A kuratórium szabadulna tőle minél előbb – Alexander Pereira viszont ragaszkodik szerződésének betartásához, vagyis maradna 2016-ig a Salzburgi Nyári Játékok intendánsa. Közben a milanói Scala már 2015-től várja: a minap jelentették be, hogy ő lesz a nevezetes intézmény következő igazgatója. A salzburgi fesztivál híveit most az is aggasztja, vajon a kevéssé kedvelt Pereira viszi-e a szponzorok és a művészek egy részét is. Kezdődhet a szokásos találgatás: ki lesz a következő Salzburgban? A Zürichből osztrák származású kulturális menedzser a jelek szerint nem tett szert túl nagy népszerűségre: a salzburgi intendáns személyéről döntő, részben politikusokból, részben idegenforgalmi szakemberekből álló testület nem éri be azzal, hogy nem hosszabbítja meg Alexander Pereira 2016-ban lejáró szerződését. Amióta tudott, hogy 2015-től Pereira váltja fel Stephane Lissnert a milánói Scala élén, az illetékesek kórusa – a salzburgi polgármester vezetésével – azonnali, vagy legalábbis mielőbbi távozását követeli. Mondván, hogy a Salzburgi Nyári Játékokat nem lehet másodállásban irányítani.
Az érvelés sántít: Pereira 2011-es kinevezése idején még egy évig párhuzamosan a zürichi operát is vezette. Elődjének, Jürgen Flimm-nek annak idején megengedték, hogy a salzburgi mellett a Ruhr-vidéki fesztivált is igazgassa – és nem volt ezzel semmi baj. A különbség: Flimm kedvelt volt, Pereirát nem szeretik.
A salzburgiakat az is sérti, hogy búbánat helyett menesztésének hírére Pereira rögtön megpályázta és meg is kapta a milanói igazgatói posztot. Mit tettem volna? – kérdezi Pereira a tucatnyi interjúban, amely ezekben a napokban az osztrák sajtóban vele készült. Vártam volna 2016-ig, hogy aztán kezdjek pályázgatni és jó esetben 2018-19-től állást találni? És addig? Bámuljam a falat a salzburgi villában, amelyet a fesztiváligazgatás miatt vettem?
Ugyanígy nem győzi hangsúlyozni: esze ágában sincs cserben hagyni Salzburgot. 2016-ig már kész a program, az egyeztetés és szerződéskötés művészekkel.
Pedig Salzburg nem vett zsákbamacskát 2011-ben. Akkor is köztudott volt, hogy Pereira kemény menedzser, előzőleg Zürichben nap mint nap lemondással fenyegetőzött. Tanúsíthatja ezt Franz Welser-Möst, a Bécsi Opera jelenlegi zenei igazgatója, aki Svájcban évtizeden át együtt dolgozott vele.
Pereira előzőleg már kétszer hiába pályázott, nem kapta meg a Salzburgi Nyári Játékok igazgatói posztját. Először nem sokkal Karajan halála után, amikor még a Konzerthaus igazgatójaként érdeklődött. Akkor Gerard Mortier egyszerűen kiütötte. Másodszor ő volt a hibás: olyan mindent alapvetően felfordító strukturális változásokat vázolt fel tervei között, hogy elijesztette magától a kuratóriumot.
2011-ben nem próbálkozott ilyesmivel, ám még át sem vette hivatalát, máris lemondással fenyegetőzött arra az esetre, ha megkurtítják a költségvetést. Márpedig lefaragásban nem volt hiány: ezek az évek a takarékoskodásról szólnak. A fenyegetőzés, vita a kuratórium és az igazgató kapcsolatában mindennapossá vált, egyikük sem titkolta, mennyire nem kedveli a másikat – vagyis Pereira menesztésének alapvető oka, hogy ki nem állhatják. Miközben szponzor-gyűjtésben kimondottan tehetséges, és nem utolsósorban Salzburg tekintélye miatt a remek művészek jöttek hívó szavára. Most félő, hogy a szponzorok és a művészek is követik majd Milanóba. Az sem kis rang, ha valaki a Scalában énekel...
Mellesleg Salzburgban a művészekkel is akadt konfliktus, elsősorban anyagi természetű. Az érdekképviseletet egy magyar származású énekesnő, Elisabeth önként vállalta. Úgy érezte, betelt a pohár, amikor Pereira megvonta a fellépők gázsiját a próbák idejére. Ez heteket jelent jövedelem nélkül, méltatlan és nehéz helyzetbe hozza az énekeseket, akiknek amúgyis lakóhelyüktől távol kell megszervezni az életüket. Kulman persze nem tudta meggyőzni az anyagi okokra hivatkozó intendánst, aki biztos volt a dolgában. Salzburgban fellépni presztízskérdés, a méltatlankodók úgysem fogják lemondani a szerepüket. Elisabeth Kulman mindenesetre sajtóközleményben tudatta: egyetlen könnycseppet sem hullajt Pereira távozása miatt.
A kérdés, hogyan tovább. Ha sikerül már 2014-től megszabadulni Pereirától, az irányítást átmenetileg, a végleges megoldásig a fesztivál elnökségét igazgató Helga Rabl-Stadler (menedzserként) közösen látná el a jelenlegi prózai igazgatóval. Sven-Eric Bechtolf az egyik titkos jelölt – a német származású színész-rendező már bizonyított operarendezőként is: Wagner-rendezés Bécsben sikert aratott. A kuratórium azonban valójában nem őt, hanem Markus Hinterhäusert szeretné megszerezni. Csakhogy ő éppen 2014-ben veszi át a Bécsi Ünnepi Hetek igazgatását, és Bécs aligha mond le róla a szerződés 2016-os lejárta előtt. Szóval a sakkjátszma folytatódik. Szerencsére július végétől a salzburgi hírek inkább a fesztivál előadásairól szólnak majd.
.png)
