Az osztrákok tehát nem kértek a szélsőjobboldali, EU-ellenes politikából, a kiszámíthatatlan jövőből - aminek veszélyét az FPÖ jelöltje magában hordozta. A mesterségesen gerjesztett idegengyűlölet éppoly kevéssé jött be, mint az a szélsőségesen durva hangnem, ami a hosszúra nyúlt kampányt a végén jellemezte. Van der Bellennek (VDB) nem ártott a vádaskodás - a legutóbbi tévévitában Hofer a keleti országok javára végzett kémtevékenységgel gyanúsította, kommunista múltat rótt fel, nem beszélve a korábbi vádaskodásoktól (betegség, ötven éve halott apjának náci múltja,stb).
A választói szándékok szokásos feltérképezése azt mutatja, hogy a Van der Bellenre szavazók számára a professzor Európa barát beállítottsága volt a döntő, és az a meggyőződésük, hogy Ausztriát nemzetközi téren jobban képes képviselni. Másrészt igen sokan elsősorban azért szavaztak rá, hogy megakadályozzák Hofer - és ezzel egy jobboldali populista - győzelmét.
 |
| Az utolsó tévé vita |
Bár Hofer szavazói a legfontosabbnak azt tartották, hogy az FPÖ jelöltje "megérti a kisemberek gondjait" - ez kevésbé esett latba, mint az ellentábor bizalma VDB iránt. Utóbbi egyúttal arról is szól, hogy az egykor a Zöldek párttá alakulását oly sikeresen megvalósító politikus az újabban meglehetősen megosztott ausztriai társadalomra is jótékonyan hat majd, és inkább az árkok betemetését, mint újabbak kiásását segíti elő. Ami pedig az élesen idegenellenes, elsősorban a menekültekkel és az arabokkal szembeni gyűlöletkampányt illeti - nos az nem hozta meg a szélsőjobboldali pártnak a várt sikert. VDB gyakorlatilag még azokban a tartományokban is erősített, ahol most is lemaradt Hofer mögött ( Burgenland, Stájerország)
A nyolc hónappal ezelőtti második fordulót előbb az FPÖ óvása miatt októberi ismétlésre ítélték, ezt azonban nevetséges technikai hibák (rosszul leragasztható boríték) miatt el kellett elhalasztani. A halasztott ismétlést most tényleg a legnagyobb körültekintéssel tartották meg, még a részvételről sem szivárgott ki egyetlen adat sem idő - 17 óra - előtt. Mindezek fényében Heinz-Christian Strache, az FPÖ elnöke a riporter kérdésére leszögezte: ezúttal nem lesz óvás, elfogadják VDB győzelmét - amihez Norbert Hofer is gratulált, jóval a végeredmény kihirdetése előtt.
Néhány szó az új államfőről
A 72 éves Van der Bellen kellő jogi ismeretek és a megfontolt személyiség félreérthetetlen jegyei mellé tekintélyes ismertséget tud felmutatni. A Zöldek egykori elnöke, aki a színes fiatal gárdából harminc évvel ezelőtt pártot kovácsolt, most függetlenként indult. Professzorként, egyetemi tanárként, jogtudósként tisztelet övezi, megszólalásai mindig figyelmet keltenek, nemcsak mondandójával, hanem előadásmódja, a pontos fogalmazás igényét jelző, jó helyen tartott szünetek miatt is. A Zöldek pártvezetői teendőit 2008-ban átadta a nála jóval fiatalabb Eva Glawischnignak, ám továbbra is parlamenti képviselő maradt, s csak három éve váltott a városi politikára.
VDB édesapja orosz arisztokrata - holland gyökerű, édesanyja észt, a család 1940-ben előbb egy német menekülttáborba került, majd Bécsbe települt át, ahol VDB észt állampolgárként született. Később Tirolba költöztek, itt töltötte gyermekkorát. 1958-ban kapott osztrák állampolgárságot. Közgazdasági tanulmányait Innsbruckban kezdte, majd Bécsben folytatta. Politikai pályafutása elején a szociáldemokrata párt tagja volt, később az akkor kifejezetten környezetvédelmi mozgalomként szerveződő Zöldekhez csatlakozott, s az ő vezetésével vált a tarka csapatból egyre sikeresebb párt.
Az új államfő január 26-án teszi le a hivatali esküt. Az őt támogató pártok és közéleti személyiségek azonban korántsem dőlhetnek hátra, mert dolgukat egyáltalán nem végezték el. A szélsőjobboldali Szabadságpárt hatalmas támogatottsága intő jel, mint ahogy az is, hogy az elnökválasztási küzdelembe a két kormányzó párt jelöltjeinek nem volt beleszólása. VDB megválasztása csak annyit jelent, hogy az osztrákok többsége nem vállalja a szélsőjobboldali eszméket - arról szó sincs, hogy elégedett lenne a jelenlegi helyzettel.