Méltóbb helyen nem is rendezhették volna e díjkiosztót. Végülis a Szépművészeti Múzeum mai anyagának alapja az Esterházy dinasztia hercegek gyűjtőszenvedélyének köszönhető.

„A kortárs művészet támogatása az ESTERHÁZY CONTEMPORARY program keretében az Esterházy család egészen a XIX. századig végzett mecénási és műgyűjtő tevékenységének folytatása. Kulturális tevékenységünk egyik legjelentősebb eleme, hogy a kortárs művészetek felé fordulva, fiatal, ambíciózus művészek pályafutását támogatva, különböző kulturális kezdeményezések mögé állunk. Magyarországi kezdeményezésünk a kétévenként kiosztásra kerülő Esterházy Művészeti Díj, ‹sponsored by Uniqa›. Külön öröm számunkra, hogy kezdeményezésünk mellé sikerült hosszú távon az UNIQA Biztosítóban támogató partnerre találni“ – mondta Dr. Ottrubay István, az Esterházy Magánalapítvány vezérigazgatója.

A zsűri munkájáról dr. Hegyi Lóránd a független szakmai zsűri elnöke beszélt. „Az Esterházy Díj odaítélésében a szakmai színvonal, a művészi tehetség és következetesség, a megoldás érettsége és kiforrottsága, valamint az esztétikai szemlélet aktualitása és eredetisége mellett külön figyelmet fordítottunk arra, hogy egyes művészek esetében mennyire található meg az az autentikus vízió, amely a mai magyar társadalmat tükrözi a globális világban. A díjazott fiatal művészek munkáiban korunk ifjú művészeinek világlátása, a társadalmi és kulturális helyzetről megfogalmazott komplex képe jelenik meg, mely életkép elválaszthatatlan része a globalizálódó világ és annak nyilvánvaló jelenléte a kortárs művészetekben is.” – mondta.

A 2009 tavaszán megalapított és kétévente kiosztásra kerülő Esterházy Művészeti Díjat ‹sponsored by UNIQA› Dr. Ottrubay István, az Esterházy Magánalapítvány vezérigazgatója, Othmar Michl, az UNIQA Biztosító Zrt. vezérigazgatója és Dr. Hegyi Lóránd, a független szakmai zsűri elnöke nyújtották át a győzteseknek 2011. november 17-én a Szépművészeti Múzeumban.

Az idén sem volt könnyű dolga a zsűrinek, hiszen a pályázók száma majdnem megduplázódott 2009-hez képest: az első körben benyújtott 186 pályázóból végül 20 művésznek adatott meg az a lehetőség, hogy továbbjusson a második fordulóba, közülük választotta ki a zsűri az Esterházy Művészeti Díj ‹sponsored by Uniqa› díjazottait.

„Az UNIQA neve hosszú évek óta összefonódik a művészetekkel és a művészetek támogatásával. Az UNIQA, Ausztria legnagyobb Biztosító társaságaként, ebben a szellemben támogatja a képzőművészetet és meggyőződése, hogy ezzel a tevékenységével jelentősen hozzájárul a magas minőségű kortárs képzőművészet fejlődéséhez. Ez az elv érvényesül az Esterházy Művészeti Díjban való szerepvállalásában is." - nyilatkozta Othmar Michl, az UNIQA Biztosító Zrt. vezérigazgatója.

Kik a díjazott művészek?

Karácsonyi László Attila - 35 éves, Szabados Árpád tanítványként végzett. Azt vallja, hogy képein keresztül katalizátorok és egyfajta katarzis után kutat, mert a képi valóság nélkül sivárabbnak érzi az életet, kietlenebbnek a teret, szerinte a festészet végtelen, mint az Univerzum.

Király András - 39 éves, a három művész közül az övé a leghosszabb életpálya. Számos díj, többek között a MAOE(1998), Herczeg Klára (2000) valamint a STRABAG (2001) tulajdonosa, 2007-ben elnyerte a Derkovits Gyula ösztöndíjat is. Alkotói tevékenységének jelenlegi szakaszában politikai kérdéseket feszeget, azon belül is vidéki, mezőgazdasági témák állnak a középpontban. Munkásságát kettősség jellemzi, hol absztrakt, hol figurális elemek, hol homályos, hol pedig éles képi hatások váltják egymást, témáit a hétköznapi életből meríti.

Szabó Ábel - 37 éves, Kolozsváron született majd 13 éves korában került Magyarországra, eredetileg grafika szakon végzett, 2002 óta fest. Derkovits ösztöndíjas, majd később megkapja a Kondor Béla díjat, és a STRABAG Alkotói Támogatását, jelenleg a KOGART ösztöndíjasaként külföldi tanulmányúton van. Művészetét esszenciális realizmusként jellemzi. Megfigyel, elemez, kérdez, véleménye szerint a kérdés az, hogy hogyan értelmezhető vizuálisan a tudott és az érzékelt, szenzitív valóság közötti differencia. Elképzelése szerint a dolgokat beborítja egy “fátyol”, melynek karaktere hely- és korspecifikus, létezése döntések adaptív következménye. Ez az ún. állandó változásban lévő civilizációs "fátyol" alakítja látható képpé, színekké és formákká az élet különböző szegmenseit.