Kilenc bécsi műkereskedő fogott össze, hogy a nagyközönségnek bemutassa: mire számíthat, ha Klimtet vásárolna. Tény, hogy ha egyáltalán felbukkan tőle festmény, azt nem Bécsben értékesítik, hanem Londonban vagy New Yorkban, és az is igaz, hogy a nemzetközi műkincspiacon sem mondható egyenletesnek az érdeklődés. Amikor nemrégiben egy elveszettnek hitt festmény - Tópart nyírfákkal – felbukkant, a londoni árverésen „csak” 4,5 millió eurós licitet sikerült elérni. A tulajdonos, aki minimum 6,7 millióra számított, inkább megtartotta képet.

Festményt a kilenc műkereskedő nem is ígér, viszont rajzok, grafikák, akvarellek előfordulnak. És van olyan galéria is, ahol a Klimt-korszak kiegészítő tartozékait, gyönyörű jugendstíl bútorokat kínálnak.

Hogy Klimt rajztudása mit jelent, azt az Albertina emeleti nagy kiállítótermében most megnyílt kiállítás meggyőzően mutatja. Az eredetileg rajzokra és grafikákra létesített múzeum ötven éve nem állította ki a kezelése szempontjából kényes gyűjteményt – a jubileumi évben most pótolja a hiányt. A hangulatot megteremti az a fotó, amelyet Moritz Nähr 1918-ban, közvetlenül Klimt halála után hietzingi műterméről készített, a festőállványokon jól látható két befejezetlen kép. Százhatvan lap tekinthető most meg – a szakértők nagyjából 400 Klimt rajzot tartanak számon, köztük persze egy-egy festmény részletéhez készült vázlatot éppúgy, mint önálló rajzokat. Technikai tudás jellemzi a műveket, és az is világos, hogy a rajzok nagy hatással voltak a kortársakra is. Egy bizonyos korszakában Klimt például meghökkentő őszinteséggel ábrázolja a szexualitást, a meztelen testet – Schiele későbbi műveiben fellelhető ez a befolyás. A kiállítás június 10.-ig van nyitva, utána az anyag a Los Angeles-i Getty Múzeumba utazik.

A Secessionnak – amelyet csillogó kupolája miatt a bécsiek csak Aranykáposztának becéznek- nincs könnyű dolga, hiszen Klimt itt mindig otthon van. 1897-ben néhány társával ő alapította meg a Secession művészegyesületet, amely a hagyományok bilincsének széttörését tűzte ki céljául és amelynek 1905-ös kilépéséig elnöke volt. Az épületet Josef Olbrich kifejezetten az egyesület részére tervezte. Klimt az itteni első jelentős kiállításra készítette a Beethoven-Fríz néven ismert képciklusát. A freskó azóta folyamatosan megtekinthető, most azonban a Berlinben élő osztrák Gerwald Rockenschaub jóvoltából a látogató egy csinos citromsárga platformról szemmagasságból nézhet meg az eddigieknél alaposabban minden apró részletet.

A másik híres Klimt-freskó, amely a brüsszeli Stoclet palota ebédlőjét díszíti, az Iparművészeti Múzeum (MAK) kiállításának témája, persze nem maga a mozaikalkotás. Vázlatok, feljegyzések tekinthetők itt meg. Senki ne becsülje le, a mozaik-falikép előkészületei szemet gyönyörködtetőek és sokat elmondanak a századvég mesterének művészetéről.

Impresszionisták rajzai

Azért nem minden csak Klimt. Bár az Albertinában az alagsori illetve földszinti terembe szorult az impresszionista rajz-kiállítás, ez mit sem von le értékéből. A 200 grafika, tusrajz, akvarell különleges élmény, sok mindent elárul a nagynevű alkotókról – hiszen tudjuk: a szabad ég alatti munkát a műterminél többre tartó impresszionisták számára a rajz különleges szerepet töltött be, felértékelődött, vagy inkább emancipálódott. Persze kivétel ez alól is van, és ezeket a kiállítás is bemutatja: olyan rajzok, amelyek későbbi festmények vázlatai. A legkiemelkedőbbek közé Degas ilyen munkái tartoznak, némelyik - konkrétan az, amely négy zsokét ábrázol lovaikon, hátulról - messze túlmutat az impresszionizmuson.

A kiállításhoz kiadott katalógusból az is megtudható, hogy éppen ő, Degas volt az, aki rajzaival, pasztell portréival és tájkép-akvarelljeivel jó üzletet is csinált. Az impresszionisták nagyonis ki tudták használni mindazt a lehetőséget, amit a rajz, a rézkarc, az akvarell kínál – tulajdonképpen a kiállított műveik negyven százaléka papírra vagy kartonra készített munka volt – ahogyan azt Christopher Lloyd, a jelenlegi kiállítás kurátora elárulta. Nemcsak az anyag és eszköz miatt, más tekintetben is eltérnek a rajzok az olajfestményektől: Tolouse Lautrec például intimebbnek, visszafogottabbnak, kevésbé plakátszerűnek tűnik rajzaiban.

Paul Gaugin még azt is megengedi magának, hogy szépséges déli modelljeinek tokát rajzoljon, vagyis ezek a mesterek merészebben rajzolnak, mint festenek. Festményeik már radikálisabban szakítanak a kor látásmódjával. Ehhez képest némelyikük rajzai egyenesen a régi mesterekhez nyúlnak vissza. A kiállítás - amely „Impresszionizmus: pasztell, akvarell, rajzok” címmel május közepéig tart nyitva – kísérleti munkákat is bemutat, Monet pasztell-változatait, Pisarro tusrajzait.

A Felső Belvedere Klimt –kiállításával párhuzamosan az Alsó-Belvedere érdekes témát választott – olyat, amely akár kapcsolódhat is Klimthez. Az arany a kortárs képzőművészetben a címe, és 125 művész 200 képén mutatja be, milyen szimbolikus szerepe lehet a nemesfémnek az ábrázolásban. Az alapinformáció is érdekes: a középkor óta soha annyi arany nem szerepelt a festményeken, mint éppen manapság. A kiállítás június közepéig tart nyitva.

A Belvedere egyébként máris nyert a Klimt évvel. A Bécsi Gazdasági Kamara ezévi turizmus-díját a jubileum méltó megünnepléséért az Osztrák Nemzeti Galériának ítélte. Az indoklásban az is szerepel, hogy a múzeum nagyszerű helyszínt biztosít Klimt munkássága széleskörű megismertetésének.

A századvég bécsi művészetében a legilletékesebb, a Leopold Múzeum Klimt személyére összpontosít. Emellett természetesen megtekinthetők a magángyűjteményben található festmények is, azok is, amelyek nem részei a mindenkori állandó kiállításnak. Mégis, most a hangsúly a festő egyéniségére került, magánéletének „titkaira”- vagy inkább pontosítására, hiszen műveiből oly sok minden kiolvasható. Érdekes a levelezése, ezen belül a 400 levelezőlap, amelyek zömének címzettje Emilie Flöge. A képeslapok több mint a fele e múzeum saját tulajdona, a többit az Osztrák Nemzeti Könyvtár kölcsönözte, itt most a teljes anyag együtt látható.
A kiállítás érdekessége még a sok idézet Klimttől. Ettől olyan érzése támad a látogatónak, mintha a művész maga értékelné munkásságát, vallana elképzeléseiről, szemléletéről.

Nyerni is lehet

Még mindig érdemes kiváltani a jubileumi bérletet, amely tíz múzeum kiállítására szól. A megtakarítás ugyan nem jelentős – alkalmanként 1-1 euró engedménnyel vásárolható a belépő jegy, ám aki mind a tíz helyről összegyűjti a belépést igazoló pecsétet, annak ajándékkal kedveskednek. Már az ötödik pecsét után a bérlet tulajdonosa sorsoláson vesz részt. Az első, második és harmadik díj egy egyhetes nyaralás Klimt kedvenc üdülőhelyén, az Atterseenél, a nemrégiben létesült Klimt-központ meglátogatásával és egy hajóúttal a tavon. A többi nyeremény sem érdektelen, a megtekintett kiállítások nyerik, akiknek bérletét a 4. és 10. helyen kihúzták.