Még a központi bankok vezető szakértőinek sincs egyszerű dolguk- jegyzi meg előjáróban János Zsolt. Annak ellenére, hogy egész nap nincs más feladatuk, mint figyelemmel kísérni, hogy mi történik a gazdaságban. Vagyis figyelni a gazdaságot, a konjunktúrát, a munkaerőpiacot, ezek egymásra gyakorolt befolyását.  Levezetni, hogy mekkora a dinamika és mennyire komplex ez az egész szerkezet; megmondani, hova fog fejlődni a piac, a társadalom, miközben azt még nem is vettük számításba, hogy milyen hatása lehet az oroszok ukrajnai agressziójának, vagy hogyan alakul az amerikai munkanélküliség, a munkaerőpiac…

 A piac szeretné tudni mindezt, tehát prognózisokat vár, miközben a portfolió számára a független prognózis a jó. Ez nem is annyira egyszerű, mivel a piac mindig a jövő elvárását árazza be. Ebből kell a jó befektetőnek kiszállni.

A COVID megjelenése óta a normális fogaskerekek működése kipattant… nem a megszokott formában forognak.  A Lockdown miatt megállt a globális rendszerünk és most látjuk, hogy az újraindítás nem olyan egyszerű. Ehhez is időre, és közös, pozitív konszenzusra lenne szükség.

Az azonnali globális beszállításokra épült struktúrák voltak az ideálisak. Ezek miatt csökkentek az árak is, és az infláció sem emelkedett. A globalizációnak ez az egyik legnagyobb előnye, bizonyos szintig. Most vesszük észre, hogy mennyire érzékeny része ez a globális szerkezetnek… szinte Achilles sarka

 Új baráti körök alakulnak ki, új ellenfelek jelennek meg a színpadon, látható, hogy nem egyszerű kimondani, mi fog történni 2023-ban.

Egy dolog világos: ha a központi bankárok már azt látnák, hogy csökken az infláció, akkor nem kellene verbálisan továbbra is jelezniük, hogy kamatemelésekkel fel kell lépniük az infláció ellen…Mivel azonban nagyonis hangosan kommunikálnak -  várható, hogy továbbra is magas marad az infláció. Ez régebben nem volt ennyire lényeges, mert a központi bankok vezetői nem voltak annyira a kirakatban. Ma minden mozdulásukat figyeli a piac… és azonnal reagál…

 A kamatok irányításával támogatni tudják a gazdaságot, néha, mint most, jogosan fékezni próbálják. Most éppen az infláció miatt próbálnak lépni. Lehet, a piac is kicsit reméli, hogy elég lehetne a verbális intervenció….vagy mégsem? Ha nem, akkor fennáll a központi bankok túlreagálásának veszélye, ami ez esetben „tudatos“ recessziót jelentene…. Egy következő rémkép!

Az infláció témát persze mindenképpen figyelnünk kell, hiszen ennek kihatása van nagyon sok mindenre…. Az ingatlanpiactól kezdve a részvényekre, a kockázatos befektetésekre és a kryptokra, mindenre.

Az INFLÁCIÒT hajtó leglényegesebb erő az ENERGIA.

Az IMF összeállítása szerint az infláció indexének átlag 30 – 35 százalékát az energia teszi ki. Van olyan gazdaság is, amelyiknél ez az arány akár 50- 60 százalék!  Ha például nagyon drága élelmiszereket kénytelen előállítani, beszállítani. Ez attól is függ, hogy milyen fejlett egy gazdaság.

Akárhogyan is csűrjük-csavarjuk, egy dolog marad meg: az olaj ára!

 Sajnos azt látjuk, hogy egyelőre több szemszögből nézve is ez magas marad.

Aki azt mondja ,hogy eddig is volt magas olajár és emellett alacsony infláció, az megfeledkezik a beszállítási láncok problémáiról, a chip- ellátási gondokról…A technológia a globalizáció nagy nyertese, legalábbis amíg az működött, most azonban, amíg nem működik, nagy vesztes - tehát nem a drága olaj ára ellen hat, hanem még jobban erősíti.

Az olaj ára részben a spekuláció miatt, és a háború hatására, másrészt a világ megnövekedett kereslete miatt szökött fel. Mivel nem épültek ki alacsony áron új kitermelési kapacitások, ezért a magasabb keresletet nem lehet gyorsan kiszolgálni. Kb. két év az új kapacitások felépítésének az ideje.

Ha recesszió jönne, akkor csökkenne a kereslet és ennek a hatása az inflációban is megjelenne. Ezért akár a recessziót is „kiprovokálhatják“ a központi bankok. Vagy úgy tesznek mintha, mert már a félelem is elég lehet.

Vagyis: akik nyomás alá helyezik a központi bankokat, hogy tegyenek már valamit az infláció ellen, azok nem veszik tudomásul, hogy elég kevés lehetőségük van.

Nem kell lenézni a kompetenciájukat, mert az infláció a gazdaság újraindulása után csak átmenetileg lett volna magas. Most is érdemesebb a jóval alacsonyabb célinflációt figyelni, mint az aktuális napit, hiszen ez mindig csak átmeneti.

 A kamatemelésre már csak az esetleges szociális feszültségek miatt is szükség van, mivel a mostani infláció nem egyformán érinti az embereket. Akinek van tartaléka és annak befektetése megfelelő, az aktuálisan még profitál is, akinek nincs, azt nagyon keményen érinti az áremelkedés!

Túl magas infláció akár rendszereket is meg tud dönteni. Az arab forradalom is az infláció és a magas élelmiszerek ára miatt tört ki.

 Akinek például a portfoliójában élet-releváns szektorok vannak, annak a befektetése kompenzálni tudja az inflációt. Egyre inkább arra figyel a piac, hogy minőségi vállalatok legyenek előtérben. Olyanok, amelyek egészséges Cashflow-val rendelkeznek, nincsenek hiteleik, és osztalékot fizetnek.  

Összefoglalva, nem azért emelkednek a benzinárak, mert nő az infláció, hanem az infláció tart amiatt felfelé, mert az olaj ára magas!

A május 12-i Reggeli PFS kávézaccból podcastban János Zsolt ugyanerről a témáról beszélgetett. Az adás ezen a linken hallgatható meg:  https://podcasts.google.com/feed/aHR0cHM6Ly9hbmNob3IuZm0vcy80YjFhOWZhMC9wb2RjYXN0L3Jzcw/episode/NzgzMzgzMWMtNDMzZC00ZDIwLWFiMzYtYmU2MjI2YjZlMGI1?sa=X&ved=0CAUQkfYCahcKEwjo3KPavOn3AhUAAAAAHQAAAAAQQw

A szakértők egyébként a legaktuálisabb kérdésekről - ahogyan ezt az érdeklődők megszokhatták - ismét online beszélgetést folytatnak. 

Május 25-ei Díványbeszélgetésünkön az alábbi fő témákat járjuk körül:

• Meddig tarthat ez a medvepiac?
• Kivárni, vagy invesztálni?
• Kiülni a jelenlegi helyzetet, vagy mindent eladni?
• Mi lesz veled Európa?
• Mi az esély arra, hogy recesszióba fordulunk? 

Jelentkezés a köetkező linken: 

https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/