Mindent vagy semmit! Így lehetne megfogalmazni a magyar demokratikus ellenzék mottóját a közelgő választások előtt. Amikor három hónap múlva a magyarok az urnákhoz járulnak, nem csak a 199 fős parlament összetételéről döntenek majd, hanem országuk hosszú távú jövőjéről is. Választani egy erős, autoriter vonásokkal jellemezhető illiberális kormány és egy továbbra is széttöredezett, de a parlamenti demokráciát mégis csak előtérbe állító ellenzék között kell majd.

Magyarország csaknem 30 évvel ezelőtt négy évtized  - minden előnyével és hiányosságával együtt létező - szocializmust követően a liberális demokrácia útjára lépett. A kísérlet azonban, hogy az ország a nyugati demokrácia klubjában rendezkedjen be,  zsákutcába vezetett. Amióta Orbán Viktor 2010-ben hatalomra került  a fordulattal beindított politikai és társadalmi konszenzusokat komoly veszélyek fenyegetik, és autoritér állammá alakulnak át egy  kisebbség  (kb. 2 millió választó ) támogatásával  .

Hiányzó hatalommegosztás

Az Orbán-rendszert a hatalommegosztás hiánya, a kormánypárt által egyedül elfogadott egypárti alkotmány, a mindenütt jelenlevő nacionalista retorika, az erőteljes nepotizmus, a civil szervezetek zaklatása, az éjjel-nappal hamis híreket ontó kormányközeli média és a kormányzó Fideszt aránytalanul  favorizáló választási rendszer jellemzi. Része a rezsimnek a bírálók - a politikai szereplők, újságírók, művészek és egyszerű polgárok - megfélemlítése, akik gyakran elhallgatják  a kormányétól eltérő véleményüket, nehogy hazaárulónak tekintsék őket, vagy hivatali jövőjüket kockáztassák.

A társadalom mélységes megosztottságáért a “divide et impera” elvén működő orbáni kormányzási forma a felelős, amely jókra (keresztyén, polgári, nemzeti érzelműek)  és rosszakra (mérsékelt konzervatívok, baloldaliak, liberálisok) osztja a társadalmat, és amely  a politikai ellenfeleket az Állami Számvevőszék segítségével állítja félre, részben drákói büntetésekkel (a Jobbik esete). Ugyanez a rendszer lehetővé teszi egy holokauszt tagadó antiszemita számára a rendszeres fellépést a kormányhű Echo TV-ben, azon a csatornán, amelyet Orbán miniszterelnök  “ a keresztény, polgári és nemzeti “értékekért felelős tv-adóként ünnepelt.

Ideológiai különbségek

A hatékony harchoz e rezsimmel szemben Magyarországnak széles  és egyesült ellenzékre van szüksége, amely háttérbe helyezi az éles ideológiai ellentéteket, és alkalmazza Machiavelli elvét -  “cél szentesíti az eszközt” . A ma még  szürreálisnak tűnő, ám a választási rendszer okán mégis elengedhetetlen koalíciónak a szocialistáktól kiindulva a liberálisokon és a zöldeken át a jobbikos választókat is magában kellene foglalnia.

A darabjaira széthullott és egymás között rendkívül megosztott, a kormánnyal szemben kritikus erők soraiban jelenleg káosz uralkodik. Ezeknek a közszereplőknek éppen ideje lenne háttérbe szorítani rövidtávú pártérdekeiket, hogy elsőbbséget biztosítsanak a magyarok közérdekének.    

Magyarország ellenzéki erői vagy választási koalíciót alakítanak és felismerik, hogy a következő választás sorsdöntő lesz Magyarország számára, vagy az ország végérvényesen hátat fordít a liberális demokráciának. Ha Magyarország letérne az 1989-es alapkonszenzus ösvényéről, azért nem egyedül Orbánt terhelné a felelősség, hanem az ellenzéket is.

E-mail-cím: debatte@diepresse.com

(Die Presse, nyomtatásban: 2018.01.12.)

Fordította: dr. Gonda László