Ő történetesen a fenti ötletet ugyanúgy nem fogadja el, mint azt a megállapítást sem, hogy a Green Deal nem egyeztethető össze a kapitalizmussal. De vegyük csak sorjában – mondja.

A legegyszerűbb nézőpont, hogy ha nő a pénzkínálat – az M2 (az összes számlapénz, készpénz, valamint minden gyorsan pénzzé tehető befektetés)-, akkor automatikusan emelkedik az infláció. Pedig ez korántsem ilyen egyszerű. A pénzmennyiség növekedése deflációt is okozhat, ahogyan azt 2008 és 2020 között tapasztalhattuk. A kérdés ugyanis az, mi történik ezzel a pénzmennyiséggel?  Vajon értékteremtő innovatív új ötletekre és projektekre fordítják, avagy inkább szétosztják gyenge rendszerek támogatására. Gyenge rendszerekre, amelyek gyakran olyan emberekből állnak, akik helytelen döntéseket hoznak, bizonyos jogokat előtérbe helyeznek és a pénzadományokkal csak a régi hibás döntéseket akarják fenntartani…

2008 után a pénzt a bankok szanálására fordították. Az M2 nem került forgalomba és így nem emelkedtek az árak az egekig.  Kínálati oldalon sem volt szűkösség. A bankok szanálásán túl fontos volt az új szabályozás, hogy a pénzügyi ágazat hitelkiadása ne legyen olyan laza.  Ez volt ugyanis a 2007-2008-as összeomlás egyik fő oka. Ez persze most érinti a vállalkozásokat és az egyéneket is, mert ma már nem lehet olyan egyszerűen hitelhez jutni.

2020 óta azonban a politikusok hajlanak a pénzosztásra, és ez, ahogy már számos példán láthattuk, nem jó. Ha igazi vállalkozók jutnak pénzhez, akkor a legtöbben fejlesztési ötletekbe fektetnek, értéktöbblet termelésbe. Első lépésként lehetséges ugyan áremelkedés is, emellett azonban az új termékek és szolgáltatások ára csökken. Vegyük csak a technológia területén a fejlesztéseket. A beruházások és innovációk révén a termékek olcsóbbakká válnak, a pénzek deflációs hatást gyakorolnak. Ha a pénz közvetlenül az emberek kezébe kerül, akiknek nincsenek vállalkozói gondolataik, akkor rögtön kiadják és esetleg olyan árukat vásárolnak, amelyekre egyáltalán nem lenne szükség.  Ezzel bizonyos területeken erősebb kereslet alakul ki, amely nem elégíthető ki azonnal, és ennek következtében az árak megindulnak felfelé. Ezeket az áremelkedéseket az innovatív beruházások nem kompenzálják. A lakosság vásárlóereje csökken, vagyis infláció keletkezik.

Ha tehát pénzt is osztunk, mert segítenünk kell szükséghelyzetben lévő embereken, egyidejűleg fel kell tennünk a kérdést: mit teszünk annak érdekében, hogy az embereket vállalkozói cselekvésre és értéktöbblet termelésére késztessük? Amikor vállalkozói cselekvésről beszélek – teszi hozzá, nem az adó minimalizálására gondolok, hanem igazi értéktöbblet előállítására

Ami most egyes országokban történik, az sajnos hosszútávon helytelen, mert túl kevés értéktöbblet teremtődik. A politika pénzeket oszt, hogy kiszolgálja és féken tartsa a klientúrát. Ezzel egyáltalán nem értek egyet, de ha már a játszmának ez a menete, akkor azt ki is lehet használni. Hogy aztán mi lesz a nyereségből, az megint felveti a kérdést, vajon vállalkozók vagy „rossz döntéseket hozók” kezébe kerül-e. A nyereséget lehet megint értéktöbblet teremtésébe fektetni, amiből adó és munkahely jön létre, vagy el lehet újra tékozolni, ellenérték nélkül, csak árfelhajtónak használni.

Az egyik legfontosabb értéktöbblet beruházás a humántőke és képesség fejlesztés. Ebből származnak a következő innovatív ötletek.