Az időjárásra mindenképpen figyelni kell,  Bécs szelesebb és hűvösebb mint Budapest. Ha nagyobb a bizalom az osztrák előrejelzés iránt, akkor a legjobb az osztrák televízió meteorológiai szolgáltatása, igaz, ez  csak öt napot jelez előre. Aki távolabbra tervez, annak megfelelőbb a daswetter.at.

A nap kiválasztása persze nem csak az időjárás függvénye - a két hölgy például első pillantásra a legalkalmasabbnak október 26.-át találta. Ez azonban Ausztria nemzeti ünnepe, aminek van előnye és hátránya. Előnye, hogy ezen a napon a múzeumokba ingyen, vagy mérsékelt árú belépőjeggyel lehet bemenni - viszont ennek megfelelően sokan lesznek. És vásárolni a nemzeti ünnepen végképp nem lehet, minden szigorúan zárva (Decemberben sem árt vigyázni, akkor eggyel több az ünnepnap, mint nálunk, a május pedig végképp nehéz, szinte minden héten van egy hivatalos ünnep.)

A legkényelmesebb vonattal utazni - ez kicsit drágább, mint a busz, amiből ma már társaságonként napi legalább öt járat van. Történetünk szereplői azonban a vonat mellett döntenek. Ők szívesen sétálnak, nem akarnak túl nagy területet bejárni Bécsben, tehát nem feltétlenül érdemes olyan vonatjegyet venniük, amely a tömegközlekedési jegyet is tartalmazza. Annál is kevésbé, mert a kirándulójegyek általában négy napos tartózkodásra érvényesek, a tömegközlekedési jegy az első két napra szól, az árkülönbség nagyjából 10 euró, ennyit a Bécsben töltött pár óra alatt  akkor sem költenek közlekedésre, ha le sem szállnak a járműről. Különösen, ha nyugdíjasok. Ők személyenként 2 euró 80 centért megvehetik az egyenként két  - egy-egy órás - utazásra szóló jegyet. A metróállomáson az automata érintőképes monitorján a " 2 Fahrten ermäßigt" felirat érintése után jutnak tovább a "senior" ablakhoz. Meg lehet előre is venni online a jegyet.

A hölgyek a 9.40-kor induló vonatot választották, amely 12 előtt már benn van a Hauptbahnhofon - és ezzel máris megkezdődhet a városnézés, hiszen Bécs új, alig másfél éve átadott főpályaudvara igazi látványosság.  Az aluljáróból a Wiedner Gürtel/ Prinz Eugenstrasse feljáratot kell választani-  ha,  ahogyan tervezték, a Belvedereben kezdik a programot. (Ó ha lenne több idő, a másik irányban ott az Arsenal, a Hadtörténeti múzeum, ami meglepő módon maga a csoda, izgalmas épületegyüttes, tanulságos gyűjtemény - no de a pár órából erre nem lehet időt pazarolni).

A Belvederebe a széles  Wiedner Gürtelről az alsó kerten át éppúgy bejutni, mint a Prinz Eugen Strassen kicsit följebb sétálva, és micsoda szerencse: most nyílt egy remek kiállítás, igaz, az Alsó-Belvedereben, a hatalmas park túloldalán.  Biedermeier festők, Waldmüller, Amerling és mások talán ritkábban látható varázslatos képei, megadják a hangot, jókedvre derítenek. Ehhez azonban át kell sétálni a gyönyörű  parkon (és előtte persze be lehet nézni a Felső Belvedere állandó kiállításába,  a restitúció miatt kicsit foghíjas Klimt-anyagba. Vagy a  nagyterembe, ahol 1955 május 15-én aláírták az államszerződést Ausztria függetlenségéről, és  az ablakon át ki lehet nézni az erkélyre, ahonnan az akkori kormánytagok bejelentették a függetlenséget.) A Felső - és Alsó- Belvederebe kombinált jegyet lehet váltani, nyugdíjasoknak és diákoknak kedvezményes áron.

Waldmüller: Úrnapja reggelén (1857)

A parkon át, (amelynek felső pontjáról szép időben ellátni a Stephansdomig, és ahol a második világháború utáni éhínségben a bécsiek kis parcellákban zöldséget termesztettek), kellemes a séta a lenti, kevésbé látványos épületig. Itt nyílt meg a napokban a fent említett kiállítás. A lenti kijárat a harmadik kerületi Rennwegre visz - szemben a "lengyel templom", előtte jól felismerhetően II. János Pál pápa szobra. A lengyel hívők hétvégén ezt a részt  szinte elözönlik. Hétköznap csöndesebb.

És jobbra ott van a környék legnagyszerűbb vendéglője (már bőven ebédidő van, mire a bizonyára kicsit fáradt két turista ideér),  a Salm Bräu, az egykori szaléziánus rendi kolostor borpincéje, ahol ma helyben sört főznek. Az étlap remek, osztrák és cseh ételek,  az árak elviselhetőek,  a jókora rántott hús körettel 12 euró körül van, a kiszolgálás jó, és csak vasárnap nagy a zsúfoltság. Sört inni szinte kötelező...

Lehetne éppen kószálni a harmadik kerület - a követségi negyed -- remek palotái között, benézni  Savoyai Jenő egykori nyári palotájába, de erre nincs idő, el kell jutni a belvárosba. Nem hosszú út ez, a két hölgy a legjobban teszi, ha balra fordulva lesétál a Schwarzenberg térre - egy pillantást vetve az itt rendületlenül álló szovjet hősi emlékműre, majd jobbra fordulva a Heumartkton tovább az Akademietheater irányába. Kár hogy utasaink  már ebédeltek, itt, a színház hátsó bejáratával átellenben  is van egy remek kis vendéglő, a Gmoakeller,  kockás terítő, ízletes bécsi fogások, jó áron. Tovább az Intercontinental nem túl vonzó épületével átellenben gyönyörű Jugendstíl ház, a bécsi városi kertészet központja, évszak szerint mindig megújuló installációval. És ez már a Stadtpark, minden szépségével,  Otto Wagner által tervezett metróállomásával, odalenn az egykori Wien folyó, partján hatalmas Zsolnay vázákkal.

A parkon átsétálva a turista máris benn van a belvárosban. Több irányban indulhat persze, átszelve az elegáns szállodáktól övezett  Parkringet. A legtávolabbi ponton a belváros kevésbé ismert utcáin, a Wollzeile nevűn elindulva, majd jobbra fordulva egy keskenyebb kis utcán eljutni a Tudományos Akadémia izgalmas épületéhez, mögötte az Irók Háza ( Alte Schmiede). Kanyargó szúk utcák, hangulatos házak, remek kapualjak - nem lehet eltévedni, előbb utóbbi kijut az ember a Stephansdomhoz,  a Kärntnerstraßéra.  Itt aztán nagy a dilemma, hiszen a cél az Albertina kiállítása lenne.

És vásárolni?

A kísértés nagy, a  sétálókat eltéríti a kirakat nézegetés, vagy a második sarkon a Nordsee lánc belvárosi vendéglője - talán a vonatútra kellene pár szendvicset venni...), esetleg az egymást követő hangulatos kávéházak. Valamit mégis csak kellene vásárolni ... Hölgyekről lévén szó, a Stephansdom közelében, még mielőtt rátértek a Kärntnerstraßéra, a Grabenen érdemes benézni a Bonita márkaboltba - ilyen Budapesten nincs. Kicsit odébb, a Peterskirche mögött a Bauernmarkton a COS (a H & M színvonalasabb filiáléja) árban megfelelő és molettebbeknek is divatos ruhákat kínál. A Kärntneren pedig ott a Peek & Cloppenburg - ott nem lehet csalódni, minden megtalálható. Csak  az a baj, hogy innen aztán nemigen lehet gyorsan kijönni.

Ha mégis sikerül továbbmenni,  akkor az áruházzal átellenben érdemes átmenni a Neuer Marktra - ez Bécs legrégibb tere --, a Ring felőli sarkon, már a Tegetthoffstraßén ott a Habsburgok temetkezési helye, a Kapuzinergruft , ahova persze most nincs idő bemenni. Az utcán továbbhaladva lassan kiérnek utasaink az Albertinához. Baj van - itt megint el lehetne tölteni egy teljes napot, vagy inkább többet. Az időszaki kiállítást a pointilisták  műveiből állították össze, már a cím is vonzó: Seurat, Signac, Van Gogh  -, de még ott van az emeleten Monet-tól Picassoig címmel a Batliner gyűjtemény. Szerdán este kilencig van nyitva a múzeum, kérdés, mikor indul a vonat... .

Ha már sietni kell, most lehetne felszállni  a D jelzésű villamosra, a  Ringen, átellenben az Operával,  a Schwarzenbergplatz felé  (végállomás Alfred Adler str). És akkor most kiderül, hogy a két barátnő eddig nem vette igénybe a tömegközlekedést, nincs is jegye - automata pedig csak a metróállomásokon van. Akkor mégis lett volna értelme online vásárolni? https://shop.wienerlinien.at/ A villamoson is kapni jegyet, de ez kicsit drágább - döntés kérdése. Mindenesetre a villamosról, a Prinz Eugen Straßén ismét elhaladva a Belvedere mellett , egyenesen a Hauptbahnhofnál kell leszállni. És ezzel vége a napnak - lehet tervezni a következő bécsi látogatást, mert bizony van még mit megnézni.