Egy dolgot le kell szögeznünk – hívja fel a figyelmet János Zsolt. Sajnos nem tudjuk megakadályozni a jól átgondolt bűnöző rendszerek működését. Miként azt is be kell látnunk manapság, hogy a terror életünk része lett, teljesen nem tudjuk megakadályozni.

Figyelemreméltó Warren Buffet sztárbefektető véleménye a sok átláthatatlan rendszerről. Az ő stratégiája, hogy nem invesztál sehol, ahol az üzleti alapmodellt nem érti. Függetlenül attól, mekkora a kilátásba helyezett nyereség!

Egyszerűnek hangzó, de annál nehezebben betartható stratégia ez. A legtöbb esetben – mondja a szakértő-, amikor átláthatatlan, eleinte sokat ígérő, később valamikor azonban nagy valószínűséggel összeomló rendszerekkel kapcsolatban az átláthatóságot firtattam, ezt a választ kaptam: „Mit szeretne, értelmesen beszélgetni, vagy meggazdagodni?” „ A magas nyereségnek oka van, az pedig a mi műhelytitkunk”.

Az ilyen megnyilvánulásokat évek óta vészjelzések tekintem. Előbb vagy utóbb mind bebukik. Sajnos sok befektetőt is magával rántva.

Ha nem populista, hanem megalapozott választ fogalmazunk meg, az a legtöbb embert alaposan összezavarja. Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint az elmúlt években kialakított saját meggyőződésről és szokásokról. Ezért aztán nem kellemesek és érzékenyen érintenek az aktuális viták. Rá kell jönnünk, hogy az aktuális fejleményekhez az alapot éppen a kialakult szokások szolgáltatták.

A mélyebb magyarázatokra rátérve János Zsolt arra figyelmeztet, milyen fontos tudomásul venni, hogy nincs száz százalékig helyes megoldás. Ilyesmire nincs garancia – nyomatékosítja-, bármennyire is szeretnénk. Eltérő alternatívák vannak, előnyökkel és hátrányokkal.

Egy, a bankrendszerrel kapcsolatos téveszme is megvezet. Az a kiindulási alap ugyanis, hogy a nagy saját tőkével rendelkező bankok helyesen cselekednek. Ha ezt feltételezzük, akkor azt is nyugtázzuk, hogy azt csinálnak, amit akarnak, amíg nyereséget termelnek, „bárhogyan is teszik ezt”.

Ezt a magatartást csak erősíti a kijelentésük: „tudjuk, mit teszünk, vannak szakértőink”.

Az utolsó kritikus megjegyzéseket aztán garanciák és magas hozam ígéretével szerelik le.

Minél tovább létezhetnek a nem korrekt rendszerek,- mert az újonnan szerzett befektetők pénzével felszínen maradnak-, annál inkább elcsendesednek a kritikák. Nagyon nehéz a helyzet, ha ilyen rendszerek évtizedeken át életben maradnak (erre a legnagyobb példa a Madoff az Egyesült Államokban).

Az ilyen rendszerek hatása eleinte kedvező. Kamatot és hozamot fizetnek. Aztán egyszerre csak elapad az új befektetők özöne. Sokan szeretnék visszakapni befektetett pénzüket, és ekkor megbicsaklik a rendszer. Következik a keserves veszteségek időszaka.

Általánosságban ismert titok ma már, hogy a „Bankrun” (a bizalmi válság, amikor mindannyian egyszerre vennék ki pénzüket) mindig és minden eszközzel megakadályozandó. Egyszerűen lehetetlenség, hogy minden befektető egyszerre vonja ki a pénzét a rendszerekből.

Kívülről tekintve az aktuális BudaCash történet éppen a fent említett átláthatatlanság eredménye. Még tart a töprengés az MNB aktuális lépéseinek okairól. Kíváncsian várjuk, vajon megtudjuk-e valaha is az igazi okokat. A háttérben már régen folyik a találgatás, mikor robban a helyzet, és főleg, hogy az ismert tényeknek megfelelően mely intézmények lesznek a következők.

A Hypo Alpe Adria esete

A közép-kelet európai országokban még kedvezőbbek a körülmények az átláthatatlan rendszerek számára. Érthető, hogy az emberek az elmúlt évtizedek történelmi fejleményei miatt elutasítják az ellenőrzést, az átláthatóságot, a közzétételt, ám ez az úgynevezett „kreatív” megoldások táptalaja. A Hypo Alpe Adria Bank példája azt bizonyítja, hogy az ilyen fejlemény megakadályozása Nyugat Európában sem teljesen megoldható.

Ott a veszteség nagyságrenddel nagyobb, mert nem csak magánbefektetők, hanem nagyobb intézmények, mint tartományok, községek, nyugdíjpénztárak pénze is a spekuláció áldozatául esett. Ott is azért működött a dolog, mert a tartományi és állami garanciák a biztonság látszatát keltették, és emiatt az érintettek nem érezték szükségét, hogy kérdéseket tegyenek fel a befektetésekről. Állítólag ott is tudták a bankárok, hogy mit tesznek és „mindent egybevetve a teljes garancia biztonságot nyújt”. Így azt csináltak, amit akartak, hiszen nem volt ellenőrzés.

A legtöbb ember nem érzi túl jól magát, ha visszamenőleg elemezzük, mi miért történt. Mellesleg ez nem csak a veszteségek, hanem az igazságtalan hozamok elemzésekor is elemzésekor így van. Csak éppen a nyereség elkönyvelésénél az ilyen elemzés nem érdekel minket..

Mit tehetünk a jövőben?

Gondoljunk egy olyan orvosra, aki időnként felhív, és kampányszerűen elad egy bizonyos gyógyszert, anélkül hogy az aktuális egészségi állapotunkról szó esett volna...Aki jól érzi magát egy ilyen orvosnál, annak nincs szüksége alternatívákra.

Gondoljunk egy vendéglőre, amelyben, miután betértünk, a pincér a megkérdezésünk nélkül rögtön lerohan a nap rendkívüli ajánlatával... (Nem helytelen a gondolat, hogy a konyha bizonyos okokból éppen ma meghatározott ételektől ajánlatként akar megszabadulni). Aki jól érzi magát egy ilyen vendéglőben, annak nincs szüksége alternatívákra.

Gondoljunk egy bankárra, aki felhív, és bizonyos termékét kampányszerűen magasztalja, anélkül, hogy aktuális pénzügyi helyzetünkről és terveinkről beszéltünk volna. Aki jól érzi magát egy ilyen pénzintézetnél, annak nincs szüksége alternatívákra. Feltehetően nem zavarja, hogy nem látja napi aktualitással, hova fekteti be a pénzét. Feltehetően az sem zavarja, hogy a visszavásárlási értékről feltett kérdésre heteken át még csak választ sem kap...

Aki azonban tényleges alternatívákat akar, annak az első lépés az új gondolkodási modell kialakítása kell hogy legyen. És szüksége van egy jó tanácsadóra, akivel kritikus beszélgetést folytat. Újra és újra együtt elemzik a helyzetet, kritikusan mérlegelnek.

A jó tanácsadót onnan lehet megismerni, hogy képes aktívan figyelni ügyfelére.
A másik fontos pont e változásban az átláthatóság. A manapság a pénzét befektetőnek joga van ahhoz, hogy szinte naponta átlássa, hova fektetett be.

Ennyit az általánosságban elmondhatóról. Ettől kezdve János Zsolt azt tanácsolja mindenkinek, hogy folytasson egyéni megbeszélést az őt érdeklő kérdésekről. Mindehhez várja a jelentkezők kérdéseit, és így lehetőséget ad a témák aktív alakításához.

Olvasóink kérdéseit várjuk a hon lap email címén: info@szervuszausztria.hu .