És akkor itt vannak még a szellemileg aktív, a kormánnyal szemben kritikus egyetemek is. Röviddel ezelőtt elüldözték az országból a Közép-Európai Egyetemet (Central European University/CEU), mert a rendszer számára ellenőrizhetetlen volt. A nemzeti főiskolák természetszerűen könnyebben hagyják magukat elnémítani, az “elnémítani” szó valódi értelmében a leginkább a Színház és Filmművészeti Egyetemre vonatkozik. A rektori hivatal, a szenátus és a kancellári hivatal vezetőinek lemondását követően, többek között Enyedi Ildikó filmrendező, Ascher Tamás és Bodó Viktor is beadta a lemondását. Enyedi 2017-ben a “Testről és lélekről”című szerelmes filmjével Arany Medve-díjat nyert Berlinben. Ascher Tamást Anton Csehov orosz szerző műveinek nagyszerű színpadra állításáért értékelik Magyarországon. Bodó Viktor rendszeresen rendez a Bécsi Volkstheaterben, legutóbb Henrik Ibsen “Peer Gynt”-jét vitte színre. A diákok megkezdték a Budapest központjában található egyetem elfoglalását. Röviddel ezelőtt a színészegyetem csaknem valamennyi jogosítványát hivatalosan átvette egy új kuratórium, amelynek tagjai kivétel nélkül Orbán Viktor miniszterelnök kinevezettjei.
Az egyetemi autonómia felszámolásának hajtómotorja Vidnyánszky Attila, a kuratórium elnöke. Vidnyánszky élvezi Orbán bizalmát, és egyben a Nemzeti Színház igazgatója is. Szeme előtt “egy új nemzeti kultúra” megteremtése lebeg. Véleménye szerint a színészegyetemen eddig baloldali nézetek uralkodtak, amelyek útjában állnak ennek a szándéknak. Emellett Vidnyánszky azt gondolja, hogy a német színházak és persze általában a német kultúra károsan befolyásolják a magyar színházművészetet. (A szerző megjegyzése: Magyarországon nem tesznek különbséget a német és az osztrák kultúra között.) Tehát: semmi Beethoven, Mozart vagy Schubert; sem Goethe sem Schiller vagy Grillparzer; nem is beszélve Thomas Mann-ról, Günther Grass-ról, Elfriede Jelinek-ről vagy Peter Handke-ről; semmi Klimt vagy Schiele; és természetesen semmi bécsi szelet, semmi frankfurti virsli, csakis kizárólag pörkölt.
A magyarországi nem magyar népcsoportokkal szemben folytatott szélsőséges magyarosítási politika, amely a “kiegyezéstől” 1867 márciusától 1918-ig tartott, a mai kicsiny trianoni Magyarországon 2010 óta boldog ősállapotát ünnepli. Bár köztudott, hogy a Magyarország utódállamaiban 1989/1990-ben megtartott választások késői reakcióként magyarellenes nacionalista érzelmű pártokat is hatalomra emeltek, Orbán mégis egy antidemokratikus és szélsőségesen nacionalista politikát folytat, amelynek súlyos következményei lesznek majd országa jövőjére. Wiener Zeitung, 2020.09.29.
Fordította: dr. Gonda László