Az idén már a megnyitó ünnepség is produkált beszédtémát. A nyitó beszédre mindig nagy körültekintéssel felkért vendégszónok ugyanis ezúttal második választás volt. Az eredetileg kiszemelt svájci Jean Ziegler mégsem mondhatta el beszédét. Pedig a globalizáció ellenességéről, az éhezőkért folytatott elszánt harcáról ismert férfiú február táján annak rendje és módja szerint megkapta Gabi Burgstaller salzburgi tartományi előjárótól a személyét egekig magasztaló felkérő levelet, amit a szemfüles sajtó jóvoltából most így utólag ország világ megismerhetett. – Szó sem volt megbízatásról, egyelőre csak tájékozódás volt a cél – mentegetőzik a tartományfőnök asszony most, miután a megnyitót egy másik híresség, a Stasi archívum atyjaként ismert Joachim Gauck, a német rendszerváltás szimbolikus figurája tarthatta. Beszéde nem volt érdektelen, szólt a szabadságról, s annak hiányáról az egykori kelet-európai kommunista országokban, s kitért a szomorú aktualitásra, a norvég szélsőjobboldali fiatalember tömegmészárlására, tettének és ideológiájának elítélésére.
Mégis, szegény Gauck kevés figyelmet kapott. Annál nagyobb volt az érdeklődés a meg nem tartott – és írásban, A lelkiismeret lázadása címmel 16 oldalas brosúrában időben megjelentetett, sőt, Salzburgban osztogatott – beszéd iránt. Ziegler kihasználta volna az alkalmat, és a nézőtéren ülő kiváltságosok (pénzeszsákok, ahogy ő mondja) figyelmét igencsak érzékletes képekkel irányította volna az éhező gyermekek lassú kínhalálára, hogy aztán rámutasson, mekkora a felelőssége „ennek a társaságnak” a világ nagyobbik részén eluralkodott nyomorért.
A 77 éves svájci férfiú a pódiumra ugyan nem jutott fel, de mivel tervezett beszédének részletei már jóval előbb kiszivárogtak, mégis csak sikeres volt: a 91. Salzburgi Nyári Játékok megnyitójának helyszíne előtt az ő gondolatait vitték plakáton a tüntetők. Burgstaller egyébként nyilatkozott arról is, miért esett a választás (egyébként, mint hangsúlyozza, nem az övé, hanem a kuratóriumé) Ziegler helyett Gauckra. Már megírta „puhatolózó” levelét, amikor tudomást szerzett a svájci férfiú és Kadhafi líbiai elnök szoros kapcsolatairól – magyarázta. A rossz nyelvek szerint a kuratórium látta Ziegler beszédtervezetét és ez vágta ki a biztosítékot.
Macbeth csak a kiváltságosoknak
A megnyitó körüli zűrzavar inkább szórakoztatónak mondható. Annál nagyobb bosszúságot okozott százezreknek a váratlan döntés, amely szerint nem közvetíti az ORF a Macbeth parádés bemutatóját. Így a szokásoktól ellentétben az előadás kevesek, a jegyhez jutók, illetve a méregdrága belépőt megfizetni képesek kiváltsága maradt. Az ORF évek óta kényezteti közönségét egy-egy remekbeszabott salzburgi előadás felvételének időben alig kicsit elcsúsztatott sugárzásával, s akik akár az osztrák tévében, akár a 3SAT műsorában végigélvezhettek már ilyen adást, azok tudják: az élmény felhőtlen.
Nos az idén erről le kellett mondani, és ez csalódottságot, keserűséget váltott ki. Nemcsak a potenciális nézőkből (minimum félmillióan szoktak ezeken az estéken a tévé képernyője elé ülni), az ORF sem örült, hogy meghiúsultak a tárgyalások. A közvetítés ugyanis azon bukott meg, hogy nem sikerült Ricardo Mutival néhány – közelebbről nem ismert – részletkérdésben megegyezni. Mutival nem könnyű megegyezni, ez közismert: az idén hetvenéves olasz karmestert „nehéz embernek” tartják, azt pedig az átmeneti időre megbízott intendáns - Markus Hinterhäuser – mesteri húzásának, hogy a másik nehéz emberrel, Peter Steinnel összehozta.
Az előadásról a közvetítés hiányában még nagyobb teret kapó kritikusok szuperlatívuszokat írtak, magasztalták a zenei teljesítményt, és izgalmasnak találták a rendezést, amely pedig ezúttal semmi meghökkentőt nem produkált, csak éppen hiteles volt, drámai. A színhely maradt a középkori Skócia, Stein engedte, hogy a szereplők szabadjára engedjék személyiségüket, ettől reálissá váltak a figurák. Rendezése megőrizte a történet archaikus jellegét, tökéletesen harmonizált Verdi zenéjével és kihasználta az általa oly kedvelt Sziklakőszínház színpadának lehetőségeit. Vagyis tomboló sikert aratott. Annál nagyobb a csalódottság a közvetítés elmaradása miatt.