A ciprusi válság az eddigieknél is hangsúlyosabban vetette fel a bankok megmentésének kérdését – mondja János Zsolt,

Egyrészt a befektetőkben jobban tudatosult, hogy a bankszámlák egy pénzintézetnél mindig saját tőkeként szerepelnek. Ez annyit jelent, hogy csőd esetén először ezek az összegek tűnnek el. A betétbiztosítás éppen erre vonatkozik. A betéteket nem a bank biztosítja, hanem egy a pénzintézetről leválasztott biztosítási közösség. Persze a legtöbb befektetőnek teljesen mindegy, ki fizeti vissza a pénzét, amíg ez megtörténik. Ezzel a beállítottsággal azonban az ügyfél kvázi elfogadja, hogy e „látszatbiztonságért” cserében manipulálható.

A nagyobb biztonságot az értékpapírkészlet szavatolja. Ez különvagyont képez, és az esetleges csőd nem érinti – ahogyan ez Cipruson is történt. Azokat a befektetőket, akik ciprusi bankoknál értékpapírban tartották a pénzüket, nem érintette a „kisajátítás”.

Ausztriában alkotmányban rögzített a banktitok

A másik, ennél is fontosabb kérdés a banktitok ügye. Sok ország üzleti modelljét a banktitokra alapozta, és ebből évtizedeken át remekül élt. Ausztria még az alaptörvényébe is beiktatta a bankoknál elhelyezett pénzek titkos kezelését, az ügyfelek anonimitásának megőrzését. Emiatt nem könnyű a változtatás, bármennyi szó is esik mostanában erről.

A kérdés, mit jelent ez a vita a „hétköznapi” betétesek szempontjából? Nos, valójában már évek óta nem létezik a klasszikus anonimitás. Bankbetétet elhelyezni, számlát nyitni Ausztriában is kizárólag a személyi adatok közlésével lehetséges. A változás arra vonatkozhat, hogy amennyiben megszületik az egyetértés, a jövőben a bank automatikusan továbbítja az információt az ügyfél hazájának hatóságaihoz. Ez csak úgy kerülhető el, ha az illető megszünteti kapcsolatát a bankkal. Vannak még biztosítók, amelyek bizonyos anonimitást kínálnak, illetve lehetőséget a bankrendszeren kívüli közvetlen befektetésre. Utóbbiak közé a befektetési lakást sorolják.

És az arany?

János Zsolt felhívja a figyelmet egy mostanában elterjedt hírre, miszerint az utóbbi hetek aranyár zuhanása manipulációknak köszönhető. Tény, hogy 33 éve nem láttunk akkora esést az arany árában, mint ezekben a napokban.

Ugyanakkor az is tény, hogy a világ egy éves kitermelésénél nagyobb mennyiségű arannyal kereskedtek.
A new yorki Comex-en (alumínium, arany, ezüst és réz árutőzsdén) egyetlen napon (április 29-én, hétfőn 750 000 kontraktus cserélt gazdát (több mint duplája a normális napi mozgásnak, új rekord). Ez kb. 2300 tonna „papír-arany”.

Állítás: a kormányok nem szeretik a túl erős aranyárfolyamot. Egyszerűen nem néz ki jól a hazai valutában... A papírpénz a valódi pénzzel (tehát arannyal) szemben inkább olyannak tűnik, mint a nyersanyag, amiből készült... csupán papírnak. Ezért szeretik a kormányok a gyenge aranyárfolyamot.
János Zsolt két grafikont mutat olvasóinknak:
Aranyár 1973 és 1980 között

Sajnos az arany árfolyam alakulását csak 1973-tól láthatjuk. De ismert, hogy egy uncia arany ára 1970-ben 35 USA dollár körül mozgott. Ez a szint 1974 végére 195 dollárra kúszott (zöld kör). Ez 457 százalékos hozam.

Aranyár-korrekciók...

Ezután korrigált az ár. Először 161 dollárra (fekete kör), 17 százalékos veszteség. Majd ezt egy gyors korrekció követte 161-ről 128 dollárra (mínusz 20 %, piros kör) és végül 103,50 dollárnál volt meg az alja (fekete szaggatott vonal). Végtére is 195 dolláros szintről 47 százalékot esett.
... és a történelmi „arany-bika“
Ezt követte egy történelmi jelentőségű aranyár emelkedés. Először gyors, majd gyorsabb, végül eufórikus. Az akkori rekord szint 850 dollárnál volt. A 103.5 dolláros mélypontról ezt 721 százalékos nyereséget jelent. Az aranyár több mint nyolcszorosára nőtt.

Aranyár 2000-től napjainkig

Röviden: 2000 áprilisától 2011 szeptemberéig az arany ára 255 dollárról 1895 dollárra emelkedett. Ez 643 százalékos nyereség. Ezt követően 1577-re korrigált. 17 %-os veszteség. Ezt követte a jelenlegi csökkenés, ami a London fixing aranyárfolyamot tegnap 1395 pontra hozta. Néhány nap alatt 11,5 százalékos esés.

Két gondolat az aranyárhoz:

1)Természetesen a múltbeli mozgásokat nem lehet egy az egyben a jelenlegi helyzetre vetíteni. Ám felmerülhet a kérdés: Hol tartunk a korrekcióban? Vége az esésnek, vagy megy még lejjebb is?

2) A sokkal lényegesebb kérdés: Mi történik a korrekció után? Én nem gondolom – fűzi hozzá szakértőnk,- hogy a 70-es évekhez hasonlóan az aranyár a korrekció után nyolcszorosára nő. Ám éppen azért, mivel(!) az aktuális mozgások elég furcsának tűnnek, ésszerűnek látszik, ha valaki „arany-bull” marad. Hiszen az adósságválság nem oldódott meg.

János Zsolt végső következtetése: ki kell várni, mi fog még történni. A hektikus reagálás soha nem vezetett jóra!
János Zsolt e-mail címén várja az olvasók kérdéseit – azokat a témákat, amelyekről szívesen hallanának többet. zsolt.janos@pfs.co.hu