Szélesebben diverzifikált befektetés=nagyobb biztonság

 
2014. Jún. 23. 14:56

Szélesebben diverzifikált befektetés=nagyobb biztonság

2014. június 23., Hétfő 14:56

Vajon milyen összefüggés van az emelkedő államadósság, a nyugdíjszámláról keringő aktuális információk és a csökkenő kamatok között? Vagy ezek egymástól független témák? A nagyon is közvetlen kapcsolatra János Zsolt pénzügyi tervező, a PFS-Partners pénzügyi tanácsadó cég ügyvezetője, rovatunk állandó szerzője mutat rá.

Mindenekelőtt saját magunkat, a befektetőket kell szemügyre venni – véli a szakember. Sajnos mi itt Európában – Ausztriában éppúgy, mint Magyarországon – nem vagyunk befektetők. Olyan megtakarítási formákért lelkesedünk, amelyek a bankok mérlegében (70-80 százalékban) a „rossz” oldalon szerepelnek. Rossz, mert a bank csődje esetén odaveszne a betét... ezért aztán szükségünk van a betétbiztosításra, hogy minden kockázat nélkül remélhessünk kamatot. Magasabb hozam esetén sem tesszük fel magunknak a kérdést, honnan, milyen üzleti modellből származik a nyereség. Nekünk sokkal fontosabb a garancia, ha lehet, az államtól. Így volt ez a legtöbb banknál – köztük a Hypo esetében (az utóbbi évek legnagyobb ausztriai bankcsődje, amelyről a kezdeti stádiumban a szervuszausztria is, s amely az osztrákok számára fájó pont, hiszen konkrétan euró milliókat visz el az állami költségvetésből.

Mivel a bankok mérlegében oly sok a lakossági betét, joggal bízhatnak abban, hogy egyetlen politikus sem engedheti meg magának a bank csődbe jutását. Nem úgy, mint például Amerikában, ahol sokkal kevesebb a pénz „rossz” betétekben (kb. 24 százalék). Ott még a konzervatív befektetők is inkább pénzpiaci alapokban tartják rövidtávú befektetéseiket, így azok nem szerepelnek a bankok mérlegében. 2008 óta Amerikában a válság következtében több mint 600 bank ment csődbe. Emiatt a magán takarékoskodók vesztettek ugyan pénzt, a másik oldalon azonban nem kellett adópénzzel segíteni megmentésüket.

A bankok tehát ezzel a biztonsággal a háttérben az olcsón kapott pénzt igencsak spekulatív módon fektették be. Sokak szerint egyszerűen elköltötték. Zárjuk ki a nyilvánvaló csalások eseteit, amelyeket a következő években még alaposan fel kell tárni. Már az alap üzleti modellek is rendkívül spekulatívak. Mivel a spekulatív ügyletek nagyobb tőkével nagyobb hozamot eredményezhetnek, kötvényeket bocsátottak ki. Ezeket a tőkepiacról felvásárolták. Így ez elég különösen hangzik.

Tulajdonképpen ki az a tőkepiac? Mi magunk, közvetlenül vagy közvetve, biztosítások, alapok, nyugdíjpénztárak, stb. révén. A „kötvény” kifejezés nagy „tőke aktiválásához” segített, hiszen ez még mindig inkább konzervatív befektetésnek számít.

Külön téma, milyen változáson ment keresztül a kötvény az elmúlt évtizedekben. Először a biztos nyereség lehetőségeként bocsátottak ki kötvényt, majd 2008 után a túlméretezett struktúrák finanszírozására használták. Amikor aztán 2008 után a tőkepiac – vagyis mindenki – bizalmatlanná vált a másik iránt, beszálltak a finanszírozásba a jegybankok, hogy aztán később, amikor a tőkepiac már nem lesz olyan kritikus, az államadósságot újonnan kibocsátott kötvények révén visszafizettessék. Ezzel aztán az adósságok az államkötvények tulajdonosainál kötnek ki: bankoknál, biztosítóknál, magánbefektetőknél, nyugdíjpénztáraknál.. .a magántőkénél. Ezáltal a jegybankok nagyon jól megmutatták „puffer szerepüket”.

Amikor aztán a kormány adósságcsökkentést határozott el bizonyos kötvényeknél, a leghangosabban azok méltatlankodtak, akik – hátuk mögött az állami garanciával – a legtöbb hasznot húzták a magánpénzek begyűjtésével. A minél magasabb hozam érdekében a pénzt a lehető legkockázatosabb ügyletekbe fektették be. Mivel a pénzhez az állami garanciának köszönhetően igen olcsón jutottak, a nyereséget megtarthatták és az osztalék kifizetése révén roppant vonzóvá tették magukat a részvénypiacon. Márpedig a részvénypiac résztvevői megint csak a bankok, a biztosítók, az alapok, a magán direkt befektetők. Részben igazuk van azoknak, akik károkozásról beszélnek. Tiszta sor, hogy a végén mi, adófizetők álljuk a számlát. Magasabb adóval és járulékkal.

Ebből az következik, hogy a nagy veszteséget okozóktól több konzekvenciát kell követelni! Ebben a tekintetben nekünk, a befektetőknek a nyomásgyakorlás több eszköze van a kezünkben, ha pénzt vonunk ki a bankból. Ha nem biztosítjuk számukra a csakis a háttérben meglévő állami garanciának és betétbiztosításnak köszönhetően oly olcsó pénzt. Az EKB kamatcsökkentése is ebbe az irányba mutat. A befektetőknek jobban résen kell lenniük. Nem szabad a pénzüket 0 százalék ellenében a bankban parkoltatni. Ezzel nyugodtan növelhetik a nyomást a bankokra. Igaz ugyan, hogy azt mondják: az alacsony, sőt negatív kamattal a bankok hitelnyújtását kívánja az EKB ösztönözni, ám a bankok jelenleg annyira el vannak foglalva a legkülönbözőbb bevételi források újjáélesztésével, hogy nemigen törődnek az erőteljesebb hitelezéssel.

Mindez azt is jelenti, hogy a bankokon kívül most új befektetéseket és finanszírozási lehetőségeket kell teremteni. Ezek már itt is vannak. Csak éppen egy lobbi tiltakozik ellenük. Mi befektetők azonban megfelelő hatalommal rendelkezünk. Az ár mindenesetre a lemondás a garanciákról, amelyeket persze a valóságban mi adófizetők magunk nyújtunk. Nem árt egy pillantást vetni az üzleti modellekre, és feltenni a kérdést, vajon honnan jön a hozam?

Fontos a magán nyugdíj előtakarékoskodás!

Rögtön következik a válasz a kérdésre, hol az összefüggés a fent taglaltak és a nyugdíjszámlák között? A hetvenes évek óta tudjuk, hogy különböző fejlemények okán a jelenlegi nyugdíjrendszerek nem tarthatók. Az intő jelre annál is inkább figyelni kell, mert sajnos ezen a téren is a politikus választási ígéretei dominálnak, csakúgy mint a bankok garancia ígéretei: a rendszerek puszta működtetése gyakorta csak az államkötvények révén biztosítható. Valójában az vár ránk, hogy majd tovább dolgozunk – hogy tovább fizethessünk járulékot, hiszen tovább élünk, vagyis a rendszernek tovább kell fenntartania minket. A befizetési rendszerek azonban nem elegendőek, így a hiányzó különbözetről magánúton kell gondoskodnunk. Ez a privát előgondoskodási rendszer fontos az államnak is, hiszen sok inkább konzervatívnak mondható termék esetében kötelező az államkötvény vagy a vállalati kötvény vásárlása.

Összefoglalva el kell fogadnunk, hogy részesei vagyunk az egész bajnak, és részt kell vennünk a finanszírozásában is. Tekinthetjük ezt hozzájárulásként a szociális békéhez. Láthattuk Cipruson, hogyan vezet azonnali felforduláshoz a kemény intézkedés. Biztonságra csak akkor találhatunk, ha senkinek nem hiszünk, aki garanciát és abszolút biztonságot ígér. Csak az segít, ha szélesebben terítjük befektetéseinket, nagyobb érdeklődést mutatunk a háttér megértése iránt, és nagyobb átláthatóságot követelünk.

0 komment:

Szólj hozzá:



jooble
BCB Consulting
Bogipark
Ilona stüberl