Tizenhat salzburgi, illetve Salzburg környéki helyszínen összesen 270 előadásra válthatnak jegyet a kultúra és a társasági élet képviselői – már ha kapnak, mert ez az utolsó pillanatban az igazán nagy érdeklődésre számot tartó rendezvényekre szinte lehetetlen.
Az ünnepi megnyitó mindenesetre elég sötét hangulatot árasztott. Az ausztrál történész arra figyelmeztetett, hogy ma a világot jobban fenyegeti az 1914-eshez hasonló válság, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt.
Úgy tűnik, már Salzburg sem a régi. Kevesebb a közéleti nevezetesség, ők is ritkábban pózolnak a fotósoknak, a fogadásokon, ünnepségeken inkább visszahúzódnak. Sem a megnyitóra, sem a fesztivál előadásaira nem hívtak idén külföldi államfőt – a jelszó: kevesebb flanc, több kultúra.
Ami ez utóbbit illeti, sajátos módon a hírverés is kisebb volt az idén, mint szokott. És az is tény, hogy a vendégszereplők, fellépők között nincsenek új nagy nevek – inkább a közönség jól bevált kedvencei jönnek el. Lesz viszont – harmadszor és utoljára – záró bál. Jövőre, amikor Markus Hinterhӓuser átveszi az intendánsi stafétabotot a Milanoba távozó Alexander Pereirától, ez a társadalmi esemény elmarad. Takarékoskodni kell, másrészt a kitűnő zongoraművészként ismert Hinterhӓusertől távol áll a bálozás.
Pedig az ilyen rendezvények fontosak a legfontosabbaknak: a szponzoroknak. E tekintetben van egy kis baj:, akit az osztrák sajtó és a kulturális élet vezetői részéről heves támadások értek, nem kevés pénzt visz el. Azok a szponzorok ugyanis, akiket ő hozott, az új vezetést már nem támogatják – és ez bizony egymillió euró mínuszt is jelenthet.
S hogy mi került be a műsorba? Első perctől kezdve ott a Dom téren a hagyományos Akárki (Jedermann), az idén is új szereposztásban. Mozart minden mennyiségben – egyebek között egy új ciklussal, a Mozart matinéval, amelyből kettőt-kettőt mindig más külföldi vendégművésszel élvezhet a közönség. A meghívott művészek között ott van Fischer Ádám- sőt, az első két Mozart matinét az ő neve fémjelezte.
És persze mint mindig, most is nagy érdeklődés előzni meg az operaelőadásokat (amelyeket egyébként a közszolgálati televízió is közvetít). A Don Giovanni, a Rózsalovag, a Hamupipőke és nem utolsósorban a Trubadúr – utóbbi parádés szereposztásban, Netrebkóval és Domingóval.
Bruckner művek éppúgy szerepelnek a programban, mint kortárs alkotók zenedarabjai, köztük olyan is, amelyet kifejezetten a fesztivál rendelt. És átemelik – megismétlik – a hivatalos megnyitó előtti „
” egy-egy előadását is.
A teljes program a fesztivál található – itt jegy is rendelhető.
Érdekes újdonság a sajtómunkában, hogy a Die Presse ismert zenekritikusa a mikor szellemének megfelelően gyakorlatilag online követi
az előadásokat – vagyis nem a nyomtatott lapot tömik tele kritikákkal, hanem, akit érdekel, az interneten szinte naprakészen tájékozódhat.
.png)
