Egy nappal hosszabb (október 23-tól november 6-ig tart) az idei Viennale, de a hosszabbítás nem jelenti, hogy több film szerepel a műsoron: a Viennale nem szenved nagyzási hóbortban, és inkább tartja a megszokott kereteket, mintsem hogy átláthatatlanná tegye a fesztivált. Vagyis az idén is 150 egész estés játék- és dokumentumfilmet mutatnak be a főprogramban, amelyet több tematikus műsorfolyam egészít ki.
Nem változott az a gyakorlat sem, hogy a vetítések helyszíne nem valamiféle Pláza-mozi, hanem a kicsik, a megmentésre érdemes filmszínházak. Külön öröm, hogy a patinás belvárosi Metro mozi hosszas tatarozás után éppen a fesztivál alkalmából ismét megnyílt, egy teremmel kibővítve.
Itt már két héttel a hivatalos kezdés előtt beindult a nagyüzem – és tovább is tart, mint a hivatalos fesztivál – mégpedig retrospektív vetítésekkel. Az idén John Ford a súlypont, és van egy izgalmas program is:
címmel. Vagyis a műsort a neves író állította össze – köztük olyan filmritkaságok is előkerülnek, mint az Andrej Rubljov (november 8-án). Vetítenek itt dokumentumfilmeket a hivatalos főprogramból – köztük Hajdú Eszter Ítélet Magyarországon című alkotását (november 5-6-án). A rendezőnő (és a producer) egyébként maga is jelen lesz és találkozik a közönséggel.
Marad ugyanis ez a hagyomány is: a szervezők rendszeresen biztosítják a lehetőséget a közönség és az alkotók, a hivatalosan meghívott vendégek személyes találkozóihoz.
A nyitó és a záró film kiválasztása kifejezi a fesztivál igazgatójának elkötelezettségét az európai szerzői filmek iránt. A szokásoknak megfelelően a Gartenbau filmszínházban lesznek a fő események: 23-án este az osztrák Jessica Hausner Amour Fou című filmjével indul a fesztivál, a záró film pedig a svéd Ruben Östlund Turist című filmje.
A kettő között megannyi mű öt kontinens alkotóitól – köztük olyan ismert nevek, mint Woody Allen, Jean Luc Godard (legújabb filmjét, az „Adieu au Langage“ címűt is vetítik), Lars von Trier, és rengeteg harmadik világbeli kevéssé ismert. A súlypontok között van Viggo Mortensen amerikai-dán színész, az ő alakításai is láthatók, és a fesztivál tisztelettel emlékezik az idén nyáron hetven évesen elhunyt Harun Farocki német rendezőre. Valószínűleg kuriózumnak számítanak az algériai Tarique Teguia művei, amelyeket Fókuszban címmel láthat a közönség, no meg a 16 mm-es filmekből összeállított válogatás.
Az idei seregszemlén sok a női rendező alkotása – de, amint Hans Hurch a programot ismertető sajtóértekezleten hangsúlyozta, nem tudatos válogatásnak köszönhetően. Egyszerűen csak jók voltak – tette hozzá.
Hurch igazgatói működése egyébként osztatlan elismerést kelt. A közönség ezt úgy fejezi ki, hogy évről évre zsúfolásig megtelnek a fesztivál vetítésein a mozik (október 18. óta lehet jegyet rendelni).
A szakma is méltányolja a programot, a kultúrpolitika pedig elégedett azzal, hogy Bécs ilyen rangos nemzetközi filmfesztivált mondhat magáénak. Mellesleg immár három éve nem az egyetlent: alig egy hónapja rendezték meg a
elnevezésű közép-kelet-európai filmfesztivált, a melynek jelentős magyar vonatkozásai voltak. Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjével indítottak, Szabó István Oscar díjas rendező pedig életmű díjat kapott, emellett workshopot tartott és vetítették a Napfény íze című filmet. A Let’s CEE programja, a csaknem 100 vetített film szintén figyelemreméltó, ha nem is olyan ismert, mint a Viennale – a hírnévhez kell még egy kis idő, és nem kevés pr tevékenység.
Pár éve díjat is osztanak a Viennalen: Bécs város, a filmkritikusok szövetsége, a közönség és az Erste Bank jutalmazza a legjobbnak tartott filmet.
A Viennale terjedelmes programja a honlapon a jegyrendelési lehetőséggel együtt megtalálható.
.png)
