Az idén elmaradt a nyári uborkaszezon, amióta a startpisztoly május 1-jén eldördült, egyre többen fordulnak a tanácsadóhoz. Dr. Berényi Ferenc (elérhetősége a szerkesztőségben) a cégalapításban, a már működő vállalkozások határon átnyúló tevékenységének beindításában, vagy éppen bővítésében, munkavállalók ausztriai törvényes és jog szerinti alkalmazásában segíti azokat, akik egyedül elvesznének a rendelkezések őserdejében. Ugyanígy jár el, ha osztrákok tartanak Magyarországra, s bár mostanában ilyen kéréssel ritkábban találkozik, a korábban beindított izgalmas projektek egyike éppen a közeljövőben realizálódik.
(Az elektronikai termékeket gyártó BECOM újabb tatabányai telephelyének avatásáról novemberben a szervuszausztria.hu beszámol olvasóinak).
Az Ausztriába tartó magyar vállalkozóknak fontos tudniuk, és egy percre sem szabad elfelejteniük, hogy az előírások betartása itt nem vicc. Berényi nehezen lefordítható, bonyolult nevű hatóságokat sorol, amelyeknél az Ausztriában működni kívánóknak előzetesen jelentkezniük kell. Központi koordinációs iroda tartatja be a külföldiek illegális foglakoztatásának tilalmát, az építőipari cégeknek (és a magyarok 90 százaléka ebbe a kategóriába tartozik – teszi hozzá) be kell jelentkezniük a szabadság – és végkielégítési alapba, ami persze nem is kis mértékű - bár később visszaigényelhető- járulékbefizetést jelent. (Ebből fedezik ti. a holtszezonban munka nélkül maradó építőipari dolgozóknak nyújtott segítséget). Mentesség nincs, ez az árnyoldala annak, hogy az osztrák törvényhozás a piacnyitással egy időben
törvényt hozott a bér – és szociális dömping ellen, betűje szerint a külföldieknek az ausztriai munkavállalókkal egyenlő feltételeket kell biztosítani.)
Az adótörvények, a társadalombiztosítási előírások, az iparűzési megszorítások is ijesztően hangzanak azoknak, akik most hallanak ilyesmiről először, ráadásul jól tudnak ugyan németül, de a bürokrácia, a végeláthatatlan kérdőívek nyelvében nem jártasak. Mindez Berényi számára hétköznapi ügy, akik hozzá fordulnak, tudják, hogy nem kell megijedni, pár hét alatt minden elintézhető.
Az internetes ügyintézés ebben éppúgy segít, mint a személyes kapcsolatok. Előbbi mindenki számára hozzáférhető, utóbbihoz kell néhány évtizedes múlt. Az a nyolc év, amikor Berényi Ferenc a bécsi magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosa volt, alkalmat adott arra, hogy szó szerint mindenkit megismerjen, akinek bármi köze lehet az ilyen határon átnyúló gazdasági tevékenységhez.
Ausztriában azért ez nem olyan nagy dolog – kicsinyíti mindjárt az e téren szerzett érdemeit. Mert itt évtizedeken át van egy-egy szakember változatlan poszton. Példaként említi a Gazdasági Minisztérium külgazdasági szekciójának vezetőjét, aki nemrég 45 év után vonult nyugdíjba. Ő aztán mindent tudott – végigjárta az összes lépcsőfokot, kis ügyintézőből lett a szekció vezetője, közben pedig tagja volt az EU-csatlakozás tárgyaló küldöttségének. És persze időben kinevelte utódát. A munkatársi gárda az új főnök idején sem változik, a kapcsolatok megmaradnak. Különösen, mert Berényi is maradt a nyolc éves kiküldetés befejezése után ugyanezen a területen. Az ITDH szerződéssel néhány évig még tovább foglalkoztatta – éppen a kiépített network fenntartása és továbbfejlesztése érdekében.
Hogy kik a legfontosabb partnerei? Az osztrák kamarákat mindenképpen kiemelésre méltónak tartja, nemcsak a Szövetségit (WKO), hanem a kilenc tartományét is. Aktív diplomata évei alatt volt velük elég dolga – és ma büszkén és örömmel mondja, hogy bármilyen segítséget kért, soha nem utasították el. Aki kicsit is ismeri az ausztriai üzleti-gazdasági életet, az tudja: ezek a kamarák tekintéllyel és hatalommal (no meg pénzzel) rendelkeznek, valóban a cégekért dolgoznak, és a kötelező tagság következtében óriási a rálátásuk az aktuális problémákra (is). Hozzáértő és elkötelezett szakemberekkel működnek együtt, ráadásul nyitottak az új ötletekre és igen kooperatívak, legyen szó akár közös rendezvényszervezésről – ilyesmire is volt számtalan példa. Berényi ma is szívesen emlékszik vissza a Magna Steyr autóipari beszállítói napokra, amelyet rendszeresen megszerveztek, s amely magyar cégeket juttatott kisebb- nagyobb megrendeléshez. Az Osztrák Kamara elismerő kitüntetéssel is méltányolta a közvetítői szerepet, nem véletlenül kapta Berényi (és osztrák társa, a szintén magyar származású Rejtő Péter, a kamara egykori budapesti képviselője) a WKO arany plakettjét).
Manapság egyedül dolgozik, ingázik Bécs és Budapest között, de a háttérben ott vannak a magyarul is beszélő ausztriai ügyvédek, adószakértők, akiket szükség esetén bekapcsol az ügyintézésbe. A füzet, amelybe a vele kapcsolatban állók elérhetőségét, az ügyek jellemzőit jegyzi, szépen telik. Szükség is van az ilyen feljegyzésekre: a kapcsolat ugyanis azután is megmarad, hogy a tulajdonképpeni „segítségnyújtás” megtörtént. Ha akár sokkal később adódik újabb kérdés, Berényi készséggel válaszol, akkor is, ha a bábáskodásával született ausztriai cég már réges régen működik. Magyar és osztrák mobilszámát egyre többen tartják kéznél.