Fények, hangok, a pokol tüze St. Margarethenben

 
2010. Nov. 16. 17:09

Fények, hangok, a pokol tüze St. Margarethenben

2010. november 16., Kedd 17:09

A tél egyelőre csak távoli fenyegetésnek tűnik, hát még a tavasz, a nyár pedig elképzelhetetlenül soká lesz, ám aki belekezdett júliusi-augusztusi kulturális programjának tervezésébe, máris vásárolhat jegyet a Szentmargitbányai nyári operafesztiválra. Az idei szezon újdonságot kínál: a nagyszínpad mellé egy kisebbet, párhuzamosan kétféle előadást, újonnan kinevezett művészeti igazgatót, akinek első produkciója, a Don Giovanni színvonalas előadásnak ígérkezik.

Akinek volt már alkalma egy-egy előadást – tavaly a Varázsfuvolát, tavalyelőtt a Traviatát, előtte a Nabuccót, évekkel korábban egy monumentális Aidát – megtekinteni itt, az biztosan elhatározta: máskor is jön. Nehéz betelni ezzel a látvánnyal – a hangzásról nem is beszélve. Az 5000 négyzetméteres színpad korlátlan lehetőségeket nyújt, a kőszikla-környezet minden történethez nagyszerűen hozzáigazítható természetes díszletet ad. Különösen lenyűgöző, hogy a hatalmas tér jóvoltából szinte minden előadáson soha nem látott méretű statisztéria vonulhat fel, igazi harcosok lóháton, elefántok az Aidában, korhű öltözékben masírozó sereg.

Az Esterházy Magánalapítvány tulajdonában lévő római kori kőfejtő kulturális sikertörténete 1995-ben kezdődött, akkor talált rá sokéves, keresgélés után Wolfgang Werner. ( Korábban, 1961-től itt már voltak előadások: kiépített színpad nélkül rendezték meg ötévenként a passiójátékokat, amely hagyomány máig fennmaradt). Bármennyire is elragadó volt a környezet, sokan túl merésznek tartották a terveket. Wernernek igaza lett: volt olyan szezon, hogy a 35-38 előadást kétszázezren is megtekintették. Ez a siker annak is betudható, hogy a monstre előadásokat igen ügyesen szervezik. Itt soha nincs ideges kapkodás, tökéletes rendben vezérlik a parkolóhelyekre a buszokat, személyautókat, és a hazaindulás sem fullad káoszba.

A névadó a kőfejtő mester

Az idei szezon mindenesetre újabb előrelépést jelent. Az Esterházy Magánalapítvány, mintegy dacolva a válsággal, anyagi erőforrást nem sajnálva, töprengéstől és szervezéstől nem visszariadva újdonságokkal várja a közönséget. A csaknem ötezer főt befogadó nagyszínpad mellett egy kisebbet alakítottak ki: itt 2200-an foglalhatnak helyet – azokra az előadásokra (is), amelyek kicsit több intimitást igényelnek. A bécsi sajtóértekezleten, ahol a részletekről az újságírók tájékoztatást kaptak, Ottrubay István, az Esterházy Magánalapítvány igazgatója elárulta, mennyi fejtörést okozott a névadás. Végül Romolo Ruffini lett a névadó, az a 19. századi férfiú, aki itt, a kőfejtőben a munkákat vezette, egyszersmind pedig jó kapcsolatokat ápolt a herceggel.

A Ruffini színpad azt jelenti, hogy az idén sem kell a közönségnek nélkülöznie az operát. Szentmargitbányán ugyanis ötévente passiójáték van műsoron, s eddig ilyenkor elmaradt a közbeeső négy évben megszokott opera. Nos, most már mindkettőre lesz lehetőség.

Mozart Don Giovannijával indít a Ruffini színpad. Azért választották ezt az operát, mert igencsak ideillőnek találták. Ezt már az operafesztivál újonnan kinevezett művészeti igazgatója, Joachim Arnold mondja. Az igazgatóváltásra az új utak keresése jegyében volt szükség – annak ellenére, hogy az Esterházy Magánalapítvány az előddel, Manfred Wrabával is elégedett volt, s az ő tevékenységét a nyári játékok látogatottsága alapvetően igazolta. A Zürichből „átcsábított” Joachim Arnold új szellemiséget hoz – ebben mindenki biztos lehet.

 

Az új igazgató a berlini Komische Operben rendszeresen dolgozó Thilo Reinhardtot kérte fel a Don Giovanni rendezésére. Az előadás a legnagyobb mértékben igyekszik kihasználni a kőfejtő környezeti adottságait, elsősorban az érzékekre hat, a pompára, a dekadenciára és az ellentétekre összpontosít. A történetet a mese és a fantasztikum birodalmába helyezik át, a vizuális élvezetet nemcsak a fényjáték biztosítja (kitűnő szakember, Fabrice Kebour tervezi és kivitelezi a fénydizájnt és a projekciókat), hanem a fantasztikus díszlet ( Paul Zoller munkája). Hatásos lesz a vég: Don Giovannia pokol tüzében süllyed el, vagyis látványban nem lesz hiány.

Várják a jelentkezőket a kórusba!

Bármennyire is fontos ebben a környezetben a látvány, azért a lényeg mégis a zene. Fiatal nagyon tehetséges énekesekre osztották a szerepeket, olyanokra, akiket ugyan a közönség még nem feltétlenül ismer, de igen ambiciózusak. És persze mellettük lesznek ismert művészek, akik Európa operaszínpadain otthon vannak. Hármas szereposztás lesz, ahogyan három karmester vezényli majd a hat hét alatt a zenekart is. Utóbbi alkalmilag áll össze, a világ minden tájáról érkező tehetséges fiatal muzsikusokból, illetve tapasztalt zenészekből. Igaz, őket a bemutató után négy héttel a tiroli Ertlből meghívott zenekar – a Tiroli Fesztivál zenekara – váltja fel. Izgalmas vállalkozásnak látszik a kórus összeállítása: Burgenland térségéből, Bécs közeléből, de akár a határon túlról toborozzák a statisztákat és a kórustagokat!

A bécsi sajtóértekezlet résztvevői ízelítőt is kaphattak az opera előadáson bemutatkozó énekesek képességeiből – a fellépések meggyőzőek voltak. Az idén elmaradó gyerekelőadások kedvelőit azzal vigasztalják, hogy 2012-ben, amikor nem szerepel a műsorban a passiójáték, minden a helyére kerül: a nagyszínpad az operáé lesz, a Rumini pedig a gyermekeké.
 

0 komment:

Szólj hozzá:



jooble
BCB Consulting
Bogipark
Ilona stüberl