander Pereira ötlete volt - de az olyan jónak bizonyult, hogy bármennyire is haragszik is rá a kuratórium, a rendezvényt évről évre ismétlik. 

Az intendánsok mostanában elég gyakran váltakoznak - az idei évad az első, amelyet Markus Hinterhäuser neve fémjelez. A megnyitó fő érdekessége nem annyira az államfő beszéde volt, mint a meghívott vendégelőadóé: Ferdinand von Schirach azt a kérdést boncolgatta, vajon a cél mennyiben szentesíti az eszközt. A berlini sztárügyvéd és sikeres bestseller szerző ismert személyiség, aki megnyilvánulásainak köszönhetően  sikerrel küzdötte le a nevével együtt járó előítéletet:  nagyapja, Baldur von Schirach a náci párt oszlopos tagja volt, a Hitlerjugend vezetője, később Ausztria birodalmi helytartója. A bécsi Hofburgból irányította 180 ezer osztrák zsidó deportálását.

Anna Netrebko az Aida címszerepében -  Salzburger Festspiele © Kirk Edwards

Az új intendánsnak nincs könnyű dolga, mert a salzburgi programot értő és kritikus szemek figyelik.   Tarsolyában - legalábbis, ahogyan előre jelezte - vannak különlegességek. A legnagyobb figyelmet kiváltó operaprogramban mindenesetre öt bemutató szerepel. Közülük a legnagyobb érdeklődést a július 27-i Aidát előzi meg, a címszerepben mindenki kedvencével, Anna Netrebkoval, a karmesterpulton Ricardo Mutival.

A salzburgi program a maga sokrétűségében  (negyvenöt nap, 14 helyszín 220 előadás, köztük persze prózai, sőt ifjúsági rendezvények is),  aligha ismertethető egyetlen cikkben, a honlapon teljes egészében megtalálható. 

Persze nem lenne célravezető az olvasóknak azt a tanácsot adni, hogy keressék fel a nagy  fesztiválok rendezvényeit: a jegyek már jó előre elfogytak, nem beszélve arról, hogy a helyárak csillagászatiak. Aki azonban ausztriai üdülőhelyen tölt néhány hetet vagy napot, annak érdemes kicsit körülnéznie: szinte minden régió megrendezi a maga fesztiválját, elég egy szebb tér, egy kolostor vagy egy várrom, és máris színvonalas előadásokra bukkanhatunk. Érvényes ez Bécsre is, ahol kisebb nagyobb zenés vagy prózai seregszemlék várják a látogatókat.