A legtöbb cukrászda persze télen is árul fagylaltot, de például az említett schwedenplatzi kivétel. Sokak bánatára a téli hónapokban szigorúan zárva tartanak. Az ünnepélyes nyitó ünnepséget a Mariahilferstrasse egyik fagylaltozójában tartották, és itt közöltek néhány adatot is a fontos tárgykörben. Összesen 300 lényegében csak fagylaltot árusító szalon működik Ausztriában, ezeknek több mint a fele Bécsben. Az osztrákok egy főre jutó fogyasztása évente 64 gombóc, nagyjából 21 három-három gombócos tölcsér, vagy pohár, ami nem tűnik túl soknak. Igaz a statisztikába a csecsemőket is beleszámítják.

A fogyasztás azonban évről évre nő – tudhatták meg az ünnepség résztvevői Silvio Molin-Pradeltől, az országos szekció elnökétől. A fagylaltkészítők mindent meg is tesznek ennek érdekében, például folyamatosan igyekeznek újdonságokkal előrukkolni. 2012 slágere a mangó, de egyre több az ennél bonyolultabb egzotikus kompozíció. Például a sáfrány-méz, a zöldtea, a mangó-kardamom, a gyömbér-csokoládé. Igyekeznek a megszokott íz összeállítást is kicsit megújítani: így például a kedvelt sztracsatella az idén kávé-és narancs darabokkal gazdagodik. A gyümölcsfagylaltok egy részét pedig prosecco teszi még élvezetesebbé.

A fagylaltkészítők fantáziája ugyancsak dicséretes, tény azonban, hogy az osztrákok inkább maradnak a hagyományos ízeknél. A legnépszerűbb a mogyoró, az eper, a vanília és a csokoládé – ebben a sorrendben, ahogyan az Osztrák Gazdasági Kamara legfrissebb felmérése tanúsítja.

Az idei évtől a fagylaltszalonok besorolása jól látható. A kézzel gyártott készítményeket árusító szalonokat saját tervezésű zászlócskák díszítik.

A fagylaltszalonok tulajdonosai nem panaszkodhatnak a forgalomra, de becsületükre legyen mondva a jótékonykodásból is kiveszik a részüket. A szezonnyitó ünnepség csúcspontjaként Silvio Molin-Pradel és Brigitte Jank kamarai elnök (aki egyben a fagylaltkészítők szövetségének alelnöke is) az ágazat nevében átnyújtott egy csekket a rákbeteg gyermekek kórházának.

Egy kis fagylaltozó-történelem

A Molin Pradel név a szakmában jól ismert. A 1886-ban alapította a vállalkozást, amely egy erdélyi fafeldolgozó csődjének köszönheti létét. Arcangelo Molin Pradel ugyanis 1885-ben favágónak szegődött el Erdélybe, Olaszországból. Amikor egy évvel később az őt alkalmazó cég tönkremegy, csak Bécsig futja az útiköltségből. Itt régi álmát megvalósítva olasz fagylaltot kezd árusítani saját tricikliről. Egy évvel később fiait Bécsbe hívja, s megnyitja a cég első üzletét a második kerületben. A fagylalt akkortájt jön divatba Párizsban, s Ferenc József is szívesen látja bécsi meghonosítását. Ez nem olyan egyszerű: a rivális cukrászdák és kávézók tulajdonosai tiltakoznak a mozgó fagylaltárusok ellen, s így azok kénytelenek fix helyen megtelepedni – vállalva a kisebb forgalmat.

A siker így is feltartóztathatatlan: 1906-ban az alapító Molin Pradel négy gyermeke a kilencedik kerületben megnyitja a család első igazi fagylalt-szalonját. Hamarosan különválnak, s mindegyikük külön boltot működtet. A mostani, a Schwedenplatzon 1932 óta létezik. Manapság, az ötödik nemzedéknek persze nehezebb dolga van, hatalmas a konkurencia, még szerencse hogy győzik ötlettel, energiával és kedvvel. Pár éve az utcán át- kiszolgálás mellett egy szomszédos üzlethelység megvásárlásával leülős rész is nyílt, s ez újabb helységekkel egyre terjeszkedik.