Sűrű, eklektikus, nehezen áttekinthető - mindez a Viennale kritikájaként hangzik el, de tekinthető dicsekvésnek is, hiszen azt jelenti: itt aztán mindenki megtalálja azt, amire vágyódik. Vagyis a szerteágazó program ebben az esetben bocsánatos bűn. Igaz, Hans Hurch, a rendezvény igazgatója (húsz éve, és még 2018-ig) az idei fesztivált egy nappal megkurtította, mondván, hogy így könnyebb az eligazodás a programnban . de ezt valószínűleg maga sem gondolja komolyan.

Az 54.  fesztivál ugyan már október 20-án elkezdődik a retrospektív vetítésekkel, a hivatalos része azonban csak a nyitó filmmel indul - október 27-én. Az idén Kenneth Lonergan „Manchester by the Sea“ című melodrámáját láthatta a közönség. A hagyományoknak megfelelően most is van olyan meghívott vendég, akit személyesen is megismerhetnek rajongói, miközben filmjeik több előadáson is megtekinthetők. Igaz, az amerikai Christopher Walken bécsi látogatását az utolsó percig nem lehetett biztosra venni (nem szeret repülni- válaszolta a meghívásra). Jó száz filmjéből persze nem volt könnyű kiválasztani azt a tucatnyit, amelyet levetítenek. Biztosan Bécsben lesz John Carpenter, az amerikai énekesnő,  Patti Smith pedig még koncertet is ad a Gartenbau moziban.

Az idei Viennale érdekessége, hogy igen sok portréfilmet mutatnak be  a dokumentumfilm kategóriában, színészekről, rendezőkről, művészekről, politikusokról.  A legtöbb jegyet  természetesen mindig a játékfilmekre adják el,  különösen, mert ezek egy részét már nagyobb fesztiválokon bemutatták, vagyis ismerősen cseng a címük, másrészt igen sok a távoli országokban készült film.

Az eligazodás a programok között a honlapról letölthető füzetből azért nem annyira bonyolult. A fesztiválon nincs hivatalos verseny, de azért díjakat osztanak - nem csak a hivatalos zsűri és Bécs városa, hanem a filmkritikusok is. Nincs könnyű dolguk, összesen jó 300 előadásból kell válogatni.

A kihasználtság egyébként évről évre nő, tavaly már csaknem elérte a nézőszám a százezret. A Viennale egyébként az idén is célul tűzi ki a kis mozik megmentését, vagyis a helyszínek kiválasztásánál most is gondoltak a patinás kis belvárosi filmszínházakra, amelyek az osztrák fővárosban is a túlélésért küzdenek.  A program itt tölthető le.