Gergely Márton éppen reggelizett, amikor szakmai élete összeomlott. 2016. október 8. szombat reggel volt. A Népszabadság című magyar napilap főszerkesztő helyettesénél megcsörrent a telefon. A Wiener Zeitunggal folytatott beszélgetésben Gergely pontosan felidézi az időt: nyolc óra 40 perc volt. “Lapunk egyik oknyomozó újságírója érdeklődött, hogy ki van-e rúgva”. Hirtelen nem fér hozzá többé az emailjeihez. Utána néztem. Nálam sem működött semmi, ez jó jel lehet - nyugtatgattam őt. Tíz perccel később egy küldönc átadott egy kommünikét, amely szerint felfüggesztettek bennünket”.
A “bennünket” az összesen 88 munkatársból álló állományt jelentette, közülük 65-en újságírók voltak. Valamennyien az ország legjelentősebb országos napilapjánál dolgoztak. Az 1956-ban a magyar kommunista párt központi bizottságának lapjaként alapított Népszabadság az Orbán Viktor miniszterelnök ellenes legjelentősebb balliberális hanggá alakult át. Az állomány tulajdonképpen azon a szombaton költözött volna új helyre. És hirtelen bezárt ajtók előtt találták magukat. Ezzel egyidőben a kortörténet szempontjából fontos archívumával együtt eltűnt a hálózatból a Népszabadság weboldala is. Aki felkereste az oldalt az csupán a tulajdonos tájékoztatását látta, miszerint a lapot “egy új üzleti modell kialakításáig” felfüggesztették.
Szabadságindex: a 23. helyről vissza a 71.-re
“Ez a kapitalizmus” - mondta szűkszavúan a magyar kormány szóvivője. A szerkesztőség “puccsról” beszélt; és egész Európában meghallgatásra talált. A Népszabadság hetekkel korábban egyidejűleg két magyarországi botrányt leplezett le, amelyek egy minisztert és a Magyar Nemzeti Bank elnökét érintették. A lap állást foglalt a kormány európai menekültkvótával kapcsolatos tendenciózus kérdéseivel szemben is. “Nyilvánvalóan mindez már túl sok volt - legalább is Orbán Viktor feudális beállítottságú politikája számára” - kommentálta a Die Weltben Dalos György író.
 |
| A WZ képe a cikkhez - Kredit: Kisbenedek/afp |
A miniszterelnök, amióta 2010-ben ismét kormányra került, radikálisan megváltoztatta az állami struktúrákat. Az autoriter fordulat jóval korábban elkezdődött, még mielőtt 2014-ben Orbán meghirdette az “illiberális demokráciát”. Hogy a változtatásai mint jelentettek a médiaszektorban, azt a “Riporterek határok nélkül” elnevezésű NGO-szervezet szabadságindexe mutatja: hét évvel korábban 178 ország között Magyarország a 23. helyen állt. Ma 179 értékelt ország közül a 71. helyen áll. A magyar kormány új médiahatóságot hozott létre, amely parlamenti felügyelet nélkül hozhat rendeleteket. Egy holdingba vonták össze a közszolgálati rádió- és TV-adókat, valamint az állami hírügynökséget, és ezeket egységes irányvonalba állították. Aki magánvállalkozóként objektív vagy még inkább kormányt bíráló tudósításokkal feltűnik, annak megtámadják az adóengedélyét, mint például a Klubrádió esetében. Vagy pótlólagos adókkal fenyegetik meg - lásd az RTL Klub tévécsatornát, vagy az Origó internetes oldalt, amely a Deutsche Telekomé volt.
A magánhirdetők elrettentek attól, hogy Orbánnal szemben kritikus médiában hirdessenek. Tartanak a kormány bosszújától és félnek, hogy elmaradnak az állami megbízatások. Ezáltal a kicsiny magyar piacon a médiák a kormányzati hirdetésektől függenek. Orbán nagyvonalúan osztogatja a pénzt, amikor az EU vagy Soros György ellen folytat kampányt. 2018 tavaszán országgyűlési választások lesznek, és akkor majd hintik a bőségszarúból a pénzt a “jókra”.
A regionális újságok különösen alkalmasak erre a célra. Regionális újságok - az internet korában ez az elnevezés nem túl izgalmas. De Budapesten és a megyei székhelyeken kívül alig olvassák az Orbánnal szemben kritikus online-portálokat - magyarázza Dojcsák Dalma, a magyar NGO, a TASZ sajtószabadsággal foglalkozó részlegének vezetője. A regionális újságok ezzel szemben jól beágyazódtak vidéken, s példányszámuk jóval meghaladja már az országos lapokét. Tekintettel a választásokra ennek megfelelően nagy Orbán érdeklődése.
Gáz- és fűtésszerelő mint oligarcha
Így történt, hogy a voralbergi Russmedia július végén eladta három magyarországi regionális újságját, és Romániában is értékesített két lapot. Hivatalos magyarázat, hogy a “stratégiai figyelmet”a digitális területre helyezik. A vevő a Media Development Management Kft. volt. Ez a cég “a CPS Investment Service AG egyik leányvállalata, amelyen keresztül a VCP Csoport befektetői és munkatársai részesedésekbe fektetnek be” - állítja a Russmedia.
És itt ér össze a kör a Népszabadsággal. A VCP egyenlő a Vienna Capital Partners-szel, amely a Mediaworks cégen keresztül egykor tulajdonosa, majd pontosan egy évvel ezelőtt a Népszabadság sírásója volt. A VCP alapítója és fő tulajdonosa Heinrich Pecina. Őt a Hypo-perben augusztusban hűtlen kezelés miatt bűnösnek találták, és csalás miatt elítélték. A befektetési bankár 22 hónap felfüggesztett börtönt és 288 ezer eurós pénzbüntetést kapott.
A Vienna Capital Partners alig három héttel a Népszabadság megszüntetése után értékesítette a Mediaworks-portfolióját. Orbán számára ez igazi trófeákból tizenkét regionális újságból tevődött össze. Ehhez jött még egy sport napilap is. A vevő az Optimus Press volt. A Süddeutsche Zeitung szerint ennek a holdingnak a tulajdonosai a Seychelle-szigeteken, Nigériában és Felcsúton vannak bejelentve. Felcsút a kormányfő faluja. Onnan kiindulva működik Mészáros Lőrinc. Az egykori gáz- és fűtésszerelőből Orbán alatt oligarcha lett. Mészáros gúnyneve a “Strohmann”.
Vezetése alatt a lapok a feltételnélküli kormányhűség vonalára álltak át. 2016 karácsonyán mind a tizenkét lapban egy központilag elkészített Orbán-interjú jelent meg. Az egyik újságban azonban szatirikus megjegyzéseket fűztek az interjúhoz: a tiltakozás e formája több munkatársnak is az állásába került, annak ellenére, hogy a bűnösségüket nem tudták bebizonyítani.
Oligarchák váltották fel a külföldről érkezett hagyományos médiavállalkozókat. Ironikus módon a miniszterelnök leghatalmasabb ellenfele is egy oligarcha: Simicska Lajosról van szó. Évtizedeken keresztül Orbán Viktor legszorosabb bizalmasa volt, a szakítás oka a mai napig ismeretlen. Mészáros Lőrincen kívül Andrew Vajna is a miniszterelnök oldalán áll. A korábbi hollywoodi filmproducer 2011 óta a filmipar kormánybiztosaként működik. Vajna tulajdonában van a két legjelentősebb magyarországi magán tv-csatorna egyike, valamint két regionális napilap is.
“Heinrich Pecina közvetítő volt és az is marad”
Így a regionális lapok területén be van betonozva Orbán piaci hatalma. A Nemzetközi Sajtó Intézet (International Presse Institute) tájékoztatója szerint Magyarországon Mészáros Lőrinc, Andrew Vajna valamint a Vienna Capital Partners képviselője maradt a magyarországi regionális média tényleges tulajdonosa. A VCP elzárkózott a Wiener Zeitung kérdései elől, amelyek a vásárlásokkal és a befektetési elképzelésekkel kapcsolatos stratégiai megfontolásokra vonatkoztak. Dési András, a Népszabadság egykori szerkesztője sötét lehetőséget vázolt fel: “Heinrich Pecinától semmi jó sem várható. Közvetítő volt és az is maradt. Jó pénzért Pecina mindent tovább fog adni”.
Dési András 26 évig dolgozott a Népszabadságnál, legutóba a nemzetközi politikáért felelős szerkesztő volt. Az újság megszüntetésének tragikus évfordulóján volt kollégákkal találkozik majd. Megpróbált felépíteni magának egy új életet, jelenleg szabadúszóként publikál. Január végén Gergely Márton felhagyott azzal a harccal, hogy létrehozza a Népszabadság utódlapját. Február óta a független HVG magazin részére ír. Ha az ember a magyar alagút végén felcsillanó fényről kérdezi Gergelyt, akkor nagyot sóhajt: “Időközben kormánytagok már személyeskedve diszkreditáltak újságírókat. "Tartok attól, ami még jöhet”. Mindennek ellenére Gergely Márton említ egy optimista szcenáriót is: “Trump megválasztása után megnövekedett a minőségi újságok példányszáma az USA-ban, Magyarországon például a HVG példányszáma nőtt. A propaganda újságírás egyszerűen unalmas”.
Fordította: dr. Gonda László
.png)
